Bogi fogai...

Tegnap este kiesett Bogi 2. tejfoga. Az első kiesett farsang napján az oviban, a 2. pedig tegnap, amikor Maja egy jól irányzott csapással kiütötte. Feküdt Maja a hátán egy pokrócon, Bogi húzta (volna) ki alóla a pokrócot, erre Maja hátrasuhintott (véletlenül vagy direkt, fene tudja), és a fog kirepült Bogi szájából. Jó erősen vérzett, először Bogi is megijedt, de mikor rájött, hogy végre kihullott a várva várt fogacska, akkor már rötyögött ő is. Én is rötyögtem, mikor pár perccel később az alábbi párbeszéd zajlott le kettőnk között:

Bogi: - Szerintem mit hoz a fogtündér?
Én: - Nem tudom.
Bogi: - Képzeld, az xy-nak (már nem tudom, kit említett az oviból) 200 forintot hozott a fogtündér.
Én: - Örülnél, ha neked is 200 forintot hozna?
Bogi: - Nem, nekem már annyira sok pénzem van!!!!!!!!!!

Apa

BOLDOG SZÜLINAPOT, APA!!!!!!

Reggel jól meg is leptük. Korán keltettem a csajokat, szép csendben felöltöztünk, elkészültünk, és mikor már mindenki puccban állt, bevittük az előző este óta a fagyasztóban rejtegetett jégkrémtortát, a 39-es gyertyával és énekelve ébresztettük a főuraságot. És reggel 3/4 7-kor legálisan reggelizhettünk fagyitortát!!!! Nyami!


Ja, Bogi is nagyon ügyesen megtartotta a titkot, csak annyit árult el este apának (arra kérdésre, hogy kivételesen a szülinapján ébresztheti-e őt apa, mert egyébként minden reggel anya jó csak neki), hogy reggel anya ébreszti majd, reggel 6-kor és akkor apa még aludni fog, és valami meglepetés készül. :) :) :)


A másik édes dolog a gyertyagyújtáskor volt, mikor Bogi kereste a 0-s gyertyát. Mire Maja teljesen felháborodva:
- Bogi, apa nem 90 éves, csak 39. :) :)

ISTEN ÉLTESSEN DRÁGÁM, NAGYON SZERETÜNK!

Itt a farsang, áll a bál...

Bogi tündérkirálynő, Maja pedig kalózlány lett. Én pedig zsűri a suliban. A "bunda" beszólások elkerülése végett a másik osztályt kellett pontoznunk :) A jelmezeket megoldottuk házilag, 1-2 kiegészítőtől eltekintve. Megint sikerült meggyőződnöm róla, hogy varrás antitalentum vagyok :) Viszont verset írtam Majának: 

Maja kalóz vagyok,

 féljetek tőlem, 

aki nekem nemet mond, 

annak feje röppen :) 

Nem akarta elmondani a színpadon. Nem is értem, miért :)

Tündérkirálynő készülőben

A tündérkirálynő egy alattvalójával :)

Mesebirodalom

Maja, a kalózlány

1. b.

Szenzációs tánccal nyerték meg az almatáncot

Együtt a lányok 

Óriáskiborulás a la Maja

Tegnap este produkálta ezt a dolgot, miután megkértem, hogy menjen el fogat mosni, míg Bogi játszik a számítógépen, mert ahogy befejezte a játékot, olvasom a mesét, és nem szeretném, ha lemaradna az elejéről. Azt mondta, nem érdekli, vagy valami hasonló, szóval passzolta a feladatot. Bogi már fogat mosott, míg Maja játszott, így játék után mehettünk lefeküdni. Maja kikapcsolta a gépet, ment fogat mosni, én meg kezdtem a mesét. Maja meg a kiborulást. Hideget-meleget a fejemhez vágott, hogy én micsoda anya vagyok, azonnal kezdjem el előlről a mesét, hogy tehetem ezt a kislányommal, velem is így bántak a szüleim?, hogy én őt nem szeretem, utálom őt, őrjöngött, üvöltözött, kikapta a kezemből a könyvet, szóval szabályos dührohamot kapott (mindezt negyed 10-kor, hullafáradtan), annyira sírt, hogy alig kapott levegőt. Én nagyon higgadtan viseltem, megszeretgettem, amikor éppen engedte, de belül majd megszakadt a szívem, annyira szerettem volna újrakezdeni a mesét, meg annyira fájt, amiket a fejemhez vágott. Úgy éreztem, igenis a szabadság, amit adok nekik, azzal is együtt jár, hogy a döntéseinkért felelősséget kell vállalni. Nem csak arról szól, hogy én akkor fekszem le, amikor jólesik, hanem azzal is, hogy akkor viszont esetleg lemaradok a meséről vagy a betakargatásról. Nem bosszúból, hanem azért, mert ezzel az én szabadsághoz való jogom sérül, hiszen én egy bizonyos idő után már mással szeretnék foglalkozni, nem pedig a gyerekfektetéssel.
Magyarázom a bizonyítványom, de tegnap előadtam a szenya-anyát. Persze pusztán pedagógiai célzattal, a gyerek önállósodását elősegítendő. Nem jó szenya-anyának lenni!

Egy kicsit sok egy napra!

A keddünk izgalmasan alakult. Az eredeti program úgy nézett ki, hogy Bogival iskolaérettsége 1/2 9-kor, utána Maját elhozzuk a suliból, Bogit felvisszük Papáékhoz, és megyünk Majával a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára növekedési hormon-szuri ügyben. Hazafelé felvesszük Bogit, hazamegyünk, majd én megyek fogorvoshoz. Így is szépen nézett a napunk, de ebbe még vegyük bele, hogy ahogy a kórházba mentünk, beugrottunk a Lyoness Központba mindenféle utalványokért, és ráadásul még tankolnunk is kellett. Tankolás után nagyjából 800 m-t tettünk meg, amikor a drágalátos kis autónk leállt. És nem is indult újra. Lackó egy darabig próbálkozott, majd hátrasétált a tanksapkához, majd vissza hozzám, és soha-nem-látott-arckifejezéssel kérdezte tőlem: -Szagold meg, nem benzin van a tankban? Az volt, egyértelműen az volt. DE nekünk dízel autónk van és már nem-is-tudom-hány-éve csak dízel autónk volt. Ráadásul annyira önérzetes az autónk, annyira jó az önismerete, hogy tudja is magáról, hogy dízel és nem hajlandó benzinnel működni... Szóval a kórház előtt történt ez, gyorsan jött apósom menteni, vitt minket a klinikára, onnan pedig hazafelé feltettük a vonóhorogra, vagyis elhúztuk a szervizbe a pórul járt autónkat. A fogászat előtt még beiktattam a világ-leggyorsabb-főzését, miközben Majával a matekleckéjét írtuk meg. Szép kis nap, mi? Annyira azért nem volt gáz, egész ügyesen összehoztuk.
Ja, Bogi maradhat még egy évet oviban (halleluja), Maja pedig már alig várja, hogy megérkezzen a szuriadagja és kezdődjön a kezelés. Nagyon örülök neki, hogy így fogja fel a dolgokat, de néha viccesen arra gondolok, hogy mekkora gáz, hogy a gyerkőcöm alig várja, hogy szúrja magát. Innen már csak egy lépés a heroin?????? Február 25-én, a szülinapja előtt 1 nappal megyünk majd be újra a kórházba, akkor megtanítanak minket, hogyan kell beadni és ott rögtön meg is kapja majd az első adagot.

Gyerek EMK + egyebek

Majának péntek délután megint aerobic fellépése volt, most a Szűcs suliban arattak nagy sikert :)

Eredetileg úgy lett volna a hétvégi program, hogy Maja Lacival megy a gyerek erőszakmentes kommunikáció tanfolyamon mindkét nap 10-16 óráig, mi pedig Bogival piacos vásárlást, tortasütést, farsangi álarc és díszkészítést terveztünk. Ehhez képest szombat reggel fél 9-kor kitaláltuk, hogy mi is megyünk tanfolyamra. Bár 7 éves kortól lehet menni, szerencsére bevettek minket is a csapatba, és meg is lett az eredménye:
Én már elvégeztem tavaly a felnőttet, így tudtam, hogy nagyon jó hétvégénk lesz. Az eredmény nem is maradt el:

Tegnap este, a tanfolyam után születésnapra voltunk hivatalosak. A lányoknak egymás között volt egy konfliktusuk, Bogi nyafogva jött hozzám, hogy a Maja nyújtogatja rá a nyelvét, és a kezével mutogatja, hogy bla-bla-bla... Kérdeztem Bogitól, hogy elmondta-e neki zsiráfnyelven. Visszamászott Maja mellé és azt mondta neki:
-Maja, kérlek többet ne nyújtsd rám a nyelved, és ne mutogasd ezt (mutatta kezével), mert én akkor nagyon rosszul érzem magam!

A szám is tátva maradt a csodálkozástól!!! Maja már hazafelé a kocsiban használta a zsiráfnyelvet, amikor valami problémája volt.

Reggel verekedtek a lányok, elég keményen. 5 perc múlva megölelték egymást, mintha minden oké lenne. Nagyjából negyed óra múlva Maja odasomfordált Bogihoz, hogy ne haragudjon, és nagyon rosszul érzi magát amiatt, hogy bántotta őt! És még csak tegnap végezték el a tanfolyamot!!! Őrület :) :)

Növekedési hormon vizsgálat eredmény....

Tegnap megjött a kórházi zárójelentés, még a liftben kinyitottam, az áll benne, hogy hívjam fel a doktornőt a lelet eredményéért. Kapkodtam le magamról a kabátot, lehúztam az egyik csizmám és lehúztam volna a másikat is, de annak nem jött le a cipzárja. Aha, beugrott, hogy reggel becsíptem az anyagot a cipzárral együtt, és eszembe is jutott akkor, hogy na, ezt szép lesz levenni, és így is lett. Szóval fél csizmával a lábamon rohantam a szobába, lerogytam, és azonnal hívtam a doktornőt. Közben olvastam tovább a zárójelentést, hogy hívja fel a doktornőt, nagyjából két hét múlva. Mivel egyébként sem vették még fel, letettem a kagylót.
Ma azért muszáj volt megpróbálnom, bár elvileg ugye csak 15-én lett volna eredmény, Szerencsém volt, kész is lett a lelet. Alacsony a növekedési hormon szintje, úgy mondta az asszisztens, hogy kapHAT növekedési hormont, vagy nem muszáj, vagy kötelező (a feltételes módból azt következtetem, hogy talán annyira nem alacsony az eredmény, de majd 15-én megyünk hozzá beszélgetni, hogy szeretnénk-e vagy nem.)
Majával tegnap beszélgettünk, azt mondta, hogy annak is örül, ha rendben van, de annak is, ha kapnia kell, mert akkor meg fog nőni. Én is ugyanígy voltam vele, főleg azután, hogy eszembe jutott, hogy hiába nem mondta, azért eléggé frusztrálhatja, hogy kisebb, mint a többiek, ha még a napi szurival is képes kiegyezni. Szerintem az AK-nak is köszönhető, hogy abszolút nincs betojva a szuritól, hiszen annyira programoztam, hogy ne féljen a vizsgálattól, ami ugye tűszúrással jár, hogy ezt ennek tudom be. Kíváncsi vagyok, ha megtudja, hogy lehet napi szuri, mi lesz a reakció.

Kicsit magamról... (csak erős idegzetűeknek:)

Az úgy kezdődött, hogy Majáéknál a suliban lehetett jelentkezni szavalóversenyre. Maja félt, nem akart jelentkezni, pedig nagyon ügyesen mond verset. Nosza, agykontrollos tudás elő, gondolati üzenetet küldtem neki 2 egymást követő napon (szerencsére a gyerekek még egész nap vevőképes állapotban vannak, így a munkahelyi klotyó tökéletes helyszínül szolgált), aminek az volt a lényege, hogy - ha egyébként lenne kedve, csak a félelem tartja vissza -, akkor legyen bátor, és induljon el a versenyen. Két nap múlva, mikor hazaértem a munkából, Maja azzal szaladt elém, hogy indul a versenyen, már a verset is kiválasztotta...

Tegnap volt a megmérettetés, 2. helyezést ért el. Ha műszaki zseni lennék, már itt lenne a blogon a felvétel, de ilyen tulajdonság hiányában Lackó segítségére szorulok.

Tegnap voltam AK (agykontroll) klubban, ahol az esettanulmányt (is) gyakoroltuk. /A párod, akivel dolgozol, megmondja egy ismerőse nevét, életkorát, lakcímet, te pedig kellő relaxációs szintedet elérve elmondod, hogy mi a betegsége az illetőnek, sőt, a külsejét is el tudod mondani./ Na, a külső az nekem nem sikerült, szegény egyént féllábúnak tituláltam :(, /bár lehet, hogy én oldalról láttam???? :), de azon kívül láttam, hogy az agyánál van egy elmosódott kék folt, határozottan láttam, hogy nem kap vért. Láttam, hogy nehezen pisil (nyugi, nem olyan részletességgel, hogy a méreteit is meg tudtam határozni:D), valamint azt is, hogy cukorbeteg... BINGÓ! Halleluja és minden egyéb! A párom is tökéletesen tudta az én esetemet.

Tegnap még egy klassz dolog történt velem. Azt hittem, hogy anyukám az egyetlen szem lélek a bolygón, aki olvassa írásaimat (na jó, néha Lackó is idetéved, meg aztán néha én is visszaolvasok), de kiderült, hogy van még egy érdeklődő olvasóm, mégpedig Zsuzsa barátnőm, akivel a kirándulós bejegyzésemben találkozhattatok, bár lehet, hogy akkor csak a gyerekcsapat volt megemlítve... Szia Zsuzsi, örülök neked!

Ezen felbuzdulva, esetleg van még valaki?

Lánynapok...

Mint az Anna és Petiben a lánynap, csak nálunk három csaj volt otthon hétvégén. Apa Velencén (ahogy a lányok hívták: WC-n:) volt, mi pedig a szombat délelőttöt a leendő jelmezbál jegyében a turiban töltöttük. Lett is eredménye, megvan Maja papagája, kalózszoknyája, meg egy "hanemtalálunkjobbant" szoknyája. Bogi tündérkirálynő jelmeze az otthoni készletből elővarázsolható, ámbátor egy varázspálcát vagy valami effélét azért neki is ígértem...
Az estét amúgy táborosan az emeletes ágyuk alsó szintjén töltöttem, így negyed 11-ig sikerült szóval tartanunk egymást. Ja, este mókás volt, amikor elmentem fürödni, és éreztem, hogy ők valami csibészséget eszeltek ki. Én úgy hagytam őket a vacsiasztalnál, hogy mire megfürdök, fejezzék be az evést. Elbújtam a fürdőszoba melletti falnál, ahonnan tökéletesen hallatszott az alábbi párbeszéd:
-Na, szerinted hol tart?
-Bent van már a fürdőkádba?
-A vizet még nem hallom folyni.
Eddig bírtam, ekkor előléptem rejtekhelyemről, és a frászt hoztam rájuk :)
Azért sikerült a meglepijük, mire kijöttem a fürdésből tökéletesen kipakolták a vacsi maradványait, leszedték az asztalt, szóval halleluja, éljenek az ilyen meglepik.

Ja, azért hétvégén megkaptam Majától, hogy: "-Most már tényleg nagyon elegem van a felnőttekből",  Bogitól pedig azt, hogy: -Megőrjítesz!"

Cirkuszban is voltunk, megnéztük a Nosztalgia előadást. Nagyon élvezték a gyerekek (is).

Elismerték a főzéstudományomat - ÉLJEN

Tejbegrízt főztem vacsira, bár Maja egy kicsit húzta a száját, hogy ő nem annyira szereti. Maja-Gríz 0:1, vagyis: -Na jó, legyen tejbegríz!
A vacsoránál Maja egyszercsak megszólal:
- Megváltozott a tejbegrízről alkotott véleményem! (és tömte tovább 2 pofára:)

A grízhez időnként lekvárt is eszünk, és mivel a házi készletből mindösszesen 1 kanál volt már, mondtam Lackónak, hozzon a boltból lekvárt. Tudtam, hogy innentől kezdve bolykottálva lesz az én házi ínyencségem, ami mindenféle tartósítószer és cukor nélkül készült.
Maja megörült a bolti lekvárnak, hogy milyen jól néz ki, megkóstolta, majd közölte, hogy:
-Fúúúúj, ez undorítóan édes, tele van cukorral, nézd meg mennyi sz*r cukrot tettek bele, nézd csak meg a papírján! (és ócsárolta a bolti lekvárt).
Eközben Bogi és én jóízűen csócsáltuk a leócsárolt boltit :) Jól van, na, mi édesen szeretjük a lekvárt :)


Szóval, örömmel jelentem, hogy a majdnem 6 és mindjárt 8 éves anyai pályafutásom alatt megkaptam az első (és szinte azonnal a második) pozitív jellegű kritikát, ami a főztömet illeti. /Na jó, valahogy a sütijeimmel ritkábban van bajuk:)/

Voltak nálunk hálótársak :)

Szombaton este ott aludtak nálunk a Mázi-gyerekek, Laura és Noémi. Partyhangulatnak ugyan nyoma sem volt, hiszen egész nap csavarogtunk a Budakeszi Vadasparkban, de azért nagyon jól érezték magukat a lányok, és mi sem panaszkodhatunk. Gofrit vacsoráztunk, együtt pancsiztak (pezsgőporos vízben), együtt mostak fogat, együtt diavetítőztünk, együtt próbáltak fennmaradni éjfélig, együtt mégis elaludtak, fél 11 felé:) Bogi bírta legtovább. Mondtam, menjen el a kunyhójába (agykontrollos módszerrel), de azt mondta, hogy annyira horkolnak a lányok, hogy nem sikerül. Kitaláltuk, hogy nem a lányok horkolnak, hanem icipici macik vannak nála vendégségben a kunyhóban, így már teljes volt a siker :)

A vacsi nyomai Bobó arcán :)

Ja, meg Lara arcán is :)

Ők rajzoltak...

Ők meg az ékszereimet rámolták szerteszét...
Bogi arcán felfedezni némi méla undort, mikor meglátott :)

Törpék a hálóban :)

A másnapi fáradtság kissé indokolt...

Milyen volt a hétvége?
-Tádádádááááááám :)