Laci elutazott 5 napra Barcelonába.
Én, kihasználva, hogy csajos napoknak nézünk elébe, kitaláltam, hogy Anyukámmal együtt menjünk el Nyíregyházára, kicsit nosztalgiázni, koliban lakni, kis-elefántot nézni. A kirándulás remekül sikerült, sok-sok nehézséget frappánsan megoldottunk. Megtanultunk keverőpálcikával kenyeret kenni, valamint manikűrollóval szendvicset elvágni :)
Boginak nagyon hiányzott Laci. Egyfolytában emlegette, beszélni akart vele, naponta többször könnybe lábadt a szeme.
Aranyköpései:
- Az se érdekelne, ha állandóan veszekednénk, csak legalább lenne velünk.
- Akkor is szeretem, amikor reggel ő ébreszt engem. (egyébként reggel csak én vagyok jó neki:)
- Én: Szóláncozzunk! Ő: Nem. Na jó, én kezdem! Apa (és ezt már zokogva ejtette ki:)
Nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzik majd neki!
Majának is nehéz volt, de ő már nagylány, nem engedte meg magának, hogy nagyon elérzékenyüljön! Ma már újra együtt lesz a család! :)
2015. július 27., hétfő
2015. július 2., csütörtök
A titkos buli
Ezt nem hagyhatom veszni! :)
Bogi már hetek óta készülődési lázban égett. Egyfolytában telefonált (Anya, most ne gyere utánam és ne nézd meg, hogy kit hívtam!), írogatott, szervezkedett. Én nem tudtam semmiről, mindösszesen egy imádnivaló meghívót kaptam, hogy titkos buli lesz, amiről Maja tud és ami nagyon jó lesz! Kezdetben Lackó sem volt beavatva, de aztán mégis úgy hozta a szükség. Nem igazán értettem a dolgot, a szülinapom már elmúlt, névnapom még messze, semmi aktualitása a titkolózásnak, de örültem, hogy ennyire lelkesen szervezkedik. Még a nyaralás alatt is sokszor félrevonult telefonon sustorogni! Hétfőn hazaértünk, ő már leszervezte magának, hogy a keddet Majával együtt a barátnőmnél töltik. Aznap estére koncertjegyünk volt, én nem mehettem fel értük (így a kocsiban voltam kénytelen a dolgozós ruhát játszósra cserélni), nem nézhettem be a csomagtartóba sem. Mindösszesen annyit árult el, hogy szerdán nem haza, hanem a közelünkben lévő parkba menjek, Maja jön majd velem. Tegnap volt a nagy nap. Reggeltől egyedül voltak otthon, fura volt, hogy szinte nem is hívtak telefonon, én párszor rájuk csörögtem, hogy mi újság, minden oké, mondták, majd leráztak...
Maja jött értem a buszhoz, elnyaltuk egy hűsítő-várakozáskönnyítő fagyit, majd jött a megváltó telefon, hogy hazamehetünk. Csukott szemmel kellett a házunkig mennem, Maja ugyan segített, de a nagy izgalomtól gyorsan és árkon-bokron keresztül :)
Hazaérve egy csomó kedves barát, ismerős vett körül, akiket Bogi mind-mind elhívott hozzánk egy medencés partyra. Lett nagy dínom-dánom-örömködés!
Kiderültek a turpisságok is :)
A gyerekek azért nem hívtak, mert rengeteg dolguk volt! Egész nap takarítottak, felmostak (kétségbeesve hívták az apjukat, hogy hol a felmosóvödör:), porszívóztak, készülődtek. Egyedül kicipelték a fiúk szerint is nagyon nehéz asztalt a kertbe, odavonszolták a napernyőt, megterítettek, előkészítették a hotdog kifliket, megfőzték a virslit, stb. Maja a kertünkből szedett uborkából készített feta sajtos uborkasalátát. Komolyan mondom, el vagyok ámulva! Micsoda szervező munkát és energiát igényelt ez a gyerekektől!
A barátnőmmel kedden elmentek bevásárolni (teljesen önállóan írta össze Bogi a bevásárlólistát!), tortát és süteményt is sütöttek!
Nagyon hálás vagyok a gyerekeknek is és mindenkinek, aki segített a Gyerekeknek, hogy létrejöhessen ez a buli! :) :)
Bogi már hetek óta készülődési lázban égett. Egyfolytában telefonált (Anya, most ne gyere utánam és ne nézd meg, hogy kit hívtam!), írogatott, szervezkedett. Én nem tudtam semmiről, mindösszesen egy imádnivaló meghívót kaptam, hogy titkos buli lesz, amiről Maja tud és ami nagyon jó lesz! Kezdetben Lackó sem volt beavatva, de aztán mégis úgy hozta a szükség. Nem igazán értettem a dolgot, a szülinapom már elmúlt, névnapom még messze, semmi aktualitása a titkolózásnak, de örültem, hogy ennyire lelkesen szervezkedik. Még a nyaralás alatt is sokszor félrevonult telefonon sustorogni! Hétfőn hazaértünk, ő már leszervezte magának, hogy a keddet Majával együtt a barátnőmnél töltik. Aznap estére koncertjegyünk volt, én nem mehettem fel értük (így a kocsiban voltam kénytelen a dolgozós ruhát játszósra cserélni), nem nézhettem be a csomagtartóba sem. Mindösszesen annyit árult el, hogy szerdán nem haza, hanem a közelünkben lévő parkba menjek, Maja jön majd velem. Tegnap volt a nagy nap. Reggeltől egyedül voltak otthon, fura volt, hogy szinte nem is hívtak telefonon, én párszor rájuk csörögtem, hogy mi újság, minden oké, mondták, majd leráztak...
Maja jött értem a buszhoz, elnyaltuk egy hűsítő-várakozáskönnyítő fagyit, majd jött a megváltó telefon, hogy hazamehetünk. Csukott szemmel kellett a házunkig mennem, Maja ugyan segített, de a nagy izgalomtól gyorsan és árkon-bokron keresztül :)
Hazaérve egy csomó kedves barát, ismerős vett körül, akiket Bogi mind-mind elhívott hozzánk egy medencés partyra. Lett nagy dínom-dánom-örömködés!
Kiderültek a turpisságok is :)
A gyerekek azért nem hívtak, mert rengeteg dolguk volt! Egész nap takarítottak, felmostak (kétségbeesve hívták az apjukat, hogy hol a felmosóvödör:), porszívóztak, készülődtek. Egyedül kicipelték a fiúk szerint is nagyon nehéz asztalt a kertbe, odavonszolták a napernyőt, megterítettek, előkészítették a hotdog kifliket, megfőzték a virslit, stb. Maja a kertünkből szedett uborkából készített feta sajtos uborkasalátát. Komolyan mondom, el vagyok ámulva! Micsoda szervező munkát és energiát igényelt ez a gyerekektől!
A barátnőmmel kedden elmentek bevásárolni (teljesen önállóan írta össze Bogi a bevásárlólistát!), tortát és süteményt is sütöttek!
Nagyon hálás vagyok a gyerekeknek is és mindenkinek, aki segített a Gyerekeknek, hogy létrejöhessen ez a buli! :) :)
2015. március 2., hétfő
Újra ugyanitt...
Hát, igen, jó régen voltam itt, közben elindult (majd abbamaradt) egy másik blogom is, de egyszerűen nem hagyhatom veszni családunk hétköznapjainak mókás (és kevésbé mókás) jeleneteit. Az utókor biztosan hálás lesz érte és én is nagyon jókat derülök a néhány évvel ezelőtti bejegyzéseken. Nem lesz rendszeres és mindenre kiterjedő, de kell egy hely :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)