Szúnyogok a láthatáron

Vicces éjszakánk volt. Maja éjjel felébredt, hogy rosszat álmodott. Laci odabújt mellé, szépen el is aludt... Mindkettő :) Egyszercsak Bogi jelent meg az ágyam mellett és közölte, hogy tele van a szobája szúnyogokkal. Szegény, néhány napja összeszedett vagy 10 szúnyogcsípést, vakarással fekszik és kel:(  Szóval, tele van a szobája szúnyogokkal és közben már vackolt is be mellém. Felajánlottam, hogy visszakísérem, de hát, ott tele van szúnyoggal - mondta. És innentől jön a vicces rész legviccesebbike. Előadta az alábbi monológot:
- Én nem értem, hogy ebből a családból miért csak engem szeretnek a szúnyogok. Biztosan nekem a leghígabb a vérem és azért szeretnek. Biztosan azért, mert nyitva volt az ablakom. De nem, az ablakom csukva van. Ja, nem egy picit nyitva van. De csak akkorára kellene kinyitni az ablakot, hogy maximum egy bodobács férjen be rajta. De ott befér akkor egy szúnyog is...
Tök édes volt, jó volt hallgatni, de nem hajnalban! Kértem, hogy aludjunk, ő rávágta, hogy jó és már durmolt is. Reggelig.
Reggel keltettem az apját (Maja mellől), kérdeztem, mi újság. Mondta, hogy Maja rosszat álmodott és nem érti, hogy Bogival ez soha nincs. Na, mondtam neki, nézd csak meg, hol alszik Bogi... Erre visszakérdezett:
- Be van takarva?
Én: - Persze, betakartam.
Ő: - A földön? (nyáron néhányszor leköltözött éjjel a földre:)
Én: - Miért lenne a földön?
Ő: - Hát akkor hol alszik?
Én: - Hát ott - mutattam az ágyunkra :) :)

Maja szegénykém tegnap nagyon szomorú volt, az előző nap talált kutyushadseregét, ugyanis bevitte kincsnapra megmutatni a suliba. Sajnos az egyik kisfiú a kedvenc kutyusát (most nem jut eszembe a fajtája, aminek úszóhártyája van és imádja a vizet) az asztalhoz csapkodta, és a kutyusnak letört a lába. Maja szegény nagyon sokat szomorkodott miatta. Este aztán Apa megragasztotta pillanatragasztóval. (és az egész tenyerét, valamint a konyhapultot is összeragasztózta:)

Imádom a családi reggeliket. Az utóbbi két napban különösen jól sikerült. Már este megkérdeztem a lányokat, mit kérnek majd reggelire és tojásrántottás-dzsemes-pirítós reggelink volt :) Olyan jó így elindulni dolgozni és suliba :) :) Légyszi, légyszi, maradjon így!!!!!

Táblatündér?

Most már nem annyira rózsásak a hétköznapjaink, de azért nem is panaszkodom. Egyszerűen csak alkalmazkodnom kell a gyerekek igényeihez :) Bogikánknak kell nagyjából 10 perc (de inkább több), míg ki tud keveredni az ágyból reggelente. Pedig 9 körül már alszik. Hát igen, azért a reggel negyed 7 elég korán van. Majának kinyílik  csipája és onnantól ő ébren van, hamar fel is kel. Most már gyorsan öltözik (mindig, ami legfelül van a szekrényben :) és utána leül valamivel foglalatoskodni. Na, abból aztán olyan nehéz kizökkenteni, mint Bogi az ágyból. Apa szerint ráérnénk később kelni, de én mindig vágyom a nyugodt reggelekre. Mikor van idő az "utasításokon" kívül is egymáshoz szólni, van idő visszamenni az ottfelejtett (muszáj-hogy-bevigyem) dolgokért. Az, hogy jó lenne reggelente néhány sort olvasni egy finom tejeskávé mellett, hiú ábránd. Vagyis, annyira nem hiú ábránd, mert végülis kelhetnék fél ötkör. Igen ám, de jó lenne valamit sportolni is, utána az olvasgatás és a tejeskávé. Én szeretek hajnalban futni és végülis nem kellene 3-nál korábban kelnem...Sajnos egyszerűen nem vagyok képes belátni, hogy ez nagyjából ugyanolyan, mint a csomagolás, amíg utazunk. Akármekkora a bőrönd, mindig annyit pakolunk bele, hogy alig lehet becsukni... Amíg hely van, addig pakolunk... Amíg van idő, addig készülődünk. És a vége a sebes tempójú utolsó percek... Azért sem látom be :)
Majáéknál a suliban "Magtól a kenyérig" epocha van. Múlt héten búzát morzsoltak (szemeztek, hogy mondják???), a héten már őrlik mozsárral, kővel, kávédarálóval (kinek mit van kedves kipróbálni) és csütörtökön sütik meg belőle a kenyeret. Minden osztály kap majd tőlük egyet Mihály ünnepen. A múlt héten mi voltunk a takarítósok (vagyis csak hétvégén, hét közben a gyerekek takarítanak) és Laci, mivel a suliban volt szombat délelőtt tornatermet festeni, bevállalta, hogy akkor ki is takarítja az osztályt. Amikor hazajött, csak ennyit kérdezett: - Takarítottál te már malomban??? :) :) Bogiék is befejezték a formarajz epochát, tegnap kezdődött az írás. A B betűt tanulták. Új epoca-új táblarajz. Érdeklődtem Boginál, hogy ki csinálja a táblárajzot, mire azt válaszolta: - Állítólag a táblatündér. De szerintem nincs olyan :)
Tegnap futóversenyen voltak a lányok. Maja végigfutotta a 2 km-t, Bogika (mintha nem is futóversenyen lett volna) nézelődött, kerítésre mászott és szökökutat szemlélt, mesélt, vicceskedett és egy kicsit futott is...

Manapság

Kezdünk visszarázódni a hétköznapokba. Én sokkal rosszabbra emlékeztem :) A reggeleink sokkal nyugisabban, mint tavaly. Eddig össz. 1 reggel volt, ami veszekedősre sikerült, tavaly szerint a heti statisztika magasabb volt ennél... Lehet, hogy azért, mert már nem kell kétfelé mennünk. Meg nőnek a lányok is. Bogiék a suliban formarajz epochával kezdtek, Majáék írással. Náluk már bejön a házi feladat, heti 1x. Olyan leckét kapnak, amit még én is szívesen megírok. Most tanulják az írott nagy betűket, így az volt a házijuk, hogy 3 betűhöz készítsenek rajzot. (ebből 1 szorgalmi volt, de azt is megcsinálta:) Vagyis, mondjuk leírja a nagy v betűt és körérajzol valamit, aminek a v betű szerves része. Maja egy szarvasfejet rajzolt. Gyönyörűséges volt! Tetszik neki a suli, szerencsére szívesen megy és Andi néni, az új osztálytanítót is nagyon szereti. Megjegyzem, én is :) Nagyon kedves, aranyos a gyerekekkel. A születésnapokra házi készítésű ajándékot visz nekik, ami nekem különösen megható. Maja már alig várja a sulis szülinapját. Meg is beszélte Andi nénivel, hogy ő is ugyanolyan nemezelt nyakláncot szeretne majd, mint amilyet Anna (az osztálytársnője) kapott :) :)
Boginak is nagyon tetszik a suli, a vártnál sokkal könnyebben ment a beilleszkedése. Boldogan számolta már első héten, hogy milyen sok barátnőt szerzett. Ők formarajzzal kezdtek, viaszkrétával dolgoznak sokat és rengeteget játszanak. Naponta hallom tőlük, hogy ez bölcsi, nem is iskola :) Most, hogy mind a ketten iskolások lettek a lányok és újra egy intézménybe járnak, úgy érzem, sokkal közelebb kerültek egymáshoz. Sokkal több a közös téma is. Valamelyik este Maja fürdött, Bogi beült hozzá a kis sámlira és arról beszélgettek, hogy mi volt a mesében, amit az osztálytanítójuk olvas nekik. Majd megállapították, hogy milyen kitolás, hogy a tanító nénik mindig a legérdekesebb pillanatoknál hagyják abba az olvasást. Nagyon édesek voltak! Bogi is megkomolyodott, sokkal inkább kiteljesedett és felszabadult az iskolában, mint az óvodában volt. Nem is gondoltam volna! Az egész személyisége "iskolássá" fejlődött, bár a táskája még mindig tele van mindenféle lim-lommal :)
Estére Bogi már nagyon fáradt, leteszi a fejét és már alszik is. Ezt nem is bánom, csak kínlódás volt az este, mikor még aludt az oviban.
Majának elkezdtődtek az edzések, nagyon lelkes, remélem így is marad! Sőt, a suliban külön tánccsapatot szervezett, ő az edző és nagyon komolyan veszi a feladatát. Minden nap viszi a jegyzetfüzetét, írja a gyakorlatokat, adogatja a napocskákat. Aki összegyűjt 5 napocskát, valami ajándékot is kap cserébe. Annyira édes!
Én újra felvettem a mesekönyvírás folyamát, de valahogy nem érzem igazinak a dolgot. Bár lehet, hogy nem a kellő hangulatban ültem le írni. Na mindegy, nem akarom lehúzni magam, igyekszem lazán venni a dolgokat!

Itt van az ősz, itt van újra

és eljött a szeptember. Bogi is iskolás lett! Az évnyitó reggele rendhagyóan indult, én az 5 órás kelésem helyett 6 óra után 5 perccel ébredtem fel! A gyerekeket is 6-kor akartam kelteni, hogy szép nyugalomban, békességben tudjunk elindulni az első közös iskolás napjukra. Az évnyitó 8-kor kezdődött, de még előtte mindenfélét fel kellett vinnem a terembe, így fontos volt, hogy előbb odaérjünk. Szerencsére nem volt nagy kapkodás, mindenki időben elkészült, megreggeliztünk és fél 8 után pár perccel már ott is voltunk. Maja rögtön elvegyült az osztálytársaival. Amíg meg nem érkezett az első fiú, addig beszélgettek, utána pedig ment a szokásos "cukkolom-megkerget-segítséééég" játék. Bogi bújt hozzám, látszott rajta, hogy izgul. Aztán megjött Fanni (az osztálytársa, akivel a tavaszi bazáron és a kirándulásokon már találkozott és egy kicsit feloldódott. Az évnyitón az elsős kicsik padokon csücsültek, a többiek pedig állva hallgatták a műsort. Először az iskola összes tanára (kb. 10-15) közösen énekelt egy nagyon kedves dalocskát, hol együtt, hol kánonban, nagyon hangulatos volt. Utána bemutatták a tanárokat és az iskola dolgozóit, 1-1 mondatban elmondva, hogy mit tanítanak, milyen munkát végeznek az iskolában. Annyira jó volt, hogy a gyerekek már a konyhás nénit és a gondnok bácsit is megismerhették így. Aztán 1-1 szál virággal köszöntötték azokat a gyerekeket, akik most jöttek az iskolába, de nem első osztályba. Utána jött az elsősök "felavatása". Kata néni a virágkapu (mindig a 2. osztály feladata a díszítés, virágkapu elkészítése) egyik oldalán állva hívtak a gyerekeket (név szerint!!!), akik egyesével áthaladtak a kapun. Aki áthaladt, kezet fogott Kata nénivel, aki néhány kedves szóval köszöntötte az újdonsült iskolást, megcirógatta, megszeretgette. Ezután a kis elsőshöz odament egy "nagy" másodikos, adott neki egy szál rózsát, kézenfogta és beálltak a sorba. Nagyon megható volt. Bogi - mint egy hős katona - kidüllesztett mellkassal, vidáman masírozott át a kapun. Őt a virággal Berta köszöntötte, aki Maja osztálytársának, Rozinak a húga, így már többször játszottak együtt a gyerekek, nem volt ismeretlen Boginak :) Ezután a másodikosok kézenfogva vezették fel az elsősöket a termükbe. A sort Kata néni vezette, mik a "Bújj-bújj-zöld ág"-at énekelve. A többi osztály utánunk ment a termébe. A szülők még néhány szót beszélgettek az udvaron, majd ők is szétszéledtek. Én felfedeztem az udvaron, hogy Maja drágám lenthagyta a táskáját, így volt még osonásom az elsős terem előtt (nehogy észrevegyenek), majd beraktam Maja termébe a táskáját. Éppen a beszélgetőkörben ültek, ő észrevett, rámvigyorgott :)
A nap hátralévő részét már csak a gyerekek elbeszéléséből tudom. A terembe érve a másodikosok énekeltek és furulyáztak az elsősöknek, majd átadták a "krétakukacot" (viaszkréta tartó). Kata néni sokat mesélt nekik, voltak udvaron. Bogi már barátot is szerzett, Fannit :) Majáéknak gitározott és énekelt Andi néni, utána pedig beszélgettek. Amikor Laci délben elment a gyerekekért, nagyon örültek neki. Bogi rögtön mondta is, hogy nem ebédelt, mert Anya főzött neki pörköltet (- sajnos anya nem főzött neki pörköltet, mert emlékeim szerint abban állapodtunk meg, hogy legközelebb amikor főzök, pörköltet fogok főzni - de még volt otthon kaja. Az ő emlékei szerint hétfőre ígértem a pörit.) Laci mondta neki, hogy anya nem főzött pörköltet, mire Bogi zokogni kezdett. Szegénykém. Valahol ki kellett jönnie a feszültségnek :)
Aznap vacsorára meg is kapta pörköltet kagylótésztával, sőt, hogy teljes legyen az öröme, kedden a suliban is az volt a kaja.
Így vették a csajok az első napokat. Boginál tegnap reggel volt egy kis pityogás, amikor elváltak Lacitól, de ma már vidám volt a bemenetel. Jó lenne, ha így is maradna.
Visszatértek a munkás hétköznapok. Maja újra aerobicozik, jövő héttől cimbalmozik, szóval viszlát nyár, jövőre találkozunk!
Ja, terveim szerint lesz majd egy csomó fénykép is az eseményekről, de még nem kaptam meg őket... A mi családunk elfelejtett gépet vinni az eseményre!