Bogi, mint stylist...

Reggel a lila cipőmet vettem fel, mire Bogi megjegyezte, hogy a fekete cipőmet kellene felvennem. Azt mondtam neki: - Nézd, drágám, milyen a blúzom! Utalván a blúzom lila színére, amihez ugyebár remekül passzol a lila cipő...
Mire ő: - Hányinger!

Mint kiderült, utálja a lilát. Sejthetitek, hogy elhallgattam, hogy lila színű hajgumi van a hajában :)

Maja meglepetése :)

Tegnap este nem tudtuk, miért fürdik olyan soká a kisasszony.... Hát ezért!

Az egész kád fölötti csemperészen virítottak a szívek, csak a képbe nem fért bele.

A felirat: Imádlak titeket! Majától titeknek :)

Mi pedig imádjuk őt és egymást is :) Ja, és persze a szóalkotásait is... Titeknek... Jól hangzik!

Lakberendeztünk

Felajánlottuk a gyerekeknek, hogy kiköltözünk a nappaliba, hogy mindkettőjüknek legyen saját szobája - ez volt néhány hete, meg is beszéltük, hogy a tavaszi szüneti bécsi utazás helyett erre szánjuk majd az időt. Igen ám, de szombat de. elmentünk az IKEA-ba, ahol felfedeztem egy kétszemélyes galériaágyat, és nagy buzgalmunkban meg is kérdeztük a gyerekeket, hogy mi lenne, ha ilyen ágyuk lenne, hiszen akkor elférne alatta az íróasztal is a szobában. Odavoltak az ötletért, én viszont rájöttem, hogy oké, hogy szeretnek együtt aludni, de ha mindennap együtt alszanak, már kevésbé lesz vonzó a dolog, jön az egyik horkol, másik beszél, egyik aludna, másik énekel, nem férek el, nem ölel meg, miért bújik hozzám - szindróma, szóval mégsem túl jó az ötlet. Magamnak viszont remekül el tudok képzelni a nappaliba egy galériaágyat, bár Lackó nem akarja :( Ideális megoldás lenne, ha megvennénk a gyerekeknek, szerintem 1-2 hónap alatt megunják a dolgot, és akkor, mikor ők rájönnek, hogy mégiscsak szétköltöznének, mi meg (mivel nem tudom mit csinálni a galériaágyukkal) betennénk magunknak a nappaliba :) : ) Feltéve, ha minden összejön, és Lackó nem olvassa ezeket a sorokat ....

Szóval, azért lakberendeztünk. Annyiban maradtunk, hogy első körben csinálunk nekik nagyobb helyet a gyerekszobában, és kinéztünk egy L alakú íróasztalt, azt betesszük nekik, és megnézzük, úgy mennyi helyük marad játszani. Így most a gyerekszoba nagyszekrénye átkerült hozzánk, a mi komódunk a pincébe kerül, a gyerekek ruhája a gardrobszekrénybe, a mi ruhánk pedig az ő volt ruhásszekrényükbe, a hálóba. Kicsit bonyolultnak hangzik a dolog, és az is  :) Estére nagyjából készen lettünk, de még van mit elsimítani... A gyerekszobába tök jó nagy hely lett, ma megnézzük az íróasztalt, és a hálóban is tök jó, hogy csak egy nagy szekrény van. A kérdés, hova tegyük a többi holmit, ami nem fér a szekrényekbe??? :)

Elvesztettem bölcsességem....

húzott fogorvosom.
Annak aki már átélte,
Nincs is mit mesélnem...

Bizony, tegnap búcsút vettem a bölcsességfogamtól. Rosszabbra számítottam.

Az eltévedt bejegyzés

Ez a bejegyzés még 18-án keletkezett, ma találtam meg az EMK-s blogban. Eltévedt :) De meglett, mint a höri :) Itt van a drága:

 Köszi a szorítást, megvan a höri :) Este kiírták a liftre, hogy találtak egy kedves, kézhez szoktatott hörcsögöt a IV. emeleten. Megjegyzem, ebből a leírásból nem ismertem rá a mi kis agresszor, harcias állatunkra, de innen is látszik, hogy LE A SKATULYÁKKAL!!!!

Maja meg is jegyezte, hogy kicsit örül, kicsit meg szomorú, mert ő inkább tengeri malacot szeretett volna (abban maradtunk, ha nem lesz meg a höri, lesz tengeri malacunk:)Az egynapos hétvégén annyi mindent csináltunk, mintha legalább 2 lett volna :) 

Ezt jól kihasználtuk!

Az egynapos hétvégén annyi mindent csináltunk, mintha legalább 2 lett volna :)
Tegnap megnéztük a Bogyó és Babócát! (MINDENKINEK ajánlom!!!! Fergetesen aranyos! Ja, mi az első meséről lemaradtunk, annyira jól elbeszélgettünk a csajokkal a büfében. Még jó, hogy már filmkezdés előtt fél órával a moziban voltunk :) Na, de ha a másik 12 ilyen nagyon jó volt, hát tuti, hogy az első sem rontott volna a statisztikán) Utána elmentünk a Hatlábúak világa kiállításra a Természetttudományi Múzeumba, aztán pedig beültünk cipólevesezni a Don Robertóba (Pepébe??? Sose tudom, melyik van az Árpád híd Pesti hídfőjénél, de oda!) 5-re értünk haza.
Apa ma nem volt velünk, Boginak hiányzott is rendesen. A mozinál mentőt hallott szirénázni, csak csendesen megjegyezte: - Remélem, nem apával van baj! :(  Hazafelé pedig nagy vidáman mondtam nekik, hogy na, ez egy Lánynap volt (utalván az Anna és Peti mesékre), mire Bogi odamorogta: - Már 1000 lánynapunk volt! Megjegyzem reggel, amikor Apa odabújt hozzá ébredéskor, szokásához híven elüldözte maga mellől! Szóval, nagy baj azért nincs :)!

Szeretjük a hosszú hétvégéket

Ezt is szerettük, mert annyi mindent csináltunk, mintha 1 hét szabadságon lettünk volna.

Nézzük csak:

- pénteken volt Maja első cimbalom órája (életemben először láttam cimbalmot:)

- szombaton szülinapoztunk Kincsőéknél (ahol rádöbbentem, hogy valamit kezdenünk kell a lakásunkkal, mert annyira kinőttük már)

- vasárnap mentünk Anyuékhoz Tolmácsra (ahol rádöbbentem, hogy valamint kezdenünk kell a lakásunkkal, mert nincs kertünk :( ). Itt jönnek a fotók, amik magukért beszélnek: 

Ő az anyukám :)

Az öcsémet is magunkkal vittük

De ő hamar kiütötte magát :) :) :)

Apa kocsit mosott...
Gyula meg látni sem bírta, így inkább elfordult :D

Persze, szokásomhoz híven nem vittem fényképezőgép-töltőt, így lemaradtak az alábbiak:

- Süti, a szomszéd kutya átjött "nyaralni" a gyerekekhez 

- Elmentünk kenyeret árulni Gyulával, végigtilinkóztunk a fél falut. 

Jó falun élni. Bár a kocsmában nem volt málna, csak Fanta, Sprite meg ilyesmi, azért a légkör gyermekkoromat idézte (na nem a kocsma:). Megjegyzem, ezt nem egészen értem, hiszen én Bp-en nőttem fel! Na jó, elég volt a monológomból :)

Ja, volt még egy kedd is, ami azzal telt, hogy elkezdtük megtervezni, hogyan tehetnénk élhetőbbé kis lakásunkat addig, míg nem teszünk szert egy nagyobbra (optimális esetben házra, nagyon optimális esetben egy házra egy kisvárosban). Tegnap óriási ruhaselejtezésbe kezdtünk....

Még egy utolsó apróság: Szorítsatok, hogy meglegyen a hörcsögünk!!! MEGLÓGOTT!

Vajaskenyér

Tegnap este Bogi vajas kenyérrel a kezében lépett le a sámliról. Megbillent, elvesztette az egyensúlyát. Íme, az eredmény:

Saját arcában nyomta a vajas kenyeret :)

Március 15.

Március 15-ről beszélgettünk az autóban.

Bogi megszólal: - Anya, ki is az, aki "gatyába táncol"?

Én: - Petőfi Sándor.

Bogi: - Ja, tényleg. Na, ő írt egy verset rá.

Édes pofák :)

Maja fotó

Pár napja csinálta Maja ezt a képet. Nekem nagyon megtetszett:

Hát igen, a karácsonyi díszítés még az ablakon van :)

Én farsangoltam, a gyerekek pizsamabuliztak, majd együtt Margitszigeteztünk

Pénteken voltam céges farsangi buliban. Jó volt :)

Búvár voltam :), persze békatalppal

Békatalpban nem könnyű táncolni, de este 11-kor dőltem csak ki, és vettem le a lábbelimet :)

Hát igen, egy búvárnak néha hínár megy az orrába. (De ez éppen spárga:)

Bogi egy darabig elhitte, hogy ekkorát tüsszögtem, és nagyon elismerően nézett rám :)

Én két jelmezzel készültem, íme az éjszakai verzió:

Kár, hogy a mécsestartóm és az "alvószoknim" nem látszik, de higgyétek el, remekbeszabott volt :)

Szombat este a gyerekek pizsamapartyra mentek, Majának napközben kellett volna megkapnia a szuriját. Ment az egyezkedés, szegény a végére teljesen ki volt készülve, és miután nagyjából 2 órás beszélgetés után kijelentette, hogy ő inkább otthon alszik, és közben ömlött a könny a szeméből (és persze az enyémből is), úgy döntöttem, sz...ok rá, (azt mondta a doki néni, hogy nem tragédia, ha egy kimarad, vagy ha úgy gondoljuk, beadhatunk másnap duplát, vagy több napra elosztva a hiányzót), majd beadom neki másnap éjjel. Ha még láttatok örömöt gyerek arcán!!!!! Azt mondta, hogy ő semmit nem kér majd a szülinapjára, neki ez az ajándék elég, hogy nem kellett megkapnia ébren a szurit.

Másnap Zsuzsival (+1 pocaklakó), Matyival, Rékával, Dórival (ők voltam a gyerekek éjszakai szállásadói) kimentünk a Margit-szigetre és egy jó nagyot sétáltunk, a gyerekek meg bicikliztek.

A hintafa :)

Édes gyerekeink :)

Bogi nagyon szereti a mézet, és a múltkor látta, zöldborsós befőttesüvegből szedtem ki a mézet. Nézett nagy szemekkel, és mondtam neki, hogy látod, ez a zöldborsóméz :) Megkóstolta, és mondta, hogy ezután csak zöldborsómézet vehetünk. A méz elfogyott, jött a következő szállítmány, tegnap este lett felbontva. Csemege uborkás üvegben volt. Mondtam neki, hogy látod, ez az uborkaméz. Erre Bogi durcásan: - Miért ilyet vettetek, tudjátok, hogy csak a zöldborsómézet szeretem :) Hamarosan elárulom neki a nagy titkot, mielőtt az óvónő bizalmasan megkérdezi, hogy: "-Mondja már meg anyuka, hogy lehet borsóból vagy uborkából mézet csinálni! :D)
Tegnap vacsoránál emlegette Maja, hogy irigyli a tesóját, hogy még mindig ovis, mert olyan jó kaják voltak az oviban, pl. spenót. Felderült az arcom, mondtam, hogy itthon is van spenót (előző este főztem). Erre rámnézett csillogó szemekkel, és azt mondta: Úgy imádom, hogy ilyen gondolatolvasó az anyukám :D Most mit szerénykedjek? Ez van.

Összehordok hetet-havat :)

Olyan eseménydúsak voltak az elmúlt napok, hogy nem is tudtam írni.
Kezdjük a pénteknél, amikor délelőtt Majával mentünk be a Klinikára, hogy megtanuljunk, hogyan kell beadni neki a növekedési hormon injekciót. Ugyebár, ő alig várta, hogy elkezdődjön a kezelés. Ez egészen addig tartott, míg be nem léptünk a kórházba, ott már szegénykémnek inába szállt a bátorsága. Nemhogy az inába szállt, hanem végig ott is maradt a bátorsága. Hiába a kérlelés, a magyarázás, a szeretgetés, a gyengéd megnyilvánulás összes válfaja kevés volt ahhoz, hogy Maja megengedje a szurit. Nagyjából egy óra telt el így, majd - a részletektől inkább megkímélek titeket - a lényeg az, hogy beadtuk neki a szurit. Utána nevetett, hogy ó, tényleg semmiség volt, és meg is állapodtunk, hogy innentől már mindig szépen megengedi majd.
Délután anyósomék voltak nálunk, Maja-köszöntőbe. Íme a bizonyíték:

Mama, papa, gyerekek :)

Az ünnepelt és a torta

Másnap lett Majám 8 éves!!!! Reggelre 8 lufival díszítettük az ágyát :) Fancsali képpel közölte reggel, hogy "Ez engem zavar." Szerencsére még nem a korára, hanem a lufikra célzott... Aztán szépen megkapta az ajándékokat. Tolltartót, határidőnaplót és könyvutalványt kapott, örült is neki kellőképpen. Utána megjöttek Anyuék, sajnos a fotóriporterünk elfelejtette megörökíteni a nagy eseményt képekkel, de higgyétek el nekem, nagyon örült Maja a felfújt lufiba csomagolt vállkendőnek. Bobó is adott neki ajándékot, legújabb kedvenc elfoglaltságát, boszorkánylépcsőt készített neki.

Aztán elkezdődött a készülődés a gyerekbulira. A csajok nagy lelkesen az egész házat feldíszítették lufikkal, szerpentinnel, rajzokkal.

Az érkező gyerekeket, amikor a liftből kiléptek, egy őrületes SZIIIIIAAAAAA ordítás fogadta. Ja, én voltam Puszedli bohóc, két idétlen copffal és szívvel az arcomon.

Sok-sok játék volt a bulin, a legtöbb az Agykontrollon és az Erőszakmentes Kommunikáció tanfolyamon játszott volt, de egyebek is helyt kaptak.

Képriport következik:

Maja megkapta az ajándékokat

Befaltuk a pizzát

Pudinggal etettük egymás bekötött szemmel :)

Bobó egész jól megúszta. Én etettem :)

Jártunk seprűtáncot

3 fős csapatokban menyasszonyi ruhát gyártottunk WC-papírból
Maja, a klotyókirálynő

Ettünk tortát.
Szerényen jegyzem meg, hogy én csináltam. Belül szivárványtorta eperkrémmel, kívül csokibevonattal, tejszínhabbal, gyümölcs és gumicukor díszítéssel. 

A gyerekek, mikor már megunták egymás kifestését, rászabadultak Lacira

Íme, a végeredmény...

A végén azért Bogi is klotyókirálynő lett...

Maját újraválasztották :)

És hogy ne irigyeljetek teljesen, a buli után így néztünk ki :) Megérte!

A szurit Maja a buli után simán megengedte, vasárnap este már hosszas kérlelés után, hétfőn meg sehogy :( Kitaláltam, hogy megpróbáljuk álmában beadni neki, ami jól sikerült, így tegnap is ezt alkalmaztuk...
Majdcsak megbarátkozik vele...