A főzés veszélyei

Nem csak az a veszélye, hogy megégeted magad, vagy hogy levest a mosogatóba szűröd le (azt hiszem, erről már korábban írtam).
Az is a veszélye, hogy ha több dolgot főzöl egyszerre, mondjuk teát és brokkolikrémlevest, akkor mondjuk a citromlevet a brokkolikrémlevesbe öntöd. Mondjuk nálam így történt tegnap este :)

Tokkal, vonóval

Maja hegedűlni tanul, lelkesedése töretlen. Annyira várta már a hegedűjét, hogy aludni is alig tudott az izgalomtól. Aztán, mikor végre hozzájutott, akkor kiderült, hogy a vonó nincs gyantázva (ki tudta, hogy kell???), így nem szólalt meg a zeneszerszám. Majd egy húrját dobta le, amit Apa meg tudott szerelni és a gyantát is sikerült beszereznie. Maja most már teljes áhitattal gyakorol, még reggeli előtt is egy kicsit. Ma volt a 2. hegedűórája :)

Soltvadkert

Hétvégén Soltvadkerten jártunk, a nyári táborban megismert barátainknál, Misiknél. Minden jóban volt részünk, tejben-vajban fürdettek minket :) Ki kellett próbálnunk az ország legjobb fagyizóját (most már tudom mihez viszonyítsak, a fagyikínálat, ízvilág és mennyiség is egyedülálló!), lovagoltak a lányok (meg Laci, aki vágtázott is!).

Ellátogattunk a Berga strucctanyára  is és láttunk olyan struccot, amelyik 1 napja bújt ki a tojásból, amelyik 1 hete bújt ki a tojásból és amelyik 2 hete bújt ki. Persze, a kifejlett, nagy "jómadarakat" is szemrevételeztük. A legjobbat a végére hagytam. A még ki nem kelt strucctojásokat megvilágították nekünk egy elemlámpával és így láthattuk a tojásban lévő, majdnem kikelt stuccmadárkákat is!!! Fantasztikus volt.

Szombaton este aztán búcsút intettünk Misiknek, Kingának, Soltvadkertnek és visszajöttünk Budapestre. Elég éles váltás...

EMK családi gyakorlócsoport I.

Végre elérkezett a hőn áhított tréning. Jó alaposan felkészültünk Andival, részletesen kidolgoztuk a feladatokat, a tematikát, jelentkezők is akadtak szép számmal. Összesen (velünk együtt) 19-en voltunk, ami azért elsőre nem rossz. Sőt, még egy család jött volna, de őket már csak úgy tudtuk volna bevállalni, ha valaki lemondja, mert nem fértünk volna el kényelmesen.
A Lilaköd irodalmi könyveskávézóban voltunk, a kezdeti fennakadások ellenére (az ígért 9 órás nyitás helyett 10 órakor jutottunk be, gyakorlatilag egyszerre a résztvevőkkel:( ) jól alakultak a dolgok.
Részletesen az EMK napló blogra teszem fel a tapasztalatokat, akit érdekel, ott elolvashatja. Teljesen máshogy alakultak a dolgok, mint ahogyan terveztük, de a visszajelzések nagyon jók voltak. Azt kell, hogy mondjam, hogy a saját gyerkőceimmel is meggyűlt a bajom :) A mesémre Maja azt mondta, hogy egy sz*r (megjegyezem, nyáron egyfolytában csak ezt kellett mesélni nekik, már halálra untam), ő nem akarja hallgatni, Bogi folyamatosan teát szeretett volna inni, szóval kicsit sem volt könnyebb dolgom velük, mint a többi gyerekkel. Sőt :)
A következő október 13. vasárnap, új helyszínen lesz, a gyerekek sulijában :)

TESÓSZÜLINAP

 BOLDOG SZÜLINAPOT, TEKI!

De nehéz az iskolatáska....

Szerencsére igaziból nem. Vagyis nem lenne, ha csak a tanuláshoz szükséges kellékek lennének benne. De annyi minden izgalmas dolog van, amit be kell vinni, hogy mégiscsak igen.

Elkezdődött a suli. A gyerekek nem voltak odáig, hogy végre, de ahhoz képest elég feldobottan jönnek haza. Maja lelkesedése a házi feladat iránt is megnőtt. Náluk idén az a rendszer, hogy hétfőn kapnak egy A/4-es lapot, rajta 3-4 feladattal (matek, nyelvtan, stb. vegyesen), amit péntekre kell bevinni elkészítve. Mikor Maja hétfőn hazahozta, közölte, hogy ő majd szerdán egyszerre megírja, de már kedden nekiállt, sőt szerda reggel folytatta, szóval már kész is van. Ez így nagyon szuper.
Bogikának is kellett venni házi feladat füzetet és fel van háborodva, hogy mi az, hogy ők még nem kapnak leckét :) Már alig várja, hogy végre mikor már!

Vasárnap nagy nap lesz, Andi barátnőmmel erőszakmentes családi gyakorló délelőttöt tartunk (és innentől havi rendszerességgel). Kicsit izgulok, de azért inkább lelkesedés és várakozás él bennem :)

EUtasítottak minket:)

Szóval, az ARC EU-s plakátjaink sem kerültek be a kiállításra. Megjegyzem, gyanakodtam rá, bár a plakátok fergetegesek voltak (szerintem), nem igazán arról szóltak, amiről a pályázat kiírása :) Na mindegy, lássátok:

 

Mondhat nekem bárki bármit, szerintem jók :)

Sok apróság, egyben

Írom, ahogy eszembe jut, nem figyelve a kronológiai sorrendre :)

Az ARC Elmű pályázaton az egyik művünk (Szar ügy) bejutott a közönségszavazásra érdemesnek tartott plakátok sorába, a fb-on lehet rá szavazni. Igazából egyáltalán nem vagyok híve ezeknek a fb-os szavazásoknak, de hát ez nem rajtam múlik és teljesen bezsongtam az örömtől, hogy a legjobb 50 közé bejutott (a beküldött 114 közül:). Nem nyomatom a szavazósdit, egyszer megosztottam aztán ennyi. Azt hiszem, Pezsó barátom bölcs kijelentése volt, hogy nem az a fontos, hogy hány ismerősöd szavaz rá, hanem az, hogy hány ismeretlen, akiknek tényleg azért tetszik, mert... Ezen felbuzdulva többször nem is osztottam meg, így valószínűleg nem mi nyerünk :)

Elkezdődött a suli. A lányok egyáltalán nem várták, de most látom rajtuk, hogy nagyon élvezik. És én is. Már el is felejtettem, hogy mennyire jó Waldorfos szülőnek lenni. Csodálatos dolgok történnek majd velük ebben az évben is. Aranyos volt egyik este Bogikánk. Úgy aludt el, hogy ő majd beállítja a belső óráját, hogy jó korán fel tudjon kelni. Én naivan megjegyeztem, hogy szerintem elég fáradt ahhoz, hogy tényleg korán ébredjen. Nagy bölcsen, kissé felháborodva rám nézett: - De Anya, nekem nincs lehetetlen!             Mielőtt szóhoz jutottam volna, folytatta: - Nekem csak olyan van, ami nagyon nehéz. Például lábbal lerajzolni egy vadkörte belsejét. Na, az nagyon nehéz, mert nem foghatod meg a lábadat és irányíthatod a kezeddel. Csak a lábad fogja a krétát és rajzol. Na, az nagyon nehéz. Nem is sikerült, kidobtam :) Na, ilyen dolgokat csinálnak a gyerekek az iskolában :)
Majáék első órán már finnül írtak, a Kalevalát kezdték el tanulni :) Na, ezért vagyok minden nap nagyon hálás, hogy a gyerekek oda járnak.

Jövő hét végén Andi barátnőmmel megtartjuk az erőszakmentes kommunikációs (EMK) családi gyakorló első napját :) Bővebbet itt:  http://www.rambala.hu/hu/esemeny/gyakoroljunk_egyutt_-_emk_csaladi_delelott_/331/
Izgalom és várakozás is van bennem, hogy vajon milyen lesz ez a dolog. Majd beszámolok!
Az EMK-val kapcsolatban most hirtelen felpörögtek az események, de nem akarok semmit sem elkiabálni, úgyhogy részleteket majd csak akkor, ha tisztázódott :)

István, a király Kaméleon

István, a király: Nekem tetszett. Kedvenc jelenetem, ahogy Nagy Feró szorongatja a hóna alatt autós táskáját :)

Kaméleon: az egyik legjobb film, amit láttam. Fantasztikus.

Bocsi, ennél bővebben akartam írni ezekről, de annyi minden történő azóta, hogy ezek már eltörpülnek. De az ígéret, szép szó :)

Amiről még írni szeretnék, de most nincs időm...

Emlékeztetőül: István és én - István, a király Alföldi módra
A Kaméleon c. film...
Legközelebb ezekről :)

A cirkuszi előadás után learattuk a tűzijáték babérjait Ákossal

Hihi, jól megfogalmaztam a hosszú hétvége programjait.
Az egész egy nagy cirkusszal kezdődött:)
A szokásos nyárvégi balatoni tematikus program* középpontjában most a cirkusz állt.

Mindenki nagy sikert aratott és remekül szórakoztunk.
Maja kígyóbűvölő volt Ferenccel (Morzsa párja), akik hol egymás, hol a saját kígyójukat bűvölték :) Bogi művészként csak piros ceruzával egy gyönyörűen színes művet alkotott, mi pedig Lackóval mozdulatművészek voltunk, egy pár perces kis darabot adtunk elő. De volt itt kérem zsonglőr, énekes, bűvész, bohóc, állatidomár és minden, mi szem szájnak ingere. Ismét szívet, lelket melengető nyáreste volt...

Aztán jött az augusztus 20. Reggel aratás Újlengyelben: a természet lágy ölén, a tanya körül a nagy semmi, a tanyán sok háziállat (kismalac, nyuszi, kecske, tyúkok, libák), kis, fürdésre alkalmas tó, ami fölött dróton át lehetett csúszni, fából ákolt tutaj és jó levegő. Finom ebéd, utána számháború csata, több se kellett ennél. Ja, a kedves, meleg, szerető vendéglátás sem hiányzott. A gyerekek kaszálták le az általuk ültetett zabot, így a földmunkával ismét barátkoztak :) Én először fogtam kaszát életemben. Hát, nem könnyű munka... A learatott zabot átadjuk majd a 3. osztálynak, aki kenyeret süt majd belőle a 4.-eseknek, már-nem-emlékszem milyen ünnepre. Talán Márton-napra.

Este jött a tüzijáték, amire jó korán elindultunk, hogy a leendő Ákos-koncert környékéről nézhessük. A kocsi maradt a Blahán, mi átsétáltunk az Erzsébet híd budai lábához és ott még jó sokat sétáltunk a rakparton, hogy jó helyet találjunk. (Még jó, hogy 2 fagyizó is volt útközben, így pótolhattuk az energiát:) A tüzijáték nagyon szép volt, különösen, hogy éppen azzal az uszállyal szemben telepedtünk le, ahonnan kilőtték a rakétákat. Nagyon jó helyünk volt és a gyerekek is jól bírták a hosszú, csaknem 1 órás várakozást, hogy elkezdődjön. És azt estének itt még nem volt vége! Innen battyogtunk át a Dózsa György térre, az Ákos koncertre. Rendes volt, megvárt minket is. Éppen akkor kezdődött, amikor mi odaértünk. Hát, itt látni semmi sem láttunk, akkora volt a tömeg, hogy a kivetítőt is csak a nyakunkból-hátunkról látták a gyerekek. Na mindegy, így is élveztük nagyon. Én szinte semmit nem láttam a kivetítő tetején és a körülöttünk állókon kívül, de Ákost hallgatni is élvezet :)
A ráadást már nem vártuk meg, mert Boginak pisilnie kellett, így a nagy tömeg előtt elindultunk haza, vagyis a Blahára a kocsihoz. Én kicsit (nagyon) tartottam tőle, hogy itt dől ki a társaság fiatalabbik része, a sok élmény, gyaloglás, késő éjszaka stb. hatására, de semmi, semmi nyafogás nem volt. Igazi kis hősökként sétáltak a nagy budapesti éjszakában. Csak Laci jegyezte meg halkan, hogy mehetnénk taxival, de nem fogta senki a pártját :) Bár, Bogi halkan megjegyezte, hogy ő bizony még sosem utazott taxival, de a dolog ennyiben is maradt. Persze, hazafelé az autóban szinte rögtön elaludtak :) Na jó, de már majd 1/2 1 volt!
Nagyon-nagyon köszönöm a kis családomnak és mindenkinek ezt a fantasztikus napot! Együtt voltunk békében, szeretetben, megértésben! MÉG KÉREK SOK ILYET!!! :)


* a szomszéd utcában lakó fantasztikus nagymama (Morzsa) maga köré gyűjti a gyerekeket (és gyermeki lelkületű felnőtteket) és nyár végén egy közös programra készülnek fel (színházi előadás, Ki-mit-tud, idén cirkuszi előadással készültünk) és a környéken lakó barátokat, ismerősöket, nyaralókat, stb. meghívják ide. A belépő tavaly csokoládé, idén palacsinta volt, amit az előadás után jó étvággyal, közösen fogyasztottunk el.

Nyaralási visszatekintősdi

Zsiráftáborban voltunk. Nem, nem Afrikában, hanem Almádiban :) Erőszakmentes kommunikációs családi táborban. Miként tavaly is. Fergeteges volt, minden szempontból. Régi úttörőtábor fíling, a kaja is erre emlékeztetett. Reggeli 8- kor, utána tanulás (gyerekeknek játékokon keresztül, észrevétlenül), majd ebéd, utána strand, strand után a lelkesebbek még a tábor elején futni jártak, (majd ez szép csendesen kikopott) utána megint tanulás. Esténként pedig hajnalig tartó beszélgetések, maffia party, viccelődések, szóval minden, mi szem-szájnak ingere. Nem mondhatom, hogy sokat aludtunk, viszont nagyon tartalmas nyaralás volt. Franc se akar egész nap semmittenni, heverészni. EMK tudásom is sokat fejlődött, a leendő gyermek-szülő gyakorlócsoport is alaposan előkészítésre került, és nagyszerű embereket ismertem meg. A gyerekek is sok barátot szereztek, egész nap bandázhattak és közben észrevétlenül nagyon kedvesek lettek egymáshoz és magukhoz is. Nagy-nagy hálás köszönet mindenkinek, aki ott volt! Íme, a csapat:

 

Utána mentünk Fenyvesre, ahol Uncsiék is lent voltak, így pár napot Benővel is együtt nyaralhattunk :) Boginak nagyon vicces volt egyik este. Mikor az esti grillezés a vége felé közeledett (vagyis mindenki dugig ette magát kürtős kaláccsal), Bogi megkérdezte, hogy kell-e fürdenie. (Nyáron, ha este fürcsiztünk még a Balcsiba, időnként engedtem a lazaságnak és Balcsivizesen bújhattak ágyba. Mivel ez előtte 2 este megesett, mondtam neki, hogy naná, mégpedig alaposan. Nem volt semmi ellenkezés, szépen pakoltunk össze grillezés után, Papa hazakísérte a lányok barátnőjét és nagymamáját a szomszéd utcába. Mivel Bogit nem láttam, tudtam, hogy elment a Papával, hogy ő is elkíséri Dodót és Kati nénit. Maja is ott sertepertélt körülöttünk. Mikor mosogatni kezdtem, Maja bement a szobába, felkapcsolta a villanyt és azzal a lendülettel le is kapcsolta. - Bogi alszik. - közölte meglepetten. Azt  hittem, hülyéskedik, mígnem saját szememmel is meggyőződtem róla, hogy mint aki jól végezte dolgát, pizsire öltözve horkolt az ágyában. A kis drága nagy titokban a pakolás körüli kavalkádot kihasználva gyorsan lefeküdt, mielőtt sor kerülhetett volna a fürdésre. :) :)

ARCátlanság...

Fogalmam sincs, írtam-e arról, hogy a barátnőmmel indulunk az ARC pályázaton, de úgy rémlik, hogy igen.
Hát, sajnos nem jutott be egyetlen plakáttervünk sem :( Mindegy, jövőre is próbálkozunk és addig is gőzerővel a többi kreatív pályázaton is.
Vigasztalásul álljanak legalább itt az általunk tervezett plakátok :)

1. ARC-ra kész :)



2. Ne verd, neveld!



3. lánc, lánc eszterlánc (a nagy kedvencem:)



A DELL pályázatra (bár 12-e volt a határidő) 11-én éjjel már nem tudtam feltölteni a plakáttervünket :( Majd valamire felhasználjuk :)

Az ELMŰ pályázatra viszont feltöltöttük a 2 alkotásunkat, eredmény még nincs. Addig babonából nem töltöm fel ide. Emésszen a kíváncsiság! :)

Éjszakai mozgolódások...

Valamelyik éjszaka Laci kiment pisilni, én meg félig alva, a szemhéjamat résnyire nyitottam, mikor azt láttam, hogy valami átrohan az előszobán. Először azt hittem, Tapsi Hapsi szabadult ki (mondanom sem kell, egyáltalán nem volt gyanús, hogy a "betolakodó" nem ugrált, hanem egyenesen rohant). Laci is frászt kapott, mikor elrohant előtte az állatforma létesítmény, majd egy nagy ugrással a bejárati ajtó ablakán távozott (nem Laci, hanem a valamilyen állat). Azt mondja Laci, annyira gyorsan kint termett, hogy valószínűleg ő is halálra rémülhetett. Mint mindenki, aki szemtanúja volt az eseményeknek.

Másik story:
Éjjel egy picit megébredtem és ezt hallom a gyerekszobából (Bogica hangja):
- Jaj, ez mi? Ja, azt hittem, az ablak felé van a fejem!
Nagy dörrenés (mintha valaminek nekiment volna):
- Jaj, ez azért egy kicsit fájdalmas volt nekem!
Majd kiment pisilni és mint aki jól végezte dolgát, aludt tovább :)

Úgy látszik, nálunk veszélyesek ezek az éjszakai pisilések :)

Friss infó:
Ma a lányok (és apukájuk is) wakebordoztak a gyömrői tavon. Nagy büszkeség ez, Maja volt, aki először ki merte próbálni. Bogika is összeszedte minden bátorságát és nekivágott :) (ő nem az a kipróbálós fajta, ezért különösen nagyon örülök a dolognak :)

Otthon, édes otthon

Itthon vannak a gyerekek :)
Maja nagyon sokszor mondogatta az "Otthon, édes otthon", "De jó újra itthon lenni" és hasonló tartalmú mondatokat, nagyon aranyos volt. Bár, leginkább Tapsi hiányzott neki és hazafelé meg is jegyezte, hogy ha Tapsi vele lenne Balatonon, egész nyáron ott lenne (amit azért kötve hiszek:).
Hazajött velünk 10 kg őszibarack is, így a vasárnap este a lekvárfőzésé volt (ez már lassan hagyomány nálunk vasárnap esténként). Lett csokis-őszi, mentás őszi, gyömbéres őszi, csilis-csokis-ribizlis-mentás őszi (ez Laci keveréke:) és én csináltam egy kis tányér borsos őszibarackot is, ami nagyon finom lett volna, ha nem billen meg a borsszóró a kezemben :) Így nagyon csípős volt, de Laci azért bepuszilta.
Tegnap nagy nap volt nálunk. A gyerekek egyedül mentek vásárolni. Az úgy történt, hogy gyümölcsteát akartak lefagyasztani jégkrémnek, de nem volt itthon citrom. Én mondtam Majának, hogy szaladjon el a boltba és ha már megy, akkor a pékségből hozzon zsömlét. (Nem gondoltam, hogy nekivág, de a citromhiány nagy úr :) Bogi is veletartott és nagyon ügyesen megoldották a dolgot. Mivel nem volt citrom, így hát vettek citromlevet (a kis leleményesek:) és zsömléből csak 1 volt a pékségben, így kipótolták 3 zsömlével. Nem hagytak el se pénzt, se kulcsot, se zsömlét, se kiflit, se citromlevet, se egymást :) El se tudom hinni, hogy már ekkorák!

A fene vigye el!

Hiszitek, vagy nem, az előbb, mintegy 10 percen keresztül írtam a bejegyzést a blogba, aminek Nyáridő le a címe. Közzétettem, majd megnyitottam szerkesztésre, hogy még egyszer azért elolvasom, majd frissítettem és becsuktam. Furcsállottam, hogy miért van két Nyáridő című bejegyzés, így a frissebbet kissé tétován ugyan, de töröltem, gondoltam, valamiért a frissítést új bejegyzésként mentette el. Aha, hát nem. A júniusi bejegyzés címe is ugyanez volt, így a mostanit teljes mértékben kitöröltem! Éppen most olvasok egy könyvet arról, hogy hogyan tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek előrevisznek, így most azt kérdezem magamtól: - Mégis, mit tudok ebből tanulni?
1. Jobban megnézem, hogy milyen bejegyzést törlök ki
2. A nyáridő szót ezek szerint nagyon közelállónak érzem magamhoz, ha két bejegyzésnek is ugyanazt a címet adom.

Milyen jó, hogy ez a kitörlős esemény most történt:
1. Nem valamelyik kész plakát/tervnél. (magyarázat ld. majd lentebb)
2. A mostani bejegyzés címe magától értetődő lett!

Határozottan jobb kedvem lett! Újra összeszedem, miről is írtam az előbb csaknem 40-50 sort :)

1. Évzáró, tűzugrás
Bogi első tűzugrását csodálhattuk meg a János napi ünnepségen. Édesem még délután közölte, hogy ő egyedül szeretne ugrani. Nagyon bátor kislány ám! Na, azért a döntő pillanatban Fruzsi barátnőjével együtt ugrotta a tüzet, de nagyon bátran furottak neki. (Boginak gyors cipőváltásra volt szüksége az ugrás előtt, hiszen az évzáróra szerinte nagyon fontos a kopogós cipő, ugrani meg ugyebár sportszandiban kell :) :):)
Maja már rutinosan, önállóan ugrotta át a tüzet, bár izgalomnak azért ő sem volt híján :)

2. Balaton nyár
Az évzáró után a lányok lementek a Balcsira a mamához és a papához, amit Bogi nagyon jól viselt
(-Nekem senki sem hiányzik!), Maja viszont nagyon rosszul. Sokat sírdogált és kérlelt minket, hogy valahogy oldjuk meg valahogy, hogy inkább otthon lehessen (ő mostanában egyáltalán nem akart másnál aludni :( ) Szerencsére ez csak két hét volt (persze, hétvégén lementünk hozzájuk), aztán jött egy hét közösen ugyanott, amit nagyon-nagyon élveztünk. Közben a megoldás is megszületett, ezt a hetet még lent töltötték, ma megyünk hozzájuk és vasárnap hazajönnek velünk. Az édes, drága szomszédunk, Ildikó (akiktől a házat béreljük) felajánlotta, hogy ő szívesen vigyázz rájuk. Nekik is van két lányuk, Brigi már főiskolás (és a legszebb hangú lány, aki ismerek:), Bogijuk pedig 12 éves. Bogi kerekesszékes mozgássérült. A lányok olyan jól összebarátkoztak egymással, hogy amikor csak lehetett, egyfolytában együtt játszottak, szinte csak ebédelni tért haza mindenki a saját otthonába. Így nagyon várják már, hogy újra együtt legyenek és Ildikónak hála, jövő héten megint együtt lehetünk. Nagyon várom már! Jó sok mindenki bejelentkezett, hogy ha majd a gyerekek itthon lesznek, találkozzunk, így a délutánjaink elég zsúfoltak lesznek, de nincs is jobb, mint egy nyáresti grill party a barátokkal :) Augusztus elején aztán megyünk majd az EMK családi táborba, Balatonalmádiba :)

3. Nyaralás
A legfőbb élmény. hatalmas biciglitúrát tettünk! Balatonyfenyvestől Badacsonyig tekertünk el, ami 62 km! Reggel 1/4 6 körül indultunk. Szegény Bogica már a kapu előtt akkorát esett, hogy azt hittem, vissza se ül a biciglire, de egy kis sírás után néhány lila folttal a nyakán vidáman pattant nyeregbe! Nagyon jól éreztük magunkat és ismét megállapítottam, hogy az északi part városnézésre, a déli fürdésre alkalmasabb. Az északin szinte csak fizetős strandok vannak, elvétve találni 1-2 helyet, ami alkalmas a fizetés nélküli fürdőzésre. Viszont az északin azért több a látnivaló! A túra alatt mi is megnéztünk egy kolostort, ami gyönyörű volt! Láttunk pici hattyúkat (életemben először). Maja annyira édes volt, amikor beértünk a badacsonyi kompkikötőbe (ez volt a célállomás). Elkezdett kiabálni, hogy: - Megcsináltuk! Tényleg letekertük! Ezt nem hiszem el! Ezért tényleg megérte 5 órakor felkelni!!!! és fülig ért a szája. Azt hittem, megzabálom :) A 4 órás kompot éppen elértük, ki sem számolhattuk volna jobban. Fonyódon még fürödtünk, majd egy kis tekerés és újra Balatonfenyvesen voltunk :) Sejthetitek, hogy a Máriai fagyizóig már autóval mentünk! Ott a gyerekek 1-1 fagyikehellyel heverték ki az út fáradalmait! Ezúton is köszönet drága Férjemnek, Lacikának az ötletért és a túra megszervezéséért!

4. Rólam
Egy régi álmom teljesült. Barátnőmmel, Mónival (akit hamarosan bemutatok Nektek, mert egy közös vállalkozásba kezd(t)ünk) az ARC plakátpályázatára 3 plakátot beküldtünk! Már évek óta tervezem, hogy majd valamikor és idén végre összejött! Július 26-án ül össze a zsűri és válassza ki, hogy melyik plakátok legyenek kiállítva. Úgy szeretném, ha a mie(i)nk is közte lenne(ének)!!! Én is úgy kiabálnék, mint Maja a badacsonyi kompnál!!! Ezen kívül még rengeteg ötletünk van, pályázatkiírások is akadnak szép számmal, úgyhogy teljes a kreatív gyönyör. Alig bírok magammal, állandóan ötletelek és őszintén szólva, meg is vagyok elégedve magammal! Nekem nagyon tetszenek, remélem, eredménye is lesz!

Jó Uram, add, hogy ezt ne jusson eszembe kitörölni! )

Nyáridő

Most nem csinálok gyorsjelentést az elmúlt hónapok eseményeiből, hanem azt játszom, hogy visszagondolok rá és 5 dolgot leírok, ami emlékezetemben megragadt.

1. Maja már aktív versenyző, kétszer nyert aranyérmet csapatban, egyszer egyéniben és nagyon büszkék vagyunk rá. Bogi különösen, nagyon édes :)
2. Bogi lekvárt főzött (én csak mondtam, hogy mit csináljon és egyedül főzte a lekvárt), kuglófot sütött, szóval kész háziasszony lett :) Ráadásul a lekvárhoz való eperszedésben is rendkívül lelkesen és aktívan vett részt.
3. Az eltelt időszakban megvolt családunk mind a 4 tagjának a szülinapja.
4. Elveszett és 1 hónap után meglett a kaméleonunk, majd újra elveszett (itt tartunk most).
5. A veteményeskertből kiettük a salátákat (alig győztük, mert persze mind egyszerre váltak gyönyörűvé)
5. Újra elkezdtem futni.
Na jó, még egy ráadás:
+ 1 Végre van mosogatógépem, van már saját termesztésű bazsalikomom és korianderem, sok-sok meggyet edtünk a félig-saját meggyfánkról, a kertben Tapsinak már van kifutója, VAN FÜGGŐÁGYAM és tegnapelőtt este 1/4 12-ig hevertem benne, ezalatt láttam Sün Sámuel uraságot is a kertben sétálni, aki ügyet sem vetett rám.
Itt a vége, fuss el véle :)
Hosszabb szünet után mndig az első bejegyzés a legnehezebb és ezen most túl vagyok. Nem szeretek fogadkozni, de nagyon elégedett lennék magammal, ha hetente minimum 2 bejegyzés születne ide, a "ki-tudja-hányszor-újraélesztett" blogba :)

Jaj, egy nagyon vicces szösszenet:
Az eperszedésnek olyannyira meg lett az eredménye, hogy még a fagyasztóba is jutott 5 kicsi zacsival (szigorúan tálcán fagyasztva, majd zacsizva). Szombaton délelőtt leszedtem a tálcákról, zacsiba be, vissza a fagyasztóba. Délután következett a meggyszedés. Laci és én a létrán, ő magasan, én nem magasan, de nekem mégis úgy tűnt :) A gyerekek a kertben játszottak a szomszéd kislánnyal. Mikor lejöttem a létráról, odasétáltam hozzájuk, hogy mégse legyenek annyira elanyátlanodva. Ahogy közelebb értem, láttam, hogy egy tálcán szépen ki van szedve az eper (mármint a friss, amit meghagytunk enni), majd, ahogy közelebb értem, láttam, hogy hm... Szóval ezek nem azok... Mármint nem a frissek ... Hanem azok.... Igen, azok.... Amiket néhány órával azelőtt zacskóztam be. Mind ott voltak leolvadva a tálcán. Édes, drága, imádott Bogikánk fagyasztott epret akart enni! :) :) Még jó, hogy csak 2 zacsival vett ki! :)

Reggeli meglepik

Tegnap Maja, ma pedig Bogi készítette a reggelit. Persze, én be voltam avatva, de Apa mit sem sejtett belőle. Első nap 6-kor keltettem a lányokat, Maja kijött a konyhába, Apának azt mondtuk, a hálószobában van :) Bogi egy kis dominózással lefoglalta Apát én meg fennhangon társalogtam Majával (aki persze 2 centire volt tőlem), mintha a hálószobában lenne. Eközben a bundáskenyér vígan készült Maja által. Volt nagy meglepetés, Apa is lemondott a kocsonyáról, inkább evett a Maja féle bundáskenyérből :)
Ma Boginál az volt a csel, hogy kakálnia kell. Ő "elvileg" a klotyón ült, Maja rajzolt Apával a szobában. Igaziból Bogi a pirítóst gyártotta konyhában :) A meglepetés ma sem maradt el...
Édes, drága kicsi lányaim!

Hóhányás :)

Jó vicces címre sikeredett, pedig az elmúlt 3 nap történéseit sűríti egybe. A hólapátolás még mindig szórakoztató nekem, bár most a bal kezemet egy kicsit megerőltethettem (tán nem kellett volna 2 órát egyfolytában havat lapátolnom, az állítólag még "teljesen felesleges" helyeken is. Ez a hó része. A hányás pedig egyrészt Anyu, másrészt - tőle kedvetkapva - Bogi, aki azzal ünnepelte meg a Papáéknál töltött éjszakát, hogy titokban meghívta oda Róka Komát is :) Egyszeri, tetemes mennyiségről van csak szó szerencsére, ami ráadásul (Bogi szavaival élve) "nem volt olyan savanyú, mint az eddigi hányások" Ja kérem, aki szülinapi duplatortás party után teszi ezt, az jól jár :) :) Tiszta anyja. Engem is mindig úgy engedett el az anyukám, hogy csak addig egyek, amíg jólesik. Sokszor jártam hasonlóképpen, mint Bogicánk.
Hétvégén sulibálban voltunk, ír táncot és salsat tanultunk, ez utóbbi kevésbé jött be, az előbbi viszont nagyon-nagyon. A hétvégén a hócipőm is tele volt a sütéssel. A szülinapi partyra, a bálra is vittünk sütit. Ráadásul most farsangra Bogicának szerencsére (szerinte szerencsétlenségére) magokat, aszalt gyümiket kell vinni, Majának meg édes sütit, így holnap kókuszgolyó készül kis konyhánkban :) Nem tudom, írtam-e már korábban, hogy az Egérkénk elpusztult, szegény Maja nagyon megsiratta őt. Ez most onnan jutott eszembe, hogy most Mafla van szanatóriumban, antibiotikum kúrán van, bár állítólag már bőven "túlkoros", ahhoz képest jó állapotban van. Kétszer vettek tőle vért, mert mostanában nem nagyon eszik. Pénteken jöhet haza :) Éppen aznap lesz farsang a suliban, Maja úszómester, Bogi az egyik meséjükből Rozi lesz, Apa sportoló, én pedig takarítónő leszek. És végre a büfében lehetek segítő! A bazároknál mindig lemaradok róla! :)

Hol is kezdjem?

A karácsony nagyon békésen telt, nem szaladtunk sehova, karácsony első napján ki se mozdultunk otthonról, csak a temetőbe mentünk el este. Ez volt az a karácsony, amikor a gyerekek legjobban örültek az ajándéknak. Kinyitották és Bogi sikítozni kezdtek, mert megkapták a Playmobil parasztházat, amire annyira vágytak :) December 27-én jött egy "albérlő jelölt", aki már korábban megnézte a lakást és mondta, hogy ő ki szeretné venni úgy, hogy január elején költözne be. Na, lett nagy riadalom és kavalkád. Nagy pakolásba kezdtünk, így amikor Anyu 29-én jött hozzánk, már sok-sok doboz vett minket körül. Akkor még a karácsonyfa megvolt, így legalább az karácsonyi hangulatot árasztott. Aztán 30-án az is eltűnt, Anyu is elvitte a gyerekeket, így gőzerős, hajnalig tartó pakolásba kezdtünk.
A Szilvesztert azért kicsit megünnepeltük, baráti körben, hajnali 3-ig tartó társasozással :) Vicces volt, hogy lefekvéskor
1. tönkretettem a klotyó lehúzóját, amit a fiúk 3/4 órás szereléssel tudtak helyretenni (miközben én meg voltam róla győződve, hogy a lecsukott WC deszka alatt ott lapul a "termésem"... :) Laci másnap reggel, mikor elmondtam neki, hogy a "cucc" felett szereltek világosított fel, hogy azt lehúzta még a szerelés elején... :)
2. közöltük a házigazdákkal, hogy mi úgy 6-7 között reggel elosonunk, mert ugyebár pakolnunk kell - ehhez képest ők már talpon voltak, mikor mi 10 (!) órakor felébredtünk. - hála a redőnynek :)

Január 2-án még bejöttem dolgozni, majd 3-4-én csak pakoltunk, pakoltunk és pakoltunk. Most láttuk csak, mennyi cuccunk gyűlt össze! 4-én ment a konkrét költözés a Sashalomra. Elég kemény volt, de győzedelmeskedtünk! Dobozok még vannak a nappali sarkában, de szépen haladunk :) Nagyon imádok itt lakni, olyan jó kertvárosi részen vagyunk. Lacival esténként, ha marad energiánk, kimegyünk a kertbe "bagózni"- semmi, csak a bagósok szoktak így kijárni :) Reggelente élvezem a sétát a buszhoz, szuper, hogy közel van a suli és a nagy hír, hogy Maja is tud a környéken edzésre járni. Ez elég mumus volt, mert heti 3x átjárni Újpestre, megvenni nekik a bérletet és este 7-kor még hazabékávézni, nem fehér embernek való. Tegnap megnéztük azt az edzést, ahova Anna, Maja barátnője is jár és nagyon tetszett neki. Ez is zenés, táncos, kicsit akrobatikus táncos-tornás. Maja nagyon lelkes volt, imádja, már este és reggel is gyakorolta az elemeket. Így aztán én is megnyugodtam, hogy nem kell Újpestre bumlizni! Minden jól alakul, a gyerekek is szeretik nagyon az új helyet. Sokkal jobban együtt van a család, a konyhában, a gyerekszobában, a fürdőszobában is elfér egyszerre 4 ember. Fantasztikus. Minden pillanatban hálát adok a jósorsnak, hogy bevállaltuk! Akkora előny, hogy gyalogosan megközelíthető az iskola, az edzés, a bolt, a piac, a pékség, a buszmegálló - haha! Csak az a fránya gázszámla ne lenne! Na az, durva! Így történt, hogy Tóthék a pizsi alá pólót és a lábukra zoknit húznak az alváshoz :)

A következő költözésünkhöz már most gyűjtöm a jó ötleteket (bár adja isten, hogy ne kelljen innen egyhamar elmenni:), de még jól jöhet:
azok a csíkos, műanyagból szőtt táskák, amiben a piacon árulni pl. ágyneműt, meg abban cipelik a cuccaikat a cigányasszonyok, nagyon jól jönnek, a piaci banános dobozokkal együtt :) Minden dobozra érdemes ráírni, hogy mi lakozik benne (minden oldalára és a tetejére is). Érdemes egy olyasmi csomagot összeállítani, mint a kórházi szülés előtti egységcsomag, hogy ha a néhány napos (hetes) átmeneti állapotban nincs meg éppen a bugyi vagy a pizsi, esetleg a pólok lapulnak még valamelyik csomagban, ne legyen pánik. 2-3 napi holmi, "végszükség esetére" :)