Lóti-futi

Mielőtt belekezdenék, még néhány szó az oviról. Bogit visszaültették, nagy kelletlenül ugyan. Szerettem volna megbeszélni az óvónővel múlt héten, hogy erre miért van szükség, de azt mondták, majd fogadóórára menjünk be. Be is fogunk, mert biztosan nekik is vannak érveik és indokuk, de én is szeretnék tisztán látni. Persze, Bogi azóta megint nem akar oviba járni, sőt ki is mondta, hogy attól fél, hogy mikor ültetik el megint a barátnője mellől. Hát, ennyi a biztonságérzetének :(
Hétvégén voltunk Káposztásmegyeren, a futónapon. A rövidebb távot Bogi is végigfutotta, nagyon hősiesen teljesítette a kb. 1,6 km-t. Maja annyira elstartolt a barátnőjével, hogy képtelen voltam utolérni :) Ezen a sikeren felbuzdulva kitalálta, hogy indul a hosszabb távon is, ami kb. 4,6 km. Azt is végigfutotta. Ráadásul úgy, hogy közben a barátnője már nem bírta, Maja, mint egy jó edző, végig buzdította, hogy ne adja fel, meg tudja csinálni! :) Ma lesz a kerületi mezei futóverseny, ahol Maja (és még néhány fürge ürge) képviseli a Némettagozatos Általános Iskolát. Laci és Bogi trombitával felszerelkezve jelenik majd meg a helyszínen és buzdítja kis családunk fürgeségét :)

Újra az ovi a napirenden

Tegnap Bogi fényképeket válogatott délután, amiket magával akart vinni az oviba. Mikor megkérdeztem, miért, azt mondta, hogy ezeket fogja nézegetni, és közben sírva elmesélte, hogy elültették a kis barátai mellől, akikkel együtt járt az előző évben is nagycsopiba. Sírt, és közben azt mondta: - Ahelyett, hogy örülnének neki, hogy már nem is sírva megyek be az oviba, elültetnek. Biztosan azért, hogy ne is érezzem jól magam...
Azt hittem, megzabálom. Olyan édes volt, majd a szívem szakadt bele. Apa ma reggel beszélt az óvónőkkel, hogy jó lenne, ha visszaültetnék. Valamiféle kompromisszumos megoldáson törik a fejüket, nem tudom mi lesz belőle. Egyáltalán, nem értem, hogy miért kell erőszakosan kényszeríteni, hogy nyisson a többi gyerek felé is? (ez volt a céljuk) Majd szépen lassan, a maga tempójában megbarátkozik. Na!
Én éjjel lázas voltam, de reggelre elmúlt. Ma bejöttem dolgozni, ha holnap éjjel is lázam lesz, holnap már nem jövök be.

Zöldségeket beszélek!

Szombaton kint voltam a barátnőmmel a Zöld Pardonos szimpátia tüntetésen. Szerencsénk volt, mert negyed 6 felé érkeztünk, amikor még lehetőség volt előremenni a színpadhoz, így az egész koncertet a 2-3. sorból nézhettük végig. ÉLETEM ELSŐ KONCERTJE VOLT, AHOL AZ ELŐTTEM ÁLLÓK FEJÉN KÍVÜL HOSSZABB IDŐRE A ZENEKART IS MEGPILLANTHATTAM!!!! Egyedülálló élmény volt ennyi emberrel együtt élvezni a jobbnál jobb zenekarokat (itt kiemelendők a kedvenceim: Kiscsillag, Csík, Quimby:). A világhálón is fellelhető vagyok a itt :)

Egyébként jól vagyunk, Bogi már tök jól megszokta az ovit, és lassan azt is elfogadja, hogy már nem járunk "hátulkivágott", "keresztpántos" felsőkben, vagyis olyanokban, amiket a legnagyobb kánikulában veszünk fel. Komoly küzdelem volt, mindennapos harccal, hogy ha hűvös van, vegyen fel valamit még magára. Magammal is küzdöttem ez ügyben, hiszen az ő dolga, ha fázik és szerintem is majd megtanulja a maga kárán, csakhogy ha beteg lesz, valakinek otthon kell vele maradnia, és ilyen táppénz mellett az azért nem leányálom. Persze, ha az ember lánya (fia) beteg, nem számít, hogy kevesebb pénz áll a házhoz, a legeslegfontosabb, hogy vele legyek, ápoljam, stb. De, ha onnan nézzük, hogy az ember (fia) lánya megfázik, mert nem hallgat a jó szóra, hogy nem járunk 10 fokban félpucéron, és taknya nyála egybefolyik, amikor éppen nem a köhögéstől fuldoklik  emiatt kell otthon maradni vele, az már egészen más tészta. De úgy tűnik, ez a konfliktus kellemesen rendeződött, ő nem fázott meg, és lassan a nyári ruhák úgyis a pincébe kerülnek. Természetesen az ő tudtával és beleegyezésével :)

Majának én vagyok a stylistja :)

Megvolt a szülői!

Nem csalódtam, Tünde néni tényleg álmaim tanítónénije. Hamarosan elkezdi a gyerekekkel a "zsiráfnyelvet", még bábukat kell szerezni hozzá. A zsiráfot megoldottuk, beküldtem a zsiráf hátizsákomat, a sakál folyamatban. Arra gondolta, hogy ha sakált nem tudok szerezni, a Mikulás jelmez szakáll-részét küldöm be. Így lesz szakáll-nyelv :)

Most jutott eszembe...

Két megviccelődős dolog is frenetikus röhögést váltott ki családunkból.

1. Egyik este Laci kitöltött magának egy pohár Tokaji aszút (amolyan szép sárga színű), miközben főzőcskéztünk a konyhában. Valamiféle fortéllyal rávettem, hogy menjen már be egy picit a szobába. Eldugtam a poharát, és a helyére egy napraforgóolajjal teli pohár került :) Nagyon nehezen vártam ki, hogy végre beleigyon! A hatás leírhatatlan volt. Prüszkölve köpte vissza az olajat a pohárba :) Nem értem, pedig Floriol volt!!!!!

2. Hétvégén délben paradicsomlevest ettünk. Laci kérte Maját, aki kint volt a konyhában, hogy hozza már be a törött borsot neki. El is magyarázta, hogy az a törött bors, amelyiknek kék a kupakja és nincs rajta felirat (az összes többi fűszeresüvegem tetejére ráírtam, hogy mi van benne, mert fiókban tartom őket, és így csak rápillantok a kupak tetejére, hogy mit rejt az üveg.) Maja szépen be is hozta, Laci rakott belőle bőven a levesébe, majd enni kezdett. Az első falatnál eltorzult az arca (rajta egy "fújjjj"-nak megfelelő kifejezés), és csodálkozva nézett a fűszeres üvegre. Őrölt kömény volt :) Maja majd leesett a székről úgy nevetett. A drága kicserélte a kupakot a két fűszeren, hogy így viccelje meg a gondviselőjét! :) :) :) Gyorsan tanul a gyerek :)

A tesóm Krisztusi korba lépett!!!

Huh, de régen írtam...

Igen, igen, több mint 1 hónapig csend volt a blogon. Tudom, nem szép dolog, nem is sorolom a kifogásokat, pedig abban nagyon jó vagyok :) Mi minden történt az 1 hónap alatt? Voltunk az Őrségben családilag lakóautóval. Sikerült találkoznunk azzal a családdal, akikkel egy éve ott ismerkedtünk meg, azóta nem is beszéltünk. Tavaly abban maradtunk, hogy jövőre veletek ugyanitt! Bejött, már első nap kiszúrták a lakóautót :) A csajok voltak edzőtáborban, ahonnan egy nappal a hazajövetel előtt autóval menekítettük őket haza. Annyira hiányoztunk nekik, hogy az egy napot már nem bírták nélkülünk. Mire leértünk értük, már össze voltak csomagolva, indulásra készen. A mérleg: ott maradt néhány 1 ruha, 1 társas, Bogi sportcipője, viszont cserébe elhozták a panzió 2 törülközőjét, valamint fejenként kb. 30 szúnyogcsípést.
Anyuéknál is töltöttek egy klassz hétvégét, ahonnan persze nem akaródzott hazajönniük :) Az iskolakezdés előtti néhány napot együtt töltöttük otthon. Megvettük a sulihoz szükséges felszereléseket, kifestettük az őrségi kerámiákat, sütöttünk mézeskalácsot, amivel a kis barátaikat kínálták meg.
Boginak az óvodakezdés nem volt zökkenőmentes, hiszen egész nyáron nagyszülőkkel meg velünk voltak, így elszokott az ovitól. Ráadásul ugye, új csoportba került, a legjobb barátai suliba mentek, összesen 5-en maradtak a régi csoportból. Az elején pár napot sírdogált, főleg azt fájlalta, hogy a többiek már megszokták az ovit, nem sírnak, ő meg igen. Biztosítottam róla, hogy előbb-utóbb megszokja ő is, de biztos vagyok benne, hogy nem hitt nekem :) Aztán tegnap este, amikor hazaértem, Laci mesélte, hogy Bogi elmondta neki, hogy: Anya mondta nekem, hogy meg fogom szokni az ovit, igaza volt, már egy kicsit meg is szoktam. Ma már nem sírva mentem be :) Édes pofa.
Majánknak a sulikezdés teljesen gördülékenyen ment, bár új tanító nénit kaptak, mert Anikó néni (aki tavaly decemberben autóbalesetet szenvedett), csak félévtől jöhet vissza tanítani. Nagyon kellemesen csalódtam Tünde néniben :) Féltem tőle, hogy megint új tanító néni, bár Vali nénivel a gyerekek nem voltak maradéktalanul elégedettek, Maja elvolt vele. Nagyon örülök Tünde néninek. Agykontrollozik a gyerekekkel, használják az erőszakmentes kommunikációt, igazából Tünde néni pont olyan, amilyen tanítónéniről azt hittem, hogy csak a mesében létezik. Egyenesen nekem találták ki. Maja is nagyon szereti, otthon úgy hívja, hogy Tündér néni. Ma lesz szülői, így jobban is megismerem talán.
Boginak vannak fura félelmei. Még nyár közepén Tolmácson megkergette egy kutya, azóta retteg tőlük. Ami pórázon van, az oké, de ami el van engedve, még ha kicsi is, pánikrohamot kap tőle. Mondjuk, ez mostanában egy kicsit már enyhült, 1-2 kiskutyával már egész jól megbarátkozott, de alapvetően azért be van tojva tőlük. Nem akarok vele türelmetlen lenni, úgy látom, jó irányban haladunk, ha erőltetném a dolgot, csak rontanék rajta. Ez van, meg kell oldani. És meg is fogjuk.
Vele ellentétben Maja odáig van mindenféle kutyáért. Valamelyik éjjel azt álmodta, hogy Bogi valami rajzversenyre készített 4 rajzot, és nyert vele 2 db kutyust :) :)
Maja egyébként nagyon kinyílt és annyira nagy lány lett belőle, hogy nap mint nap elcsodálkozom. Mikor Bogi sírdogált az ovi miatt, vigasztalta: - Tudod, Bogi amikor én bölcsis lettem, minden nap sírtam. Akkor még tökmag voltam, most meg már látod, milyen nagy lány lettem??? :) :)
Múlt hét pénteken ő ment el Bogiért. Úgy beszéltük meg, hogy Maja 4-kor kijön a suliból, átsétál Bogihoz, Bogi felöltözik és megvárnak engem. Én 1/4 5 után pár perccel értem oda, addigra mind a ketten át voltak öltözve edzős ruhába!!!, és cipelték kifelé az összes csomagot. Azt hittem, megzabálom őket! Tudták, hogy kevés az időnk, sietni kell tornára, ezért már az oviban átöltöztek, hogy ne kelljen annyira rohanni! Ráadásul a csomagjuk akkora volt, hogy én is alig bírtam el. Könnyekig meghatódtam :)
Hát, röviden ennyi, biztosan sok apró dolog kimaradt, most már igyekszem naprakészebb leszek!!!!