Soltvadkert

Hétvégén Soltvadkerten jártunk, a nyári táborban megismert barátainknál, Misiknél. Minden jóban volt részünk, tejben-vajban fürdettek minket :) Ki kellett próbálnunk az ország legjobb fagyizóját (most már tudom mihez viszonyítsak, a fagyikínálat, ízvilág és mennyiség is egyedülálló!), lovagoltak a lányok (meg Laci, aki vágtázott is!).

Ellátogattunk a Berga strucctanyára  is és láttunk olyan struccot, amelyik 1 napja bújt ki a tojásból, amelyik 1 hete bújt ki a tojásból és amelyik 2 hete bújt ki. Persze, a kifejlett, nagy "jómadarakat" is szemrevételeztük. A legjobbat a végére hagytam. A még ki nem kelt strucctojásokat megvilágították nekünk egy elemlámpával és így láthattuk a tojásban lévő, majdnem kikelt stuccmadárkákat is!!! Fantasztikus volt.

Szombaton este aztán búcsút intettünk Misiknek, Kingának, Soltvadkertnek és visszajöttünk Budapestre. Elég éles váltás...

EMK családi gyakorlócsoport I.

Végre elérkezett a hőn áhított tréning. Jó alaposan felkészültünk Andival, részletesen kidolgoztuk a feladatokat, a tematikát, jelentkezők is akadtak szép számmal. Összesen (velünk együtt) 19-en voltunk, ami azért elsőre nem rossz. Sőt, még egy család jött volna, de őket már csak úgy tudtuk volna bevállalni, ha valaki lemondja, mert nem fértünk volna el kényelmesen.
A Lilaköd irodalmi könyveskávézóban voltunk, a kezdeti fennakadások ellenére (az ígért 9 órás nyitás helyett 10 órakor jutottunk be, gyakorlatilag egyszerre a résztvevőkkel:( ) jól alakultak a dolgok.
Részletesen az EMK napló blogra teszem fel a tapasztalatokat, akit érdekel, ott elolvashatja. Teljesen máshogy alakultak a dolgok, mint ahogyan terveztük, de a visszajelzések nagyon jók voltak. Azt kell, hogy mondjam, hogy a saját gyerkőceimmel is meggyűlt a bajom :) A mesémre Maja azt mondta, hogy egy sz*r (megjegyezem, nyáron egyfolytában csak ezt kellett mesélni nekik, már halálra untam), ő nem akarja hallgatni, Bogi folyamatosan teát szeretett volna inni, szóval kicsit sem volt könnyebb dolgom velük, mint a többi gyerekkel. Sőt :)
A következő október 13. vasárnap, új helyszínen lesz, a gyerekek sulijában :)

TESÓSZÜLINAP

 BOLDOG SZÜLINAPOT, TEKI!

De nehéz az iskolatáska....

Szerencsére igaziból nem. Vagyis nem lenne, ha csak a tanuláshoz szükséges kellékek lennének benne. De annyi minden izgalmas dolog van, amit be kell vinni, hogy mégiscsak igen.

Elkezdődött a suli. A gyerekek nem voltak odáig, hogy végre, de ahhoz képest elég feldobottan jönnek haza. Maja lelkesedése a házi feladat iránt is megnőtt. Náluk idén az a rendszer, hogy hétfőn kapnak egy A/4-es lapot, rajta 3-4 feladattal (matek, nyelvtan, stb. vegyesen), amit péntekre kell bevinni elkészítve. Mikor Maja hétfőn hazahozta, közölte, hogy ő majd szerdán egyszerre megírja, de már kedden nekiállt, sőt szerda reggel folytatta, szóval már kész is van. Ez így nagyon szuper.
Bogikának is kellett venni házi feladat füzetet és fel van háborodva, hogy mi az, hogy ők még nem kapnak leckét :) Már alig várja, hogy végre mikor már!

Vasárnap nagy nap lesz, Andi barátnőmmel erőszakmentes családi gyakorló délelőttöt tartunk (és innentől havi rendszerességgel). Kicsit izgulok, de azért inkább lelkesedés és várakozás él bennem :)

EUtasítottak minket:)

Szóval, az ARC EU-s plakátjaink sem kerültek be a kiállításra. Megjegyzem, gyanakodtam rá, bár a plakátok fergetegesek voltak (szerintem), nem igazán arról szóltak, amiről a pályázat kiírása :) Na mindegy, lássátok:

 

Mondhat nekem bárki bármit, szerintem jók :)

Sok apróság, egyben

Írom, ahogy eszembe jut, nem figyelve a kronológiai sorrendre :)

Az ARC Elmű pályázaton az egyik művünk (Szar ügy) bejutott a közönségszavazásra érdemesnek tartott plakátok sorába, a fb-on lehet rá szavazni. Igazából egyáltalán nem vagyok híve ezeknek a fb-os szavazásoknak, de hát ez nem rajtam múlik és teljesen bezsongtam az örömtől, hogy a legjobb 50 közé bejutott (a beküldött 114 közül:). Nem nyomatom a szavazósdit, egyszer megosztottam aztán ennyi. Azt hiszem, Pezsó barátom bölcs kijelentése volt, hogy nem az a fontos, hogy hány ismerősöd szavaz rá, hanem az, hogy hány ismeretlen, akiknek tényleg azért tetszik, mert... Ezen felbuzdulva többször nem is osztottam meg, így valószínűleg nem mi nyerünk :)

Elkezdődött a suli. A lányok egyáltalán nem várták, de most látom rajtuk, hogy nagyon élvezik. És én is. Már el is felejtettem, hogy mennyire jó Waldorfos szülőnek lenni. Csodálatos dolgok történnek majd velük ebben az évben is. Aranyos volt egyik este Bogikánk. Úgy aludt el, hogy ő majd beállítja a belső óráját, hogy jó korán fel tudjon kelni. Én naivan megjegyeztem, hogy szerintem elég fáradt ahhoz, hogy tényleg korán ébredjen. Nagy bölcsen, kissé felháborodva rám nézett: - De Anya, nekem nincs lehetetlen!             Mielőtt szóhoz jutottam volna, folytatta: - Nekem csak olyan van, ami nagyon nehéz. Például lábbal lerajzolni egy vadkörte belsejét. Na, az nagyon nehéz, mert nem foghatod meg a lábadat és irányíthatod a kezeddel. Csak a lábad fogja a krétát és rajzol. Na, az nagyon nehéz. Nem is sikerült, kidobtam :) Na, ilyen dolgokat csinálnak a gyerekek az iskolában :)
Majáék első órán már finnül írtak, a Kalevalát kezdték el tanulni :) Na, ezért vagyok minden nap nagyon hálás, hogy a gyerekek oda járnak.

Jövő hét végén Andi barátnőmmel megtartjuk az erőszakmentes kommunikációs (EMK) családi gyakorló első napját :) Bővebbet itt:  http://www.rambala.hu/hu/esemeny/gyakoroljunk_egyutt_-_emk_csaladi_delelott_/331/
Izgalom és várakozás is van bennem, hogy vajon milyen lesz ez a dolog. Majd beszámolok!
Az EMK-val kapcsolatban most hirtelen felpörögtek az események, de nem akarok semmit sem elkiabálni, úgyhogy részleteket majd csak akkor, ha tisztázódott :)

István, a király Kaméleon

István, a király: Nekem tetszett. Kedvenc jelenetem, ahogy Nagy Feró szorongatja a hóna alatt autós táskáját :)

Kaméleon: az egyik legjobb film, amit láttam. Fantasztikus.

Bocsi, ennél bővebben akartam írni ezekről, de annyi minden történő azóta, hogy ezek már eltörpülnek. De az ígéret, szép szó :)