Felhőatlasz

Már a címe is gyönyörű. Vannak mindenféle szóösszetételek, amelyeket alkotunk, ha a magyar nyelv szavai között nem találunk olyat, amely méltó lenne az adott hangulathoz, érzéshez. Ezek nekem azért is különösen szeretettek és különlegesek, mert nem tapad hozzájuk a ráragasztott, belénkkódolt jelentés, nincsenek berögződött, tanult jelentései, hangulatai. A magunk alkotta szó mindig tiszta, mint egy üres tábla. Nincsenek előítéletek, szűz. És ha többen egyszerre hallják először ugyanazt, akkor igazán érdekes, hogy ki mit ért alatta. Érdekes lehet egy ilyen játék is. Körbeül a Társaság és alkot egy magyar szóösszetételt, ami addig a körben ülők által nem volt ismert. Most csak egy vicces jutott eszembe, pl. májkrémpacsi. Mindenki előtt van egy darab papír és arra vagy egy mondatot ír le az adott vagy pedig x db. szóval leírja, hogy neki milyen hangulatot, érzéseket jelent az adott szó. (megegyezés kérdése, hogy a mondatos vagy a szavas verziót játsszuk, de a társaságból mindenki azt tegye. A szavas verziónál fontos, hogy a szavak száma is meg legyen határozva!) Aztán mindenki felolvassa a sajátját. Aztán valaki más alkot egy szóösszetételt és kezdődik előlről az egész. Nagyon tanulságos lehet, hogy mennyire különbözőek vagyunk és mennyire a hatása alatt állunk a tanult, belénk rögződött dolgoknak :)
Te jó ég és még csak a film címénél tartok! Felhőatlasz. Gyönyörűségesen szép cím. Az az igazság, hogy a filmen is pont úgy el lehet (sőt határozottan ajánlott) elfilozofálgatni, mint a címén. Reggel 3/4 6 és 6 között ezzel fárasztottam Lacit :) Nagyon hosszú film, majdnem 3 órás, de végig nagyipózban (leülök, táska az ölemben és jó sokáig úgy maradok - a nagymamák szoktak így ülni az autó anyósülésén:) ültem, szinte mozdulatlanul. Magával ragadott a cselekmény, a jelenetek, a látvány. Nagyon sok szálon fut a cselekmény, térben, időben változnak a helyszínek. (Kicsit féltem tőle, hogy én, aki még az egy szálon futó cselekmények esetén is képes vagyok a film közepén megkérdezni a főhősről, hogy ez kicsoda-is, mit fogok kezdeni a több szálon futással). A film alatt több dolog is eszembe jutott, inkább ezeket osztom meg veletek, mint a film tartalmát, amit bárhol el lehet olvasni...
Olyan volt nézni a filmet, mintha egyszerre láttam volna egy romantikus filmet, egy drámát, egy akció filmet, egy vígjátékot, szóval az összes létező műfajt. Magam ezek közül a drámákat szeretem leginkább, de érdekes módon, itt az összes műfajt élveztem :) Az is eszembe jutott közben, hogy mennyire durva, hogy az ingerküszöbünkön már szinte csak az efféle filmek jutnak túl. Erre vagyunk vevőképesek, hogy már a sima, egyenes szálon futó történetek, a szép leírások, lassabban folyó cselekmények nem kötnek le bennünket. Ez engem elszomorít :( Valahogy a fogyasztói társadalomra emlékeztet. Egyre több kell és gyorsabb kell és hangosabb kell! Lehet, hogy csak azért, mert ha kevesebb, lassabb, esetleg csendesebb lenne körülöttünk a világ, kénytelenek lennénk egy kicsit befelé figyelni? Nem tudom, de elgondolkodtató!
Azt is érdekesnek találom, hogy én, aki nem nézek horrort, (mert undorodom a véres jelenetektől és utána fogat mosni se merek kimenni), nem nézek akciót, (mert egyrészt nem tudom követni, másrészt semmi értelmét nem látom, harmadrészt nagyon hangos, negyedrészt nem szeretem az ütközős-lövöldözős jeleneteket) és a thrillerek után is nagyon be vagyok tojva (így ezeket sem nézem) és a megható jeleneteken mindig elsírom magam, ezt a filmet úgy néztem végig, hogy nem kerültem érzelmileg a hatása alá. Volt benne undorgós-véres jelenet bőven, mégsem éreztem, hogy felfordul a gyomrom, volt benne megható jelenet bőven, mégsem éreztem, hogy kicsordult a könnyem, volt benne akciódús jelenet és nem éreztem, hogy ez gáz és semmi értelme. Nagyon érdekes volt. Az izgalom az maximálisan ott volt, de valahogy nagyon tárgyilagosan tudtam szemlélni a dolgokat. A humoros jeleneteken (van bőven és nagyon jók) mosolyogtam, de a szélsőséges érzelmek elmaradtak. Mintha kompenzálni akartam volna a filmet. (Ami ugyebár az ingerküszöbömön túlmutatott :)
Összességében nekem nagyon tetszett. Én azokat a filmeket szeretem, amikről utána még jó sokáig tudok gondolkodni. Na, ez olyan. Este ezzel feküdtem, reggel ezzel keltem és még többször is szeretném megnézni. Rég láttam olyan filmet, amely ekkora hatással lett volna rám. (Sőt, lehet, hogy még egyáltalán nem...)

Édes, drága gyermeki lélek...

Sétáltunk az utcán Majával és meglátta azt a bizonyos szerkezetet, amivel a fenyőfákat mostanában csomagolják. (az a hálós csomagolás, a betonkeverőszerű géppel). Éppen egy fát csúsztattak a szerkezetbe. Maja ránézett és teljes gyermeki naivitással kérdezte: - Ezzel kilövik a fenyőfákat??? Először azt hittem, viccel, de nem. Teljesen komoly volt. Persze, mikor elmeséltem neki, mi is az, együtt kacagtunk rajta vagy 3-4 percig :)

Én néhány napja nagyon rekedt vagyok és bizony sokat is köhögök. Bogi nagyon félt engem, hogy meghalok ettől :) Annyira édes, tegnapelőtt még csak kerek szemekkel bámult, ha köhögtem, és hangoztatta, hogy nehogy jöjjön a Róka koma, illetve kérdezte, hogy jól vagyok-e. Tegnap már vacsoránál hangot is adott ennek:
- Nem szeretném, hogy meghalj. Akkor én elsírom magamat. És soha többé nem fogok sehová sem elmenni, mindig csak várni foglak, hogy gyere haza!
Annyira édes volt, hogy elsírtam magam. Még most is könnybe lábadt a szemem.
Amikor megint köhögtem, kiszaladt és hozott egy pohár vizet. Amikor újra, akkor befogta a fülét és beszaladt a szobájába. Mikor bementem hozzá, csak állt, szája teljesen legörbülve, remegett a kis szája széle és potyogtak a könnyei. Nagyon nehezen tudott megszólalni, átölelt és csak sírt, hogy nem akarja, hogy meghaljak. Ó, édes drága gyermek! Nagy nehezen megvigasztaltam és miután elaludt, ki mertem magam köhögni.
Ma reggel bementem hozzájuk az osztályba, így adventi időszakban reggelente a szülők énekelnek, az gyermekek pedig gyertyát mártogatnak. Nagyon meghitt és hangulatos volt. Holnap Majáéknál teszem tiszteletemet!

Majának tegnap cimbalomfellépése volt, a Zeneiskola karácsonyi koncertjén. Nagyon izgult, mert most cimbalmozott először pedállal. Olyan édes volt, pár hang után megállt, megrázta a fejét és azt mondta, hogy: - Ja, nem! (Gondolom, elrontotta a drága, bár ebből senki semmit nem vett észre, míg fel nem hívta rá a figyelmet:) Majd elkezdte előlről és végigcimbalmozta az egész darabot. Nagyon klassz volt!

Gyors összefoglaló...

Az elmúlt hónap eseményeiből.
A lányok túlvannak egy fura betegségkorszakon. 1-2 nap eltéréssel fejfájás Majánál, 1 nap láz, Boginál pedig gyomorfájós 1 nap lázas hülyeség. Majának utána jött egy torokgyuszi is. Olyan fura volt, Bogi dőlt jobbra, dőlt balra, semmihez se volt kedve, étvágya semmi. Nosztalgiával gondoltam rá, hogy milyen jóízűen tud falatozni! A nevetése is hiányzott, olyan volt, mintha sohasem akarna egyik sem visszatérni (megjegyzem, 4-5 napról volt szó mindösszesen, de hát az anyai szív!....) Maja meg szegény, azt hittük szimulál, mert 2 napot hiányzott, majd kutya baja, ment suliba. Majd vasárnap, az adventi bazár után lefeküdt, hogy neki fáj a feje, ő fáradt, csak fetrengett. Azt hiszem, szimpla fáradtságggal vegyes lustálkodhatnékról van szó, míg meg nem pusziltam a feje búbját! Szegénykém. Szerencsére most már ő is tök jól van.
A suli továbbra is szenzációs, minden reggel szülőkkel közös éneklés van a gyerekeknek, hétfőnként a tornateremben együtt, a többi napokon pedig az osztályokban. Nálunk Laci az ügyeletes kórista, felváltva megy a lányokhoz énekelni. Ha minden igaz, a héten hétfőn a nagy közös, adventi gyertyagyújtásosra és kedden-szerdán az osztályonkénti is be tudok menni. Tegnap este otthon, míg a Zsófi barátnőm festette a hajamat, mese helyett vagy háromnegyed órán keresztül énekelgették a dalokat a lányok az apukájukkal :)
Maja szemmel láthatóan belépett a Rubicon korszakba. S hogy mi is ez?
"Mérei Ferenc szavaival élve „metafizikai feszültség”. 8-10 éves kor körül a gyerekek egy sajátos fejlődési szakaszon mennek át, ami hasonló a hároméves kor körüli dackorszakhoz és a kamaszkori dacoláshoz is, de ez még nem korai kamaszkor! Rudolf Steiner Rubiconnak nevezte el ezt a fordulót, határvonalnak az én és az önállóság fejlődésében. Korábban elfojtott, feledésbe merült indulatok, érzelmek bukkanhatnak fel a tudattalanból, amik feszültséget keltenek érthetetlenségüknél fogva, ezért tárgyat keresnek maguknak. Ily módon hozzákapcsolódhatnak dolgokhoz, amelyek amúgy is titokzatosak, érthetetlenek a gyermek számára (pl. halál; mi van a halál után?; végtelen; tényleg a szüleim gyermeke vagyok-e?). A gyakori töprengéssel, fantáziálással le tudják vezetni a keletkezett feszültségeket. /Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek…; Vekerdy Tamás: A pszichológus válaszol. Gyerekekről felnőtteknek; Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan/"
Érdekes ezt megtapasztalni testközelből. Volt egy nagyon mély beszélgetésem vele, mert többször kiküldték őt óráról és én is úgy tapasztaltam, hogy kicsit meg van zavarodva. Sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz és azóta úgy érzem, sokkal nagyobb bizalommal van irántam.
A legizgalmasabb hírt a végére hagytam. Hamarosan költözünk. Az iskola közelében veszünk ki egy kis házat, a miénket pedig albérlők rendelkezésére bocsátjuk. Nagyon izgalmas napok ezek. A költözés legkésőbbi határideje: február 1. Persze, ha előbb találunk albérlőket, előbb is megyünk!

Apukámnak

 

Apukám ma lenne 56 éves...

Nyugodjék békében!

 

 

Katasztrófális nap volt :(

Bizony, bizony, még a tegnapi névnapomról van szó... Jól indult, azt már olvashattátok. Na, a folytatás már korántsem volt ilyen :(
A munkahelyemen sorozatos letolásokban volt részem, az egyikből még fel sem ocsúdtam, jött a másik, nem kicsi :( Ráadásul nem éreztem jogosnak a kritikát, amiből viszont jócskán kijutott... És nem is akárkitől. Persze legmagasabbról :( Hát, ilyenben még nem volt részem, nem vagyok hozzászokva én ehhez a dolgokhoz. Én, az alkalmazottak mintapéldánya, aki mindig szót fogad, azt csinálja, amit kell, nem pofázik, nem késik, lelkiismeretes (fényezzem még magam...) Szóval, a munkaidő így telt, alig vártam a végét. Jó, néhányan felköszöntöttek (köztük a legjobb barátnőm is, aki önfeláldozóan olyan csokit hozott nekem, amit csak én ehetek meg, ő ugyanis nem szereti:) Laciék jöttek elém, de alig indultunk el a munkahelyemtől, az anyósülés felőli ablakot lehúzta Bogi és onnantól azt nem lehetett felhúzni. Így mentünk hazáig (na jó, hazaúton megkaptam egy kedvenc desszertemet kis családomtól:). Otthon aztán én lent maradtam a kocsinál, mert ugye azt nem lehet otthagyni leengedett ablakkal, a többiek pedig felmentek, mert Bogi valamit el akart rejteni nekem. Maja fent maradt, többiek jöttek le azzal, hogy a szomszéd nénink (szegény, már nagyon nagyon öreg) nem tud kijönni a lakásból, 15 perc múlva jön hozzá a segítség. Ők lent maradtak szerelni, én fel Majához. A szomszéd nénihez ugye nem tudtam bejutni, az ajtón keresztül kiabáltam neki, hogy hívjak-e mentőt vagy jól van. Először semmi reakció (kellően betojtam), majd válaszolt, hogy türelmesen vár a segítségre. Így telt el 10 perc, majd Laci hívott, hogy Bogi jön föl, ő meg elmegy az uncsitesójához megszerelni az ablakot, mert nem tudja egyedül. Bogi feljött, nagy édesen előhúzott egy szál vörös rózsát az ágy alól, és boldog névnapot kívánt. Édes volt, a nagy rohanás kellős közepén. Ugyanis közben a gondnok várta a segítséget a szomszéd nénihez, nekem vinnem kellett Maját edzésre. Mire feljöttünk Bogival, már ott volt a szomszéd néni rokona és ketten a gondnokkal próbálták becipelni a fürdőszobából. Mint kiderült, szegény reggel óta ül a kádban, nem tudott kiszállni. Egész este így telt, hol a szomszéd néninek és a rokonainak segítettünk, hol éppen Majáért szaladtam. Laci 8 után ért haza, addigra a néni már picit jobban lett. Kaptunk kulcsot a lakáshoz, éjjel és korán reggel is ránéztem, hogy jól van-e, aludt szegény. Ma már egyedül nyitott ajtót Lacinak :)
Hát, így telt a névnapom. Este 10-kor azért ettünk egy kis pudingot és megnéztünk 2 Dahrma és Greg-et. Bőven rámfért ilyen névnap után!

Meglepetés

Ma van a névnapom :)
Reggel, amikor még félálomban leültem a klotyóra pisilni, ezt találtam magammal szemben a WC ajtón:

Édes, drága Maja még esete kiragasztotta nekem.
A reggel további része is tele volt meglepetésekkel. Laci a szokásos 3/4 6 helyett ("megyek kakilni, idő") fél 6-kor kelt. Bogit negyed 7-kor szoktam kelteni, mikor negyed 7-kor mentem hozzá, láttam, hogy már ég a lámpája. Benyitottam és édesen, drágán és álmosan ült az asztalánál, és gyorsan letakarta, amit csinált: - Nem szabad bejönnöd! (Mint kiderült, már este megbeszélték Apával, hogy reggel korán felkelti, hogy befejezhesse a művét.
Csodálatosnál csodálatosabb rajzokat kaptam és édes drága Laci kakaót is készített nekem. Ez aztán a névnap! Jólesett a sok köszöntés és a kedves szavak!

Szegény Apa

Maja valamelyik este csúnyán összeveszett Lacival. Mikor bementem hozzá, hogy betakarjam, odahúzott magához és azt mondta (gyengébb idegzetűek légyszi ne olvassák el):
- Anya, tényleg válj el Apától, ez egy idióta.

Másnap az autóban valami megint nem tetszett neki, amit Apa mondott vagy tett:
- Látod, mondtam, hogy idióta!

Majd megkérdeztem Lacitól, hogy miért ilyen ingerült (úgy éreztem, hogy feszült, mondjuk ilyen beszólások után nem csodálom). Laci mondta, hogy nem teljesen oké minden. Erre Maja, affektálva:
- Nem vetted még észre, mindig ilyen!

Nesze neked, 24 óra leforgása alatt.

Egyébként az esetek nagy többségében az ég világon semmi baja sincs az Apjával, nagyon szereti, de ha egyszer nem, jajj neki!
(Nekem is, csak én éppen most nem voltam soron. Egészen hülyeség lenne egyszerre mind a két szülővel haragban lenni :)

Boginak este nagyon fájt a tömött foga, nem tudott elaludni. Mikor elaludt, fél 1-kor felébresztett, sírt, hogy nagyon fájt belül a szája. Fél 3 után aludtunk el, jegeltük, borogattuk, vigasztaltam. Reggelre elmúlt szerencsére. Jött a hányinger. Úgy mentünk le a kocsiba, hogy vitte magával a lavórt szegény. Muszáj volt indulni, Maját suliba kellett vinni, Boginak meg 1/2 9-től esedékes volt  a több hónappal megbeszélt időpont a szemészeten. Szerencsére nem lett róka koma, jobban lett és már a szája sem fáj. Ez 1 hétre is sok lett volna :)
A szemész doktor nénink mondta, hogy javul a szeme :)

Te jó ég!

Már majdnem két hónapja volt az utolsó bejegyzésem, azóta meg csak őrizgetek magamban hangulatokat, pillanatokat, rögzítendő eseményeket.
A legélénkebben él bennem egy temetői látogatás, amikor a gyerekekkel tisztogattuk a Papa sírját. Maja megkérdeztem, hogy hány éves volt, a Papa, amikor meghalt. Én (sosem volt jó számolásból:) rávágtam, hogy 44, majd pár másodperc után, amikor rájöttem, hogy valami nem stimmel, hangosan mgjegyeztem: De hát az, hogy lehet? Mire Maja bölcsen: Tudod, Anya, hát emlékszel! Szívinfarktust kapott! Ha ciki, ha nem, bizony felnevettem a temetőben.
A gyerekek továbbra is élvezik a sulit, én is, nagyon. Amióta Maja megkapta a furulyáját, azzal kel és azzal fekszik. Annyira imádja. A horgolást is imádja, egy probléma van, hogy horgolás közben nem tud furulyázni. Egyik rendrakás alkalmával úgy pakolt, hogy amit éppen a helyére akart tenni, becsapta a hóna alá, a másik hóna alatt a gombolyag és  közben horgolt. Már csak a furulya hiányzott a szájából :) Majáéknál hétfőn kezdődött a teremtés epocha, hétfő reggel 8-kor egyszerre mentek be a terembe, amit előző este egy drága apuka a tanító nénivel lesötétített, vagyis a gyerekek teljes sötétségbe léptek be. Aztán meghallgattak egy 3-4 perces héber beszédet, majd ugyanezt magyarul. A tanító néni utána gyújtotta meg az osztály közepén álló gyertyát és sokáig amellett beszélgettek. Utána persze napközben fel-felkapcsolásra került a villany, de alapvetően a sötét dominált.
Ehhez kapcsolódóan a 3-os szülőknek is van feladata, minden évben ők adják elő az iskola diákjainak a Paradicsomi játékot. Vagyis nem ők, hanem jelen esetben mi :) Én főszerepet nem mertem bevállalni, talán majd Bogiéknál, így a kórus tagja leszek. Kicsit vicces ez az én hangommal, de itt most nem a hang a lényeg. Már volt egy próbánk és nem is kínlódtam annyira. Bár lehet, hogy a többiek igen :) :)
Bogikánk továbbra is remekül kijön az osztálytársaival, a tanító nénit továbbra is imádja. Mondjuk, nem lehet nem imádni, annyira szereti a gyerekeket és olyan mese- és varázsvilágban tartja őket, hogy ilyet tényleg csak álmodni lehet. Tényleg látszik rajta, hogy mindene a Waldorf pedagógia. Annak idején nekem is dilemma volt, hogy EMK vagy Waldorf pedagógia. Most már látom, hogy való igaz, hogy az osztálytanítóságot nem lehet saját kisgyerekek mellett csinálni. Ha az ember tényleg lelkiismeretesen csinálja (márpedig én csak úgy tudnám), rengeteg felkészülést igényel. Amit muszáj a saját porontyaimtól elvenni. Na, majd ha kirepülnek, kiélem ezt az álmomat is :) Vissza Bogihoz, a héten festettek először, eddig viaszkrétával dolgoztak csak. Jövő héten kezdődik majd az első matek epochájuk. Nem tudom, írtam-e már, hogy Boginak mennyire jót tett az iskola. Nyoma sincs a "nehezen barátkozik", anya szoknyája mögé bújik dolognak. Ugye, kicsit tartottam tőle, hogyan fog kezdődni az iskolaév, mert az ovi ismétlős éve elég nehezen ment... Minden jó!
Én továbbra is az iskola közelébe szeretnék költözni, de sajnos nem találunk olyan áron albérletet, amit meg tudunk fizetni és megfelel az igényeinknek (amik azért nem túl nagyok). Elvileg 1000/m2 áron vannak az ingatlanok, de mi nem találunk normális (nem tip-topp, csak normális!) 60 m2 házat :( Pedig nagyon jó lenne, a környezettudatosság, a megspórolt üzemanyagpénz miatt is és azért is, mert a gyerekek barátai a közelben lennének. Bár így is van nálunk legalább heti 1-2 alkalommal valaki a suliból :) Nekem, mondjuk az a fő indokom, hogy sokkal többet tudnék segíteni a suliban. Így is minden rendezvényen, szülői esten, felújításon, stb aktív vagyok, de utána min. 1 óra, mire hazaérek (jó esetben). Viszont, ha a közelben laknék és van félórás munka, nem venne el 2 és fél órát az életemből. Éppen azt néztem, hogy van olyan hét, hogy 2-3 du is van tennivaló az iskolában. Szóval, erre gyúrók, de már jó régóta!
Egyébként tegnap Szent Márton napot ünnepeltünk, annyira hangulatos volt, hogy hihetetlen. Bogiéknak a szülők készítették még az őszi szünetben a lámpásukat, a többiek már maguknak készítették el az osztályban a héten. Ezekkel a lámpásokkal felszerelkezve, Márton napi dalokat énekelve indultak el a gyerekek osztályonként a közeli kiserdőbe, ahol a mécsesekkel kivilágított ösvényen sétáltak végig. Az ösvény mentén a 6., 7. osztály tanulói (ők a szervezők) a Márton legenda élőképeit adták elő nekik a gyertyafényben. Fantasztikus. Mire az első osztály visszaért a suliba, ott már nem volt áram, az iskolában is csak faragott tökök és mécsestartók világítottak. Az egész iskolában nem volt áram! Míg a gyerekek az erdőben voltak, addig mi, szülők megterítettünk az osztályban az ünnepi lakomához. Szerencsére ekkor még volt áram :) Mikor visszaértek a gyerekek, Bogiék kicsit beszélgettek az élőképekről, majd nekiálltak a lakomának. Olyan édes volt az egyik kisfiú: - Kata néni, légyszíves kapcsold fel a villanyt! :) Majáéknak visszaérkezés után a tanító néni még egyszer elmesélte a Márton legendát és utána ők is lakomáztak. Nagyon-nagyon hangulatos volt. Képzeljétek el a 2 emeletes iskolaépületet (kb. mint a Pál utcai fiúk iskolája), minden csak mécsesek, világító faragott tökök! Remélem lesznek képek és tudod ide tenni néhányat!

El akartam még mesélni azt is, hogy Bogikát (és egy vadidegen családot is) mennyire megvicceltük!
Egyik délelőtt megbeszéltük a barátainkkal, hogy elmegyünk a Mesemúzeumba. Mi értünk oda korábban, így a Múzeum előtti Benedek Elek szobornál vártuk őket. Ezen a szobron (inkább emlékműnek nevezném) van egy gyík alakú kis falikút. Ez úgy működik, hogy van mellette a földön van egy nyomógomb, amire ha rálépsz, elindul a gyík szájából a víz. Majával összebeszéltem és odahívtam Bogit, hogy simogassa meg a gyíkot: Akkorát ugrott, amikor megindult a víz, hogy csak na. Nem értette, hogy mi történt. Apának nem működött a gyík, nekem sem. Csak Majának és Boginak. Na, mondom, ez csak annak működik, akinek varázsereje van. Bogi még percekig próbálkozott, mindenféle variációt kitalált, hogy ha egy varázserős és nem varázserős nyúl hozzá, akkor mi történik, ha két varázserős és egy nem, stb. Legalább 3-4 percig teljes áhitatban és kerekre nyílt szemmel, az őszinte csodálkozással az arcán próbálgatta a kutat. Maja pedig tökéletesen tette a dolgát :) Már ez önmagában is fergetegesen vicces volt (láttátok volna Bogi csodálkozó arcát), de közben megérkeztek a barátaink, hátrébb léptünk a kúttól. Egy másik család lépett a kúthoz, gondoltam, ezt nem hagyom ki, Majával félszavakból megértettük egymást, hogy itt egy újabb lehetőség a viccelődésre. Apuka 2 gyerekkel. A gyerekeknek indult csak el a víz, lévén, nekik varázserejük van. De Apuka (hiába, férfiember) mindenféle logikus megoldást keresett. Nézte, hogy a gyerekek hozzáérnek, majd ő ugyanazt a mozdulatot tette meg és még kommentálta is: "aha, a hátát kell simogatni!" - gyerekek félreálltak, Apuka a gyík hátát simogatta, semmi. (Maja tökéletesen tudta a dolgát). Gyerekek hozzáérnek: "aha, hosszabb ideig tartott ott a kezed" - gyerekek félreálltak, Apuka hosszabb ideig tartja ott a kezét, semmi. És ez így ment legalább 4x-5x. Aztán lelepleztük a tréfát és hatalmasat rötyögtünk együtt. Jó volt másokat is megnevettetni!
Nem tudom miért, de már nagyon karácsonyi hangulatban vagyok. Vagyis, lehet, hogy azért, mert a sulinak karácsonyi képeslapokat gyártunk, amiket jó esetben cégek vesznek meg majd az iskolától, hogy a hagyományos képeslapok helyett azokkal kívánjanak majd kellemes ünnepeket partnereiknek. Szerintem ettől van. Én már 2 hete beszereztem a forralt bornak valót, már megbeszéltem a barátnőmmel, hogy idén együtt készítjük az adventi koszorút, egyfolytában narancs-fahéj illatra vágyom, szóval egész durván űzöm ezt! :)
Azt hiszem, ez lett a leghosszabb bejegyzésem, pedig tuti, hogy ebből is kimaradtak dolgok! Hát, nem érdemes ennyi időt kihagyni :)

Szúnyogok a láthatáron

Vicces éjszakánk volt. Maja éjjel felébredt, hogy rosszat álmodott. Laci odabújt mellé, szépen el is aludt... Mindkettő :) Egyszercsak Bogi jelent meg az ágyam mellett és közölte, hogy tele van a szobája szúnyogokkal. Szegény, néhány napja összeszedett vagy 10 szúnyogcsípést, vakarással fekszik és kel:(  Szóval, tele van a szobája szúnyogokkal és közben már vackolt is be mellém. Felajánlottam, hogy visszakísérem, de hát, ott tele van szúnyoggal - mondta. És innentől jön a vicces rész legviccesebbike. Előadta az alábbi monológot:
- Én nem értem, hogy ebből a családból miért csak engem szeretnek a szúnyogok. Biztosan nekem a leghígabb a vérem és azért szeretnek. Biztosan azért, mert nyitva volt az ablakom. De nem, az ablakom csukva van. Ja, nem egy picit nyitva van. De csak akkorára kellene kinyitni az ablakot, hogy maximum egy bodobács férjen be rajta. De ott befér akkor egy szúnyog is...
Tök édes volt, jó volt hallgatni, de nem hajnalban! Kértem, hogy aludjunk, ő rávágta, hogy jó és már durmolt is. Reggelig.
Reggel keltettem az apját (Maja mellől), kérdeztem, mi újság. Mondta, hogy Maja rosszat álmodott és nem érti, hogy Bogival ez soha nincs. Na, mondtam neki, nézd csak meg, hol alszik Bogi... Erre visszakérdezett:
- Be van takarva?
Én: - Persze, betakartam.
Ő: - A földön? (nyáron néhányszor leköltözött éjjel a földre:)
Én: - Miért lenne a földön?
Ő: - Hát akkor hol alszik?
Én: - Hát ott - mutattam az ágyunkra :) :)

Maja szegénykém tegnap nagyon szomorú volt, az előző nap talált kutyushadseregét, ugyanis bevitte kincsnapra megmutatni a suliba. Sajnos az egyik kisfiú a kedvenc kutyusát (most nem jut eszembe a fajtája, aminek úszóhártyája van és imádja a vizet) az asztalhoz csapkodta, és a kutyusnak letört a lába. Maja szegény nagyon sokat szomorkodott miatta. Este aztán Apa megragasztotta pillanatragasztóval. (és az egész tenyerét, valamint a konyhapultot is összeragasztózta:)

Imádom a családi reggeliket. Az utóbbi két napban különösen jól sikerült. Már este megkérdeztem a lányokat, mit kérnek majd reggelire és tojásrántottás-dzsemes-pirítós reggelink volt :) Olyan jó így elindulni dolgozni és suliba :) :) Légyszi, légyszi, maradjon így!!!!!

Táblatündér?

Most már nem annyira rózsásak a hétköznapjaink, de azért nem is panaszkodom. Egyszerűen csak alkalmazkodnom kell a gyerekek igényeihez :) Bogikánknak kell nagyjából 10 perc (de inkább több), míg ki tud keveredni az ágyból reggelente. Pedig 9 körül már alszik. Hát igen, azért a reggel negyed 7 elég korán van. Majának kinyílik  csipája és onnantól ő ébren van, hamar fel is kel. Most már gyorsan öltözik (mindig, ami legfelül van a szekrényben :) és utána leül valamivel foglalatoskodni. Na, abból aztán olyan nehéz kizökkenteni, mint Bogi az ágyból. Apa szerint ráérnénk később kelni, de én mindig vágyom a nyugodt reggelekre. Mikor van idő az "utasításokon" kívül is egymáshoz szólni, van idő visszamenni az ottfelejtett (muszáj-hogy-bevigyem) dolgokért. Az, hogy jó lenne reggelente néhány sort olvasni egy finom tejeskávé mellett, hiú ábránd. Vagyis, annyira nem hiú ábránd, mert végülis kelhetnék fél ötkör. Igen ám, de jó lenne valamit sportolni is, utána az olvasgatás és a tejeskávé. Én szeretek hajnalban futni és végülis nem kellene 3-nál korábban kelnem...Sajnos egyszerűen nem vagyok képes belátni, hogy ez nagyjából ugyanolyan, mint a csomagolás, amíg utazunk. Akármekkora a bőrönd, mindig annyit pakolunk bele, hogy alig lehet becsukni... Amíg hely van, addig pakolunk... Amíg van idő, addig készülődünk. És a vége a sebes tempójú utolsó percek... Azért sem látom be :)
Majáéknál a suliban "Magtól a kenyérig" epocha van. Múlt héten búzát morzsoltak (szemeztek, hogy mondják???), a héten már őrlik mozsárral, kővel, kávédarálóval (kinek mit van kedves kipróbálni) és csütörtökön sütik meg belőle a kenyeret. Minden osztály kap majd tőlük egyet Mihály ünnepen. A múlt héten mi voltunk a takarítósok (vagyis csak hétvégén, hét közben a gyerekek takarítanak) és Laci, mivel a suliban volt szombat délelőtt tornatermet festeni, bevállalta, hogy akkor ki is takarítja az osztályt. Amikor hazajött, csak ennyit kérdezett: - Takarítottál te már malomban??? :) :) Bogiék is befejezték a formarajz epochát, tegnap kezdődött az írás. A B betűt tanulták. Új epoca-új táblarajz. Érdeklődtem Boginál, hogy ki csinálja a táblárajzot, mire azt válaszolta: - Állítólag a táblatündér. De szerintem nincs olyan :)
Tegnap futóversenyen voltak a lányok. Maja végigfutotta a 2 km-t, Bogika (mintha nem is futóversenyen lett volna) nézelődött, kerítésre mászott és szökökutat szemlélt, mesélt, vicceskedett és egy kicsit futott is...

Manapság

Kezdünk visszarázódni a hétköznapokba. Én sokkal rosszabbra emlékeztem :) A reggeleink sokkal nyugisabban, mint tavaly. Eddig össz. 1 reggel volt, ami veszekedősre sikerült, tavaly szerint a heti statisztika magasabb volt ennél... Lehet, hogy azért, mert már nem kell kétfelé mennünk. Meg nőnek a lányok is. Bogiék a suliban formarajz epochával kezdtek, Majáék írással. Náluk már bejön a házi feladat, heti 1x. Olyan leckét kapnak, amit még én is szívesen megírok. Most tanulják az írott nagy betűket, így az volt a házijuk, hogy 3 betűhöz készítsenek rajzot. (ebből 1 szorgalmi volt, de azt is megcsinálta:) Vagyis, mondjuk leírja a nagy v betűt és körérajzol valamit, aminek a v betű szerves része. Maja egy szarvasfejet rajzolt. Gyönyörűséges volt! Tetszik neki a suli, szerencsére szívesen megy és Andi néni, az új osztálytanítót is nagyon szereti. Megjegyzem, én is :) Nagyon kedves, aranyos a gyerekekkel. A születésnapokra házi készítésű ajándékot visz nekik, ami nekem különösen megható. Maja már alig várja a sulis szülinapját. Meg is beszélte Andi nénivel, hogy ő is ugyanolyan nemezelt nyakláncot szeretne majd, mint amilyet Anna (az osztálytársnője) kapott :) :)
Boginak is nagyon tetszik a suli, a vártnál sokkal könnyebben ment a beilleszkedése. Boldogan számolta már első héten, hogy milyen sok barátnőt szerzett. Ők formarajzzal kezdtek, viaszkrétával dolgoznak sokat és rengeteget játszanak. Naponta hallom tőlük, hogy ez bölcsi, nem is iskola :) Most, hogy mind a ketten iskolások lettek a lányok és újra egy intézménybe járnak, úgy érzem, sokkal közelebb kerültek egymáshoz. Sokkal több a közös téma is. Valamelyik este Maja fürdött, Bogi beült hozzá a kis sámlira és arról beszélgettek, hogy mi volt a mesében, amit az osztálytanítójuk olvas nekik. Majd megállapították, hogy milyen kitolás, hogy a tanító nénik mindig a legérdekesebb pillanatoknál hagyják abba az olvasást. Nagyon édesek voltak! Bogi is megkomolyodott, sokkal inkább kiteljesedett és felszabadult az iskolában, mint az óvodában volt. Nem is gondoltam volna! Az egész személyisége "iskolássá" fejlődött, bár a táskája még mindig tele van mindenféle lim-lommal :)
Estére Bogi már nagyon fáradt, leteszi a fejét és már alszik is. Ezt nem is bánom, csak kínlódás volt az este, mikor még aludt az oviban.
Majának elkezdtődtek az edzések, nagyon lelkes, remélem így is marad! Sőt, a suliban külön tánccsapatot szervezett, ő az edző és nagyon komolyan veszi a feladatát. Minden nap viszi a jegyzetfüzetét, írja a gyakorlatokat, adogatja a napocskákat. Aki összegyűjt 5 napocskát, valami ajándékot is kap cserébe. Annyira édes!
Én újra felvettem a mesekönyvírás folyamát, de valahogy nem érzem igazinak a dolgot. Bár lehet, hogy nem a kellő hangulatban ültem le írni. Na mindegy, nem akarom lehúzni magam, igyekszem lazán venni a dolgokat!

Itt van az ősz, itt van újra

és eljött a szeptember. Bogi is iskolás lett! Az évnyitó reggele rendhagyóan indult, én az 5 órás kelésem helyett 6 óra után 5 perccel ébredtem fel! A gyerekeket is 6-kor akartam kelteni, hogy szép nyugalomban, békességben tudjunk elindulni az első közös iskolás napjukra. Az évnyitó 8-kor kezdődött, de még előtte mindenfélét fel kellett vinnem a terembe, így fontos volt, hogy előbb odaérjünk. Szerencsére nem volt nagy kapkodás, mindenki időben elkészült, megreggeliztünk és fél 8 után pár perccel már ott is voltunk. Maja rögtön elvegyült az osztálytársaival. Amíg meg nem érkezett az első fiú, addig beszélgettek, utána pedig ment a szokásos "cukkolom-megkerget-segítséééég" játék. Bogi bújt hozzám, látszott rajta, hogy izgul. Aztán megjött Fanni (az osztálytársa, akivel a tavaszi bazáron és a kirándulásokon már találkozott és egy kicsit feloldódott. Az évnyitón az elsős kicsik padokon csücsültek, a többiek pedig állva hallgatták a műsort. Először az iskola összes tanára (kb. 10-15) közösen énekelt egy nagyon kedves dalocskát, hol együtt, hol kánonban, nagyon hangulatos volt. Utána bemutatták a tanárokat és az iskola dolgozóit, 1-1 mondatban elmondva, hogy mit tanítanak, milyen munkát végeznek az iskolában. Annyira jó volt, hogy a gyerekek már a konyhás nénit és a gondnok bácsit is megismerhették így. Aztán 1-1 szál virággal köszöntötték azokat a gyerekeket, akik most jöttek az iskolába, de nem első osztályba. Utána jött az elsősök "felavatása". Kata néni a virágkapu (mindig a 2. osztály feladata a díszítés, virágkapu elkészítése) egyik oldalán állva hívtak a gyerekeket (név szerint!!!), akik egyesével áthaladtak a kapun. Aki áthaladt, kezet fogott Kata nénivel, aki néhány kedves szóval köszöntötte az újdonsült iskolást, megcirógatta, megszeretgette. Ezután a kis elsőshöz odament egy "nagy" másodikos, adott neki egy szál rózsát, kézenfogta és beálltak a sorba. Nagyon megható volt. Bogi - mint egy hős katona - kidüllesztett mellkassal, vidáman masírozott át a kapun. Őt a virággal Berta köszöntötte, aki Maja osztálytársának, Rozinak a húga, így már többször játszottak együtt a gyerekek, nem volt ismeretlen Boginak :) Ezután a másodikosok kézenfogva vezették fel az elsősöket a termükbe. A sort Kata néni vezette, mik a "Bújj-bújj-zöld ág"-at énekelve. A többi osztály utánunk ment a termébe. A szülők még néhány szót beszélgettek az udvaron, majd ők is szétszéledtek. Én felfedeztem az udvaron, hogy Maja drágám lenthagyta a táskáját, így volt még osonásom az elsős terem előtt (nehogy észrevegyenek), majd beraktam Maja termébe a táskáját. Éppen a beszélgetőkörben ültek, ő észrevett, rámvigyorgott :)
A nap hátralévő részét már csak a gyerekek elbeszéléséből tudom. A terembe érve a másodikosok énekeltek és furulyáztak az elsősöknek, majd átadták a "krétakukacot" (viaszkréta tartó). Kata néni sokat mesélt nekik, voltak udvaron. Bogi már barátot is szerzett, Fannit :) Majáéknak gitározott és énekelt Andi néni, utána pedig beszélgettek. Amikor Laci délben elment a gyerekekért, nagyon örültek neki. Bogi rögtön mondta is, hogy nem ebédelt, mert Anya főzött neki pörköltet (- sajnos anya nem főzött neki pörköltet, mert emlékeim szerint abban állapodtunk meg, hogy legközelebb amikor főzök, pörköltet fogok főzni - de még volt otthon kaja. Az ő emlékei szerint hétfőre ígértem a pörit.) Laci mondta neki, hogy anya nem főzött pörköltet, mire Bogi zokogni kezdett. Szegénykém. Valahol ki kellett jönnie a feszültségnek :)
Aznap vacsorára meg is kapta pörköltet kagylótésztával, sőt, hogy teljes legyen az öröme, kedden a suliban is az volt a kaja.
Így vették a csajok az első napokat. Boginál tegnap reggel volt egy kis pityogás, amikor elváltak Lacitól, de ma már vidám volt a bemenetel. Jó lenne, ha így is maradna.
Visszatértek a munkás hétköznapok. Maja újra aerobicozik, jövő héttől cimbalmozik, szóval viszlát nyár, jövőre találkozunk!
Ja, terveim szerint lesz majd egy csomó fénykép is az eseményekről, de még nem kaptam meg őket... A mi családunk elfelejtett gépet vinni az eseményre!

Suli előtti helyzetjelentés

Na, kérem. Most már mindenki otthon van (a szerencsétlenebbje dolgozik), a szerencsésebbje otthon tölti a hetet. Sok most a munka a suliban, szerdán Majáéknál takarítottuk az osztályt, tegnap Bogiéknál kezdtünk el takarítani, de még a fúrás-faragás sincs teljesen kész. Néha felmerül bennem a kérdés, hogy lesz ebből hétfőn tanítás? De biztosan lesz, addig még van 3 nap. Igaz, hogy Bogi osztálytanítója (Kata néni) már szombaton termet szeretne rendezni, de még ott van a mai nap. Igaz, hogy 4-ig dolgozom, igaz, hogy délután nálunk lesznek a Szlovákiából 1 napra érkező barátaim, de még mindig ott van az éjszaka! Engem felvillanyoz az éjszakai munka. Sőt, tegnap még a sulitakarítás után (ahonnan 1/4 10-re értünk haza, 3/4 10-re ágyban is voltak a gyerekek) bablevest főztem, rétest sütöttem, annyira fel voltam pörögve :) Hála az aktív délutánnak (mondjuk, hogy mikor volt utoljára passzív, a fene tudja:), vagyis a fizikai munkának. Lacira is jó hatással volt a délutáni fűrás-faragás és annak ellenére, hogy hajnal 4-kor kelt, még volt ereje átvállalni tőlem a közel 20 db bébiételes üveg papírtalanítását, hogy Bogiék osztályának szép kis festőüvegecskéi legyenek. Örök hálám neki! Szóval, így élünk a suli előtt. Nekem tetszik :)
Külön hála a gyerekeimnek, hogy a két délutánt (és estét) a suliban nem nyafogták végig, hanem ők is segítettek, ha éppen nem segítettek, akkor társasoztak, ha éppen nem társasoztak, akkor az udvaron szaladgáltak, ha éppen nem az udvaron szaladgáltak, akkor tanító néniseset játszottak, ha éppen nem tanító néniseset játszottak, na jó, akkor egy kicsit nyüglődtek, de tényleg nem sokat. Meg is lepődtem, hogy mennyire jól kezelték a helyzetet és türelemmel vártak. Pedig szegény Bogi be sem tehette a lábát az osztálytermébe, hiszen az meglepetés lesz a leendő elsősöknek :) Még az ajtó előtt is úgy ment el, hogy befogta a szemét. Ha pedig valami miatt szüksége volt rám, a folyosón kiabált, hogy .....anyaaaaaaaaaaaaa és én kikukucskáltam a teremből, mint csiga a házából :)

Mostanában nagyon édes sztorik vannak otthon.
Maja tegnap felhívott, hogy a Barbie babáját és annak ruháit elcsomagolja a gyerekeinek :)
Együttesen közölték, hogy Alma együttes koncertje már nekik való, unalmas :) (Ja kérem, aki Ákos koncertre jár :)

Nyári szünet vége...

Nálam is nyári szünet volt, igazából a blog hamvaiból állt fel, amikor Zsuzsi barátném tegnapelőtt mellékesen megjegyezte, hogy most olvassa a húsvéti bejegyzést a blogon.
1. Felismerés: Jééééééééééé, más is olvassa, nemcsak az anyukám??????? /ő persze állandóan noszogatott, hogy írjam, de valahogy mindig sikerült kibújnom a nemes feladat alól:)/
2. Gondoltam, most, hogy az EMK trénerképző utolsó hétvégéjéhez közeledek, gondoltam, hogy begépelem a hiányzó tréningjegyezeteimet. Egyrészt, hogy meglegyenek, másrészt, hogy a felmerülő kérdéseimmel előhozakodhassak hétvégén. Így hát néztem a gépen, hogy mi van begépelve, de közben eszembe jutott, hogy van nekem EMK-napló blogom is (használati intenzitása meg sem közelíti a kiscsaládomat:), esetleg ott is rögzítettem néhány dolgot. Na most, annak a pontos címéről foglalmam sem volt, drága jó Google barátom pedig arra, hogy "emk-napló" kiadta a legkedvencebbik trénerem, Rambala Éva honlapját. Arra emlékeztem, hogy a kiscsaládom blogban kitettem az EMK naplóm linkjét, így kénytelen-kelletlen, sűrű pirulások közepette megnyitottam a kiscsaládomat. És elkezdtem olvasni!!! És állati jó!!! És állati vicces!!! És állati megható!!! És az írás nagyon jó terápia!!! És milyen jó lesz olvasni majd a gyerekeimnek!!! Ésatöbbi!!! Szóval, én írom, ti meg olvassátok! :)
Egyébként is szeptembertől újabb érdekes téma kapcsolódik be az életünkbe, Waldorf iskola 1. osztály :) Waldorf iskola 3. osztály :)

Pünkösdi felfordulás

Jó rohanós volt a pünkösdi hétvége. Jó és rohanós. Már csütörtök délután elkezdődött a mizéria, az egyik barátunk betöltötte a 40. életévét, és meglepetés bulira voltunk hivatalosak (és egyben szervezők is). Tök jó a Szimpla Kert, nem is gondoltam volna. A buli is jól sikerült, de nem volt időnk kipihenni a fáradalmakat, mert Maja péntek reggel kirándulni indult, így a szendvics-csomagolás, bekapolás jutott osztályrészül :) A héten ráadásul gyümölcshetesek voltunk, így vittük az 1 nagy doboz zöldséget, illetve az 1 nagy doboz gyümölcsöt (természetesen megpucolva, összevágva). Délután érkezett meg Anyu, Bogi évzáróját ünnepelni. Az évzáró fergeteges volt, édesek voltak és nagyon ügyesek. Én is elsirattam az ovit, 6 évet jártunk oda, furi lesz, hogy nem vagyunk ovisok... Estére is jutott program, hiszen a suliban mindig az a család takarít, aki a gyümölcsfelelős, így az évzáró után gyorsan átöltöztünk játszósba, és irány a suli. A takarítást Anyu és a gyerekek segítségével viszonylag hamar összedobtuk, de este fél 9 értünk így is haza. Pihenés helyett megint csomagoltunk, mert szombat reggel Bogi leendő első osztályával kirándultunk Gödöllőre, az arborétumba, onnan pedig mentünk át Anyuékhoz Tolmácsra. Na, ott azért volt pihi is :) Vasárnap egész nap a Diósjenői Erdészet szabadidőparkjában lógattuk a lábunkat :)

Ma reggeli sztori: édes Bogikánk úgy indult el oviba, hogy az egyik lábán cipő, a másikon szandál. Akkor vettük észre, amikor éppen a liftbe készült beszállni :)

Köszi, idő :)

Jó volt Balatonfüreden, szuperül éreztük magunkat, bár az idő cseppet sem kedvezett nekünk. Na jó, nem esett az eső (csak pár csepp), de a szél és a hideg borzasztó volt. Fáztunk kint is, a szállodában is, szóval nem volt szerencsénk. Persze, azért nem panaszkodok, sokat játszottunk a szálloda kertjében (sárkányt eregetni p. kiválóan lehetett), megnéztük Balatonfüredet, kirándultunk az erdőben (szegény félig megevett őzikét fedeztünk fel egy turistaút kellős közepén:( ), megnéztük Tihanyt is, szóval mozgalmas napjaink voltak.

Szabi előtt

Még gyorsan írok néhány sort, hogy mi is történt velünk. Megvolt a szülinapom, nagyon klassz volt és nem érdekel, hogy 37 éves lettem. Ennyi és kész. Hétvégén állatkertben voltunk, nagyon jó volt, egy egész napot eltöltöttünk a sok állat között. Mondjuk, ez hétköznapokon sem ritka :) Bogi szülinapi zsúrja is megvolt, egyszerűen a mai napig nem tudom felfogni, hogy a gyerekeink kezdenek felnőni és már nem arról szól a buli, hogy kergetőzzünk, rohangáljunk és kiabáljunk. Rajzoltak, beszélgettek, matricáztak, mi meg ültünk Lackóval a nappaliba és hülyén éreztük magunkat, hogy most akkor mi van?! Megvolt életem (valószínűleg utolsó) óvodai anyáknapi ünnepsége, ahol szülőként vettem részt. Megható volt nagyon, gyönyörű éneket énekeltek (persze azóta se hajlandó Bogi nekem újra elénekelni), szép verseket mondtak és a virág mellé saját készítésű ajándékot kaptunk. Naná, hogy sírtam... Reggel direkt nem festettem ki a szemem!
Most pedig szombaton oviban családi nap, majd 5 napi semmittevés következik Balatonfüreden! Már rámfér!!! Remélem a fürdőrucim is... :)

Itt van május elseje...

Huh, vége a 4 napos hétvégének. Kicsit szoros volt a program, szombat-vasárnap EMK képzés (éljen, éljen, éljen), hétfőn felkészülés a keddi vendégseregre, kedden pedig dupla (na jó, kicsit tripla) ünneplés volt, hiszen Bogi szülinap, Maja névnap, anya szülinap. Minden nagyon szépen és jól sikerült, a gyerekek délelőtt Mamáékkal meglepetés cirkuszba mentek :) Ezalatt mi anyuval és macikával sütöttünk, főztünk, beszélgettünk nagyokat. Olyan jó így együtt elkészíteni dolgokat... Tök jó lehetett, mikor régen nagy családi sütés-főzések voltak. Most bezzeg, annyira kicsi a konyha, hogy ketten alig lehet benne elférni. Hogy lehetne ott társadalmi életet is élni?! A gyerekek (is) örültek az ajándékoknak, persze legjobban a hőn áhított szafari mánia albumnak. Azóta le se teszik! Én könnyekig hatódtam a saját készítésű ajándékokon. Annyira tetszenek, hogy a dobozomba sajnálok bármit is beletenni, a medvehagymát pedig sajnálom megenni... Persze, ami késik, nem múlik!
ISTEN ÉLTESSEN MINDEN ÜNNEPELTET (ÉS NEM ÜNNEPELTET IS):

Én, a legnagyobb pofájú sárkány...

Vasárnap én volt az Óbudai főtér legnagyobb pofájú sárkánya... Történt ugyanis, hogy kimentünk a térre, ahol Szent György napi vásár volt, mindenféle klassz programmal. Ezek közül az egyik Róka Szabolcs mesedarabja volt. Szabolcs a nézőközönség sorai közül választott magának szereplőket. Amikor éppen fősárkányt kellett választani, történetesen engem szemelt ki áldozatul. Előtte már Bogi is, Maját is, Laurát is (a lányok kis barátnőit) is próbálta bevonni a mesébe, mint királylányokat, ők nem hajlottak a szerepekre. Én még sohasem voltam igazi sárkány (hiába csóválja a fejét Laci, és mondja, hogy de biza' :), kedvem is volt, no meg nem is akartam szégyenben maradni, ha már kiszemelt magának Szabolcs, így hát lelkesen vállaltam  a szerepet. Kaptam magam mellé még 6 sárkányfejet (akik közül az egyik Maja volt:) és lelkesen ijesztgettük a jónépet, valamint a velünk megküzdeni szándékozó lovagokat. Sajnos a végén a 6 fejet elvesztettük, én életben maradtam és mivel minden jó, ha jó a vége, a királyfi belém szeretett és boldogan éltünk, míg meg nem haltunk... Mellesleg nemezeltem is egy-két tulipánt tegnap, az is szuper volt. A gyerekek kaptam similabdát (ó, bárcsak a tipitopit is lehetne újra kapni), készítettek kötelet, festettek homokot és kaptak finom bazári kürtőskalácsot. (Na, ezt kár volt írnom, ma gyümölcsnapom van és összefutott a nyál a szájam belső felületjén :)

Vérvétel Buzzyval

Megvolt a vérvétel... Szegény Maja annyira bepánikolt, hogy megint lefogás lett a vége :( A Buzzyt használtuk ugyan, de mivel Maja rúgkapált, nem lehetett úgy használni, ahogy kellett volna, így igazából nem tudok beszámolni, hogy milyen esélyei lettek volna, ha nyugodt körülmények között zizeghet :( Tartottam tőle, hogy este a szurinál is jönnek majd a kifogások, hogy nem akarja, de hősiesen viselte a dolgot :) :) Vicces dolog is történt. Nálunk a Buzzy feje felett glória lebeg, annyira jónak találjuk és annyira megkönnyebbülést hozott nekünk és Majának. Tegnap azt is megtapasztaltuk, hogy Buzzynak is van védőangyala. Ugyanis Laci átment rajta kocsival. Valahogy kiesett a táskából, nem vette észre. Elindult a kocsival, és csak azt érezte, hogy valamin keresztülment. Kiszállt, megnézte, hát a Buzzy volt az. Tökre lekopott róla a festék, összehorzsolódott, de MŰKÖDIK!!! :)

Itt vagyok...

Olyan vagyok, mint egy fuldokló a vízben! Hol felbukkanok, hol nem... Na, most megint itt vagyok, ismét hála anyukámnak!
Húha, utolsó bejegyzésemben egy félmondattal megjegyeztem, hogy Maja kezdi a próbahetét a waldorf-ban. Örömmel jelentem, hogy már több mint két hónapja waldorfos diák lett, annak minden örömével (bánatáról eddig még nem hallottam:) Nagyon tetszik neki a suli, sok-sok klassz dolgot csinálnak és én is nagyon élvezem, hogy többnyire hasonló gondolkodású szülőtársak vesznek körül. Azt is nagyon élvezem, hogy mint szülő, mennyit tudok tenni a suliért. A tavaszi bazáron például velem (is) kézműveskedhettek és süthettek mézeskalácsot a gyerekek, a büfében az általam (is) sütött ételeket adták el, a tombolán az anyukám által készített gyönyörű kis kosarakat (is) kisorsolták. Szóval, aktív tagja vagyunk a szülői közösségnek :) Ja, időközben Bogit is felvették, így nyárra költözést tervezünk...
Egyébként jól vagyunk, imádjuk egymást. Boginak mostanában több vicces dolga is volt, muszáj megőriznem az utókor számára.
1. kamerázzuk be a lakást, hogy a húsvéti nyuszit "lebuktassuk"
2. Egy kolbászban talált csontdarabkával próbálta meg átverni a fogtündért, amit még be is kolbászozott, hogy olyan legyen, mintha véres lenne... Ugyanolyan kinderes tojáskába tette be a párna alá a kincset, amilyenben a fogat szoktuk... Miután első reggelre nem vitte el a fogtündér, elpakolta a plüssöket az ágyából, hogy biztosan azért nem vitte el :) Mára a dolog elsikkadt, vagyis a kolbász-csont-darabka valahol ott leledzik a szobájában... Remélem, nem kel önálló életre!

A lányok már külön szobában alszanak és nagyon élvezik. Én pedig nagyon élvezem, hogy a nappaliban van a franciaágyunk, olyan jó a tudat, hogy ha időm engedné, akár le is heveredhetnék! :) Egyébként tényleg olyan klassz, hogy csak na!!!

A munkakör változásomról most inkább jótékonyan nem ejtek szót...

Van még egy nagy hírem, ami rögtön kettő.

1. Majának már ébren tudjuk beadni a szurit, hála a Buzzy nevű iszonyatosan drága szerkezetnek, amely tényleg megéri az árát! Ez egy méhecske, ami bekapcsolva rezonál, van egy szárnya, amit le kell fagyasztani, fél percig rezegtetni a méhecskét a fagyasztott szárnyacskájával a gyerkőc szúrandó felületén, majd 1-2 cm-rel feljebb helyezni (továbbra is bekapcsolt állapotban) és szúrni. Maja néhány napig csak a hűtés-rezonálás fázisba jutott el, de két nappal ezelőtt rászánta magát. (Miután az én kedves anyukám volt olyan lelkes, hogy kétszer is kiállta a tűpróbát, bizonyítva ezzel Majának, hogy tényleg nem fáj!) Ma debütál a méhecskénk a vérvételen! Hamarosan videó a Youtube-on!

2. Lackó repült. Szárnyakat adtam vágyainak és 40. szülinapjára egy motoros sárkányrepülőzést kapott ajándékba. Kicsit be volt tojva, de azért nagyon élvezte a dolgot! Na, és persze, mikor kell neki ilyen hátborzongató tettet végrehajtania? Na, mikor? Naná, hogy péntek 13-án!!! Jelentem, minden oké!

Táplálkozásügyileg ejtek még néhány szót. Húst ugyebár lassan egy éve nem eszem, már fel sem tűnik a dolog. Néhány hete elkezdtem azt a fura szokást felvenni, hogy hétfőnként (ha nem ünnepnap) nem eszem mást, csak gyümölcsöt, azt is egyfélét. Azt hittem, ez annyira embert próbáló feladat, hogy nem leszek rá képes, de minden különösebb gond nélkül sikerült. Először még elég sok almát ettem, tegnap már csak 3 és felet. (Megjegyzem, nem is volt finom az alma különösebben :( Rászoktam arra is, hogy délig többnyire csak gyümölcsöt eszem, de ez (sincs) kőbe vésve, inkább csak úgy mondom, hogy rászokogatok :) Most elkezdtem kacsingatni a vegán táplálkozás felé (semmilyen állati eredetű cucc), ami egy kicsit keményebb dió, mert azért a sajtokat nagyon szeretem, tojással is elvagyok, a tejet is szeretem. Az utóbbi időben mondjuk már kevés sajtot ettem, a tejeskávé is hébe hóba szerepelt már csak az étrendemben... Majd meglátom, mikor szánom rá magam, hogy kipróbáljam, egyelőre vonzónak tűnik... Lehet, hogy ez is úgy indul majd, mint a hús elhagyása, hogy 1 hónapig kipróbálom és úgy maradtam...

Hehe, kivételesen megint eltűntem...

De anyukámnak hála újjáéled a blogom. Sok minden történt az elmúlt 2 hónapban, volt karácsony, szilveszter, újév kétszer félnapos hányás a lányoknál stb. Nálunk mindig izgalmas az élet. Maja éppen ma kezdte a próbahetét a Waldorf-suliban, nekem szerdától indul az új munkakör, amiről még nagyjából fogalmam sincs...
Hétvégén voltunk korizni, 10 év után felvettem a korcsolyámat. Maja és Apa tök profik, Bogi lábán másodszor volt kori. Maja száguldozik, a végére Bogi is egész jól belejött a dologba. Nagyon élvezték, Bogin különösen látszott, hogy tetszik neki a dolog. Én csak egyszer estem, de akkor szegény Majára. Tolni akart szegénykém a jégen, de nem kalkulálta bele súlyosságomat, így, amikor hátulról nekemjött, nem elindultam a jégen, hanem berogyott a térdem, és konkrétan az ölébe estem. Biztos voltam benne, hogy eltört a lába szegénykémnek, de szerencsére nem lett maradandó baja. Nagyon fájlalta, de 10 perc múlva már száguldozott tovább a jégen. Na, azért éjszakára be kellett borogatni és reggel sántikált. (Gondolom, ez amolyan "otthoni fájdalom"), bár ha jobban belegondolok... Ezzel a súllyal ölni lehet!