Apukám ma lenne 56 éves...
Nyugodjék békében!
2012. november 15., csütörtök
2012. november 14., szerda
Katasztrófális nap volt :(
Bizony, bizony, még a tegnapi névnapomról van szó... Jól indult, azt már olvashattátok. Na, a folytatás már korántsem volt ilyen :(
A munkahelyemen sorozatos letolásokban volt részem, az egyikből még fel sem ocsúdtam, jött a másik, nem kicsi :( Ráadásul nem éreztem jogosnak a kritikát, amiből viszont jócskán kijutott... És nem is akárkitől. Persze legmagasabbról :( Hát, ilyenben még nem volt részem, nem vagyok hozzászokva én ehhez a dolgokhoz. Én, az alkalmazottak mintapéldánya, aki mindig szót fogad, azt csinálja, amit kell, nem pofázik, nem késik, lelkiismeretes (fényezzem még magam...) Szóval, a munkaidő így telt, alig vártam a végét. Jó, néhányan felköszöntöttek (köztük a legjobb barátnőm is, aki önfeláldozóan olyan csokit hozott nekem, amit csak én ehetek meg, ő ugyanis nem szereti:) Laciék jöttek elém, de alig indultunk el a munkahelyemtől, az anyósülés felőli ablakot lehúzta Bogi és onnantól azt nem lehetett felhúzni. Így mentünk hazáig (na jó, hazaúton megkaptam egy kedvenc desszertemet kis családomtól:). Otthon aztán én lent maradtam a kocsinál, mert ugye azt nem lehet otthagyni leengedett ablakkal, a többiek pedig felmentek, mert Bogi valamit el akart rejteni nekem. Maja fent maradt, többiek jöttek le azzal, hogy a szomszéd nénink (szegény, már nagyon nagyon öreg) nem tud kijönni a lakásból, 15 perc múlva jön hozzá a segítség. Ők lent maradtak szerelni, én fel Majához. A szomszéd nénihez ugye nem tudtam bejutni, az ajtón keresztül kiabáltam neki, hogy hívjak-e mentőt vagy jól van. Először semmi reakció (kellően betojtam), majd válaszolt, hogy türelmesen vár a segítségre. Így telt el 10 perc, majd Laci hívott, hogy Bogi jön föl, ő meg elmegy az uncsitesójához megszerelni az ablakot, mert nem tudja egyedül. Bogi feljött, nagy édesen előhúzott egy szál vörös rózsát az ágy alól, és boldog névnapot kívánt. Édes volt, a nagy rohanás kellős közepén. Ugyanis közben a gondnok várta a segítséget a szomszéd nénihez, nekem vinnem kellett Maját edzésre. Mire feljöttünk Bogival, már ott volt a szomszéd néni rokona és ketten a gondnokkal próbálták becipelni a fürdőszobából. Mint kiderült, szegény reggel óta ül a kádban, nem tudott kiszállni. Egész este így telt, hol a szomszéd néninek és a rokonainak segítettünk, hol éppen Majáért szaladtam. Laci 8 után ért haza, addigra a néni már picit jobban lett. Kaptunk kulcsot a lakáshoz, éjjel és korán reggel is ránéztem, hogy jól van-e, aludt szegény. Ma már egyedül nyitott ajtót Lacinak :)
Hát, így telt a névnapom. Este 10-kor azért ettünk egy kis pudingot és megnéztünk 2 Dahrma és Greg-et. Bőven rámfért ilyen névnap után!
A munkahelyemen sorozatos letolásokban volt részem, az egyikből még fel sem ocsúdtam, jött a másik, nem kicsi :( Ráadásul nem éreztem jogosnak a kritikát, amiből viszont jócskán kijutott... És nem is akárkitől. Persze legmagasabbról :( Hát, ilyenben még nem volt részem, nem vagyok hozzászokva én ehhez a dolgokhoz. Én, az alkalmazottak mintapéldánya, aki mindig szót fogad, azt csinálja, amit kell, nem pofázik, nem késik, lelkiismeretes (fényezzem még magam...) Szóval, a munkaidő így telt, alig vártam a végét. Jó, néhányan felköszöntöttek (köztük a legjobb barátnőm is, aki önfeláldozóan olyan csokit hozott nekem, amit csak én ehetek meg, ő ugyanis nem szereti:) Laciék jöttek elém, de alig indultunk el a munkahelyemtől, az anyósülés felőli ablakot lehúzta Bogi és onnantól azt nem lehetett felhúzni. Így mentünk hazáig (na jó, hazaúton megkaptam egy kedvenc desszertemet kis családomtól:). Otthon aztán én lent maradtam a kocsinál, mert ugye azt nem lehet otthagyni leengedett ablakkal, a többiek pedig felmentek, mert Bogi valamit el akart rejteni nekem. Maja fent maradt, többiek jöttek le azzal, hogy a szomszéd nénink (szegény, már nagyon nagyon öreg) nem tud kijönni a lakásból, 15 perc múlva jön hozzá a segítség. Ők lent maradtak szerelni, én fel Majához. A szomszéd nénihez ugye nem tudtam bejutni, az ajtón keresztül kiabáltam neki, hogy hívjak-e mentőt vagy jól van. Először semmi reakció (kellően betojtam), majd válaszolt, hogy türelmesen vár a segítségre. Így telt el 10 perc, majd Laci hívott, hogy Bogi jön föl, ő meg elmegy az uncsitesójához megszerelni az ablakot, mert nem tudja egyedül. Bogi feljött, nagy édesen előhúzott egy szál vörös rózsát az ágy alól, és boldog névnapot kívánt. Édes volt, a nagy rohanás kellős közepén. Ugyanis közben a gondnok várta a segítséget a szomszéd nénihez, nekem vinnem kellett Maját edzésre. Mire feljöttünk Bogival, már ott volt a szomszéd néni rokona és ketten a gondnokkal próbálták becipelni a fürdőszobából. Mint kiderült, szegény reggel óta ül a kádban, nem tudott kiszállni. Egész este így telt, hol a szomszéd néninek és a rokonainak segítettünk, hol éppen Majáért szaladtam. Laci 8 után ért haza, addigra a néni már picit jobban lett. Kaptunk kulcsot a lakáshoz, éjjel és korán reggel is ránéztem, hogy jól van-e, aludt szegény. Ma már egyedül nyitott ajtót Lacinak :)
Hát, így telt a névnapom. Este 10-kor azért ettünk egy kis pudingot és megnéztünk 2 Dahrma és Greg-et. Bőven rámfért ilyen névnap után!
2012. november 13., kedd
Meglepetés
Ma van a névnapom :)
Reggel, amikor még félálomban leültem a klotyóra pisilni, ezt találtam magammal szemben a WC ajtón:
Édes, drága Maja még esete kiragasztotta nekem.
A reggel további része is tele volt meglepetésekkel. Laci a szokásos 3/4 6 helyett ("megyek kakilni, idő") fél 6-kor kelt. Bogit negyed 7-kor szoktam kelteni, mikor negyed 7-kor mentem hozzá, láttam, hogy már ég a lámpája. Benyitottam és édesen, drágán és álmosan ült az asztalánál, és gyorsan letakarta, amit csinált: - Nem szabad bejönnöd! (Mint kiderült, már este megbeszélték Apával, hogy reggel korán felkelti, hogy befejezhesse a művét.
Csodálatosnál csodálatosabb rajzokat kaptam és édes drága Laci kakaót is készített nekem. Ez aztán a névnap! Jólesett a sok köszöntés és a kedves szavak!
Reggel, amikor még félálomban leültem a klotyóra pisilni, ezt találtam magammal szemben a WC ajtón:
 |
A reggel további része is tele volt meglepetésekkel. Laci a szokásos 3/4 6 helyett ("megyek kakilni, idő") fél 6-kor kelt. Bogit negyed 7-kor szoktam kelteni, mikor negyed 7-kor mentem hozzá, láttam, hogy már ég a lámpája. Benyitottam és édesen, drágán és álmosan ült az asztalánál, és gyorsan letakarta, amit csinált: - Nem szabad bejönnöd! (Mint kiderült, már este megbeszélték Apával, hogy reggel korán felkelti, hogy befejezhesse a művét.
Csodálatosnál csodálatosabb rajzokat kaptam és édes drága Laci kakaót is készített nekem. Ez aztán a névnap! Jólesett a sok köszöntés és a kedves szavak!
2012. november 12., hétfő
Szegény Apa
Maja valamelyik este csúnyán összeveszett Lacival. Mikor bementem hozzá, hogy betakarjam, odahúzott magához és azt mondta (gyengébb idegzetűek légyszi ne olvassák el):
- Anya, tényleg válj el Apától, ez egy idióta.
Másnap az autóban valami megint nem tetszett neki, amit Apa mondott vagy tett:
- Látod, mondtam, hogy idióta!
Majd megkérdeztem Lacitól, hogy miért ilyen ingerült (úgy éreztem, hogy feszült, mondjuk ilyen beszólások után nem csodálom). Laci mondta, hogy nem teljesen oké minden. Erre Maja, affektálva:
- Nem vetted még észre, mindig ilyen!
Nesze neked, 24 óra leforgása alatt.
Egyébként az esetek nagy többségében az ég világon semmi baja sincs az Apjával, nagyon szereti, de ha egyszer nem, jajj neki!
(Nekem is, csak én éppen most nem voltam soron. Egészen hülyeség lenne egyszerre mind a két szülővel haragban lenni :)
Boginak este nagyon fájt a tömött foga, nem tudott elaludni. Mikor elaludt, fél 1-kor felébresztett, sírt, hogy nagyon fájt belül a szája. Fél 3 után aludtunk el, jegeltük, borogattuk, vigasztaltam. Reggelre elmúlt szerencsére. Jött a hányinger. Úgy mentünk le a kocsiba, hogy vitte magával a lavórt szegény. Muszáj volt indulni, Maját suliba kellett vinni, Boginak meg 1/2 9-től esedékes volt a több hónappal megbeszélt időpont a szemészeten. Szerencsére nem lett róka koma, jobban lett és már a szája sem fáj. Ez 1 hétre is sok lett volna :)
A szemész doktor nénink mondta, hogy javul a szeme :)
- Anya, tényleg válj el Apától, ez egy idióta.
Másnap az autóban valami megint nem tetszett neki, amit Apa mondott vagy tett:
- Látod, mondtam, hogy idióta!
Majd megkérdeztem Lacitól, hogy miért ilyen ingerült (úgy éreztem, hogy feszült, mondjuk ilyen beszólások után nem csodálom). Laci mondta, hogy nem teljesen oké minden. Erre Maja, affektálva:
- Nem vetted még észre, mindig ilyen!
Nesze neked, 24 óra leforgása alatt.
Egyébként az esetek nagy többségében az ég világon semmi baja sincs az Apjával, nagyon szereti, de ha egyszer nem, jajj neki!
(Nekem is, csak én éppen most nem voltam soron. Egészen hülyeség lenne egyszerre mind a két szülővel haragban lenni :)
Boginak este nagyon fájt a tömött foga, nem tudott elaludni. Mikor elaludt, fél 1-kor felébresztett, sírt, hogy nagyon fájt belül a szája. Fél 3 után aludtunk el, jegeltük, borogattuk, vigasztaltam. Reggelre elmúlt szerencsére. Jött a hányinger. Úgy mentünk le a kocsiba, hogy vitte magával a lavórt szegény. Muszáj volt indulni, Maját suliba kellett vinni, Boginak meg 1/2 9-től esedékes volt a több hónappal megbeszélt időpont a szemészeten. Szerencsére nem lett róka koma, jobban lett és már a szája sem fáj. Ez 1 hétre is sok lett volna :)
A szemész doktor nénink mondta, hogy javul a szeme :)
2012. november 9., péntek
Te jó ég!
Már majdnem két hónapja volt az utolsó bejegyzésem, azóta meg csak őrizgetek magamban hangulatokat, pillanatokat, rögzítendő eseményeket.
A legélénkebben él bennem egy temetői látogatás, amikor a gyerekekkel tisztogattuk a Papa sírját. Maja megkérdeztem, hogy hány éves volt, a Papa, amikor meghalt. Én (sosem volt jó számolásból:) rávágtam, hogy 44, majd pár másodperc után, amikor rájöttem, hogy valami nem stimmel, hangosan mgjegyeztem: De hát az, hogy lehet? Mire Maja bölcsen: Tudod, Anya, hát emlékszel! Szívinfarktust kapott! Ha ciki, ha nem, bizony felnevettem a temetőben.
A gyerekek továbbra is élvezik a sulit, én is, nagyon. Amióta Maja megkapta a furulyáját, azzal kel és azzal fekszik. Annyira imádja. A horgolást is imádja, egy probléma van, hogy horgolás közben nem tud furulyázni. Egyik rendrakás alkalmával úgy pakolt, hogy amit éppen a helyére akart tenni, becsapta a hóna alá, a másik hóna alatt a gombolyag és közben horgolt. Már csak a furulya hiányzott a szájából :) Majáéknál hétfőn kezdődött a teremtés epocha, hétfő reggel 8-kor egyszerre mentek be a terembe, amit előző este egy drága apuka a tanító nénivel lesötétített, vagyis a gyerekek teljes sötétségbe léptek be. Aztán meghallgattak egy 3-4 perces héber beszédet, majd ugyanezt magyarul. A tanító néni utána gyújtotta meg az osztály közepén álló gyertyát és sokáig amellett beszélgettek. Utána persze napközben fel-felkapcsolásra került a villany, de alapvetően a sötét dominált.
Ehhez kapcsolódóan a 3-os szülőknek is van feladata, minden évben ők adják elő az iskola diákjainak a Paradicsomi játékot. Vagyis nem ők, hanem jelen esetben mi :) Én főszerepet nem mertem bevállalni, talán majd Bogiéknál, így a kórus tagja leszek. Kicsit vicces ez az én hangommal, de itt most nem a hang a lényeg. Már volt egy próbánk és nem is kínlódtam annyira. Bár lehet, hogy a többiek igen :) :)
Bogikánk továbbra is remekül kijön az osztálytársaival, a tanító nénit továbbra is imádja. Mondjuk, nem lehet nem imádni, annyira szereti a gyerekeket és olyan mese- és varázsvilágban tartja őket, hogy ilyet tényleg csak álmodni lehet. Tényleg látszik rajta, hogy mindene a Waldorf pedagógia. Annak idején nekem is dilemma volt, hogy EMK vagy Waldorf pedagógia. Most már látom, hogy való igaz, hogy az osztálytanítóságot nem lehet saját kisgyerekek mellett csinálni. Ha az ember tényleg lelkiismeretesen csinálja (márpedig én csak úgy tudnám), rengeteg felkészülést igényel. Amit muszáj a saját porontyaimtól elvenni. Na, majd ha kirepülnek, kiélem ezt az álmomat is :) Vissza Bogihoz, a héten festettek először, eddig viaszkrétával dolgoztak csak. Jövő héten kezdődik majd az első matek epochájuk. Nem tudom, írtam-e már, hogy Boginak mennyire jót tett az iskola. Nyoma sincs a "nehezen barátkozik", anya szoknyája mögé bújik dolognak. Ugye, kicsit tartottam tőle, hogyan fog kezdődni az iskolaév, mert az ovi ismétlős éve elég nehezen ment... Minden jó!
Én továbbra is az iskola közelébe szeretnék költözni, de sajnos nem találunk olyan áron albérletet, amit meg tudunk fizetni és megfelel az igényeinknek (amik azért nem túl nagyok). Elvileg 1000/m2 áron vannak az ingatlanok, de mi nem találunk normális (nem tip-topp, csak normális!) 60 m2 házat :( Pedig nagyon jó lenne, a környezettudatosság, a megspórolt üzemanyagpénz miatt is és azért is, mert a gyerekek barátai a közelben lennének. Bár így is van nálunk legalább heti 1-2 alkalommal valaki a suliból :) Nekem, mondjuk az a fő indokom, hogy sokkal többet tudnék segíteni a suliban. Így is minden rendezvényen, szülői esten, felújításon, stb aktív vagyok, de utána min. 1 óra, mire hazaérek (jó esetben). Viszont, ha a közelben laknék és van félórás munka, nem venne el 2 és fél órát az életemből. Éppen azt néztem, hogy van olyan hét, hogy 2-3 du is van tennivaló az iskolában. Szóval, erre gyúrók, de már jó régóta!
Egyébként tegnap Szent Márton napot ünnepeltünk, annyira hangulatos volt, hogy hihetetlen. Bogiéknak a szülők készítették még az őszi szünetben a lámpásukat, a többiek már maguknak készítették el az osztályban a héten. Ezekkel a lámpásokkal felszerelkezve, Márton napi dalokat énekelve indultak el a gyerekek osztályonként a közeli kiserdőbe, ahol a mécsesekkel kivilágított ösvényen sétáltak végig. Az ösvény mentén a 6., 7. osztály tanulói (ők a szervezők) a Márton legenda élőképeit adták elő nekik a gyertyafényben. Fantasztikus. Mire az első osztály visszaért a suliba, ott már nem volt áram, az iskolában is csak faragott tökök és mécsestartók világítottak. Az egész iskolában nem volt áram! Míg a gyerekek az erdőben voltak, addig mi, szülők megterítettünk az osztályban az ünnepi lakomához. Szerencsére ekkor még volt áram :) Mikor visszaértek a gyerekek, Bogiék kicsit beszélgettek az élőképekről, majd nekiálltak a lakomának. Olyan édes volt az egyik kisfiú: - Kata néni, légyszíves kapcsold fel a villanyt! :) Majáéknak visszaérkezés után a tanító néni még egyszer elmesélte a Márton legendát és utána ők is lakomáztak. Nagyon-nagyon hangulatos volt. Képzeljétek el a 2 emeletes iskolaépületet (kb. mint a Pál utcai fiúk iskolája), minden csak mécsesek, világító faragott tökök! Remélem lesznek képek és tudod ide tenni néhányat!
El akartam még mesélni azt is, hogy Bogikát (és egy vadidegen családot is) mennyire megvicceltük!
Egyik délelőtt megbeszéltük a barátainkkal, hogy elmegyünk a Mesemúzeumba. Mi értünk oda korábban, így a Múzeum előtti Benedek Elek szobornál vártuk őket. Ezen a szobron (inkább emlékműnek nevezném) van egy gyík alakú kis falikút. Ez úgy működik, hogy van mellette a földön van egy nyomógomb, amire ha rálépsz, elindul a gyík szájából a víz. Majával összebeszéltem és odahívtam Bogit, hogy simogassa meg a gyíkot: Akkorát ugrott, amikor megindult a víz, hogy csak na. Nem értette, hogy mi történt. Apának nem működött a gyík, nekem sem. Csak Majának és Boginak. Na, mondom, ez csak annak működik, akinek varázsereje van. Bogi még percekig próbálkozott, mindenféle variációt kitalált, hogy ha egy varázserős és nem varázserős nyúl hozzá, akkor mi történik, ha két varázserős és egy nem, stb. Legalább 3-4 percig teljes áhitatban és kerekre nyílt szemmel, az őszinte csodálkozással az arcán próbálgatta a kutat. Maja pedig tökéletesen tette a dolgát :) Már ez önmagában is fergetegesen vicces volt (láttátok volna Bogi csodálkozó arcát), de közben megérkeztek a barátaink, hátrébb léptünk a kúttól. Egy másik család lépett a kúthoz, gondoltam, ezt nem hagyom ki, Majával félszavakból megértettük egymást, hogy itt egy újabb lehetőség a viccelődésre. Apuka 2 gyerekkel. A gyerekeknek indult csak el a víz, lévén, nekik varázserejük van. De Apuka (hiába, férfiember) mindenféle logikus megoldást keresett. Nézte, hogy a gyerekek hozzáérnek, majd ő ugyanazt a mozdulatot tette meg és még kommentálta is: "aha, a hátát kell simogatni!" - gyerekek félreálltak, Apuka a gyík hátát simogatta, semmi. (Maja tökéletesen tudta a dolgát). Gyerekek hozzáérnek: "aha, hosszabb ideig tartott ott a kezed" - gyerekek félreálltak, Apuka hosszabb ideig tartja ott a kezét, semmi. És ez így ment legalább 4x-5x. Aztán lelepleztük a tréfát és hatalmasat rötyögtünk együtt. Jó volt másokat is megnevettetni!
Nem tudom miért, de már nagyon karácsonyi hangulatban vagyok. Vagyis, lehet, hogy azért, mert a sulinak karácsonyi képeslapokat gyártunk, amiket jó esetben cégek vesznek meg majd az iskolától, hogy a hagyományos képeslapok helyett azokkal kívánjanak majd kellemes ünnepeket partnereiknek. Szerintem ettől van. Én már 2 hete beszereztem a forralt bornak valót, már megbeszéltem a barátnőmmel, hogy idén együtt készítjük az adventi koszorút, egyfolytában narancs-fahéj illatra vágyom, szóval egész durván űzöm ezt! :)
Azt hiszem, ez lett a leghosszabb bejegyzésem, pedig tuti, hogy ebből is kimaradtak dolgok! Hát, nem érdemes ennyi időt kihagyni :)
A legélénkebben él bennem egy temetői látogatás, amikor a gyerekekkel tisztogattuk a Papa sírját. Maja megkérdeztem, hogy hány éves volt, a Papa, amikor meghalt. Én (sosem volt jó számolásból:) rávágtam, hogy 44, majd pár másodperc után, amikor rájöttem, hogy valami nem stimmel, hangosan mgjegyeztem: De hát az, hogy lehet? Mire Maja bölcsen: Tudod, Anya, hát emlékszel! Szívinfarktust kapott! Ha ciki, ha nem, bizony felnevettem a temetőben.
A gyerekek továbbra is élvezik a sulit, én is, nagyon. Amióta Maja megkapta a furulyáját, azzal kel és azzal fekszik. Annyira imádja. A horgolást is imádja, egy probléma van, hogy horgolás közben nem tud furulyázni. Egyik rendrakás alkalmával úgy pakolt, hogy amit éppen a helyére akart tenni, becsapta a hóna alá, a másik hóna alatt a gombolyag és közben horgolt. Már csak a furulya hiányzott a szájából :) Majáéknál hétfőn kezdődött a teremtés epocha, hétfő reggel 8-kor egyszerre mentek be a terembe, amit előző este egy drága apuka a tanító nénivel lesötétített, vagyis a gyerekek teljes sötétségbe léptek be. Aztán meghallgattak egy 3-4 perces héber beszédet, majd ugyanezt magyarul. A tanító néni utána gyújtotta meg az osztály közepén álló gyertyát és sokáig amellett beszélgettek. Utána persze napközben fel-felkapcsolásra került a villany, de alapvetően a sötét dominált.
Ehhez kapcsolódóan a 3-os szülőknek is van feladata, minden évben ők adják elő az iskola diákjainak a Paradicsomi játékot. Vagyis nem ők, hanem jelen esetben mi :) Én főszerepet nem mertem bevállalni, talán majd Bogiéknál, így a kórus tagja leszek. Kicsit vicces ez az én hangommal, de itt most nem a hang a lényeg. Már volt egy próbánk és nem is kínlódtam annyira. Bár lehet, hogy a többiek igen :) :)
Bogikánk továbbra is remekül kijön az osztálytársaival, a tanító nénit továbbra is imádja. Mondjuk, nem lehet nem imádni, annyira szereti a gyerekeket és olyan mese- és varázsvilágban tartja őket, hogy ilyet tényleg csak álmodni lehet. Tényleg látszik rajta, hogy mindene a Waldorf pedagógia. Annak idején nekem is dilemma volt, hogy EMK vagy Waldorf pedagógia. Most már látom, hogy való igaz, hogy az osztálytanítóságot nem lehet saját kisgyerekek mellett csinálni. Ha az ember tényleg lelkiismeretesen csinálja (márpedig én csak úgy tudnám), rengeteg felkészülést igényel. Amit muszáj a saját porontyaimtól elvenni. Na, majd ha kirepülnek, kiélem ezt az álmomat is :) Vissza Bogihoz, a héten festettek először, eddig viaszkrétával dolgoztak csak. Jövő héten kezdődik majd az első matek epochájuk. Nem tudom, írtam-e már, hogy Boginak mennyire jót tett az iskola. Nyoma sincs a "nehezen barátkozik", anya szoknyája mögé bújik dolognak. Ugye, kicsit tartottam tőle, hogyan fog kezdődni az iskolaév, mert az ovi ismétlős éve elég nehezen ment... Minden jó!
Én továbbra is az iskola közelébe szeretnék költözni, de sajnos nem találunk olyan áron albérletet, amit meg tudunk fizetni és megfelel az igényeinknek (amik azért nem túl nagyok). Elvileg 1000/m2 áron vannak az ingatlanok, de mi nem találunk normális (nem tip-topp, csak normális!) 60 m2 házat :( Pedig nagyon jó lenne, a környezettudatosság, a megspórolt üzemanyagpénz miatt is és azért is, mert a gyerekek barátai a közelben lennének. Bár így is van nálunk legalább heti 1-2 alkalommal valaki a suliból :) Nekem, mondjuk az a fő indokom, hogy sokkal többet tudnék segíteni a suliban. Így is minden rendezvényen, szülői esten, felújításon, stb aktív vagyok, de utána min. 1 óra, mire hazaérek (jó esetben). Viszont, ha a közelben laknék és van félórás munka, nem venne el 2 és fél órát az életemből. Éppen azt néztem, hogy van olyan hét, hogy 2-3 du is van tennivaló az iskolában. Szóval, erre gyúrók, de már jó régóta!
Egyébként tegnap Szent Márton napot ünnepeltünk, annyira hangulatos volt, hogy hihetetlen. Bogiéknak a szülők készítették még az őszi szünetben a lámpásukat, a többiek már maguknak készítették el az osztályban a héten. Ezekkel a lámpásokkal felszerelkezve, Márton napi dalokat énekelve indultak el a gyerekek osztályonként a közeli kiserdőbe, ahol a mécsesekkel kivilágított ösvényen sétáltak végig. Az ösvény mentén a 6., 7. osztály tanulói (ők a szervezők) a Márton legenda élőképeit adták elő nekik a gyertyafényben. Fantasztikus. Mire az első osztály visszaért a suliba, ott már nem volt áram, az iskolában is csak faragott tökök és mécsestartók világítottak. Az egész iskolában nem volt áram! Míg a gyerekek az erdőben voltak, addig mi, szülők megterítettünk az osztályban az ünnepi lakomához. Szerencsére ekkor még volt áram :) Mikor visszaértek a gyerekek, Bogiék kicsit beszélgettek az élőképekről, majd nekiálltak a lakomának. Olyan édes volt az egyik kisfiú: - Kata néni, légyszíves kapcsold fel a villanyt! :) Majáéknak visszaérkezés után a tanító néni még egyszer elmesélte a Márton legendát és utána ők is lakomáztak. Nagyon-nagyon hangulatos volt. Képzeljétek el a 2 emeletes iskolaépületet (kb. mint a Pál utcai fiúk iskolája), minden csak mécsesek, világító faragott tökök! Remélem lesznek képek és tudod ide tenni néhányat!
El akartam még mesélni azt is, hogy Bogikát (és egy vadidegen családot is) mennyire megvicceltük!
Egyik délelőtt megbeszéltük a barátainkkal, hogy elmegyünk a Mesemúzeumba. Mi értünk oda korábban, így a Múzeum előtti Benedek Elek szobornál vártuk őket. Ezen a szobron (inkább emlékműnek nevezném) van egy gyík alakú kis falikút. Ez úgy működik, hogy van mellette a földön van egy nyomógomb, amire ha rálépsz, elindul a gyík szájából a víz. Majával összebeszéltem és odahívtam Bogit, hogy simogassa meg a gyíkot: Akkorát ugrott, amikor megindult a víz, hogy csak na. Nem értette, hogy mi történt. Apának nem működött a gyík, nekem sem. Csak Majának és Boginak. Na, mondom, ez csak annak működik, akinek varázsereje van. Bogi még percekig próbálkozott, mindenféle variációt kitalált, hogy ha egy varázserős és nem varázserős nyúl hozzá, akkor mi történik, ha két varázserős és egy nem, stb. Legalább 3-4 percig teljes áhitatban és kerekre nyílt szemmel, az őszinte csodálkozással az arcán próbálgatta a kutat. Maja pedig tökéletesen tette a dolgát :) Már ez önmagában is fergetegesen vicces volt (láttátok volna Bogi csodálkozó arcát), de közben megérkeztek a barátaink, hátrébb léptünk a kúttól. Egy másik család lépett a kúthoz, gondoltam, ezt nem hagyom ki, Majával félszavakból megértettük egymást, hogy itt egy újabb lehetőség a viccelődésre. Apuka 2 gyerekkel. A gyerekeknek indult csak el a víz, lévén, nekik varázserejük van. De Apuka (hiába, férfiember) mindenféle logikus megoldást keresett. Nézte, hogy a gyerekek hozzáérnek, majd ő ugyanazt a mozdulatot tette meg és még kommentálta is: "aha, a hátát kell simogatni!" - gyerekek félreálltak, Apuka a gyík hátát simogatta, semmi. (Maja tökéletesen tudta a dolgát). Gyerekek hozzáérnek: "aha, hosszabb ideig tartott ott a kezed" - gyerekek félreálltak, Apuka hosszabb ideig tartja ott a kezét, semmi. És ez így ment legalább 4x-5x. Aztán lelepleztük a tréfát és hatalmasat rötyögtünk együtt. Jó volt másokat is megnevettetni!
Nem tudom miért, de már nagyon karácsonyi hangulatban vagyok. Vagyis, lehet, hogy azért, mert a sulinak karácsonyi képeslapokat gyártunk, amiket jó esetben cégek vesznek meg majd az iskolától, hogy a hagyományos képeslapok helyett azokkal kívánjanak majd kellemes ünnepeket partnereiknek. Szerintem ettől van. Én már 2 hete beszereztem a forralt bornak valót, már megbeszéltem a barátnőmmel, hogy idén együtt készítjük az adventi koszorút, egyfolytában narancs-fahéj illatra vágyom, szóval egész durván űzöm ezt! :)
Azt hiszem, ez lett a leghosszabb bejegyzésem, pedig tuti, hogy ebből is kimaradtak dolgok! Hát, nem érdemes ennyi időt kihagyni :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)