Én, a legnagyobb pofájú sárkány...

Vasárnap én volt az Óbudai főtér legnagyobb pofájú sárkánya... Történt ugyanis, hogy kimentünk a térre, ahol Szent György napi vásár volt, mindenféle klassz programmal. Ezek közül az egyik Róka Szabolcs mesedarabja volt. Szabolcs a nézőközönség sorai közül választott magának szereplőket. Amikor éppen fősárkányt kellett választani, történetesen engem szemelt ki áldozatul. Előtte már Bogi is, Maját is, Laurát is (a lányok kis barátnőit) is próbálta bevonni a mesébe, mint királylányokat, ők nem hajlottak a szerepekre. Én még sohasem voltam igazi sárkány (hiába csóválja a fejét Laci, és mondja, hogy de biza' :), kedvem is volt, no meg nem is akartam szégyenben maradni, ha már kiszemelt magának Szabolcs, így hát lelkesen vállaltam  a szerepet. Kaptam magam mellé még 6 sárkányfejet (akik közül az egyik Maja volt:) és lelkesen ijesztgettük a jónépet, valamint a velünk megküzdeni szándékozó lovagokat. Sajnos a végén a 6 fejet elvesztettük, én életben maradtam és mivel minden jó, ha jó a vége, a királyfi belém szeretett és boldogan éltünk, míg meg nem haltunk... Mellesleg nemezeltem is egy-két tulipánt tegnap, az is szuper volt. A gyerekek kaptam similabdát (ó, bárcsak a tipitopit is lehetne újra kapni), készítettek kötelet, festettek homokot és kaptak finom bazári kürtőskalácsot. (Na, ezt kár volt írnom, ma gyümölcsnapom van és összefutott a nyál a szájam belső felületjén :)