Bogi tündéklése(i)

Évzáró volt az oviban. A Széttáncolt cipellők c. darabot adták elő az ovisok, Bogi konyhalány volt. Teljes elfogódottságomtól mentesen mondhatom, hogy Bogi gyönyörűségesen hangsúlyozva mondta a kis versikéjüket. Pedig egyébként nem szeret szerepelni, de most valahogy nagyon bejött neki a nyilvánosság :) Fényképet később kaptok, a technika ördöge megtréfált minket. Jó a Pozsonyi oviba járni. A ballagás is megható volt, a gyerekek pedig a teraszon tortáztak a ballagás után, amit az óvó nénik viráglufikkal díszítettek fel nekik. Mivel Bogi még egy évig jár oviba, így a szokásos könnycsepp/perc mennyiség fele volt a mostani nálam ... Jövőre majd bepótolom :)
A hétvégét Balcsin töltöttük, idén először voltunk fürdőruhában. Mivel a szombati Balatonfenyvesi gyereknapi programot elfújta a szél, más meglepit kellett kieszelnem. Mivel a gyerekek (és én is) szeretik a fagyit, azt találtam ki, hogy a környék cukrászdáit végigjárjuk fagyiilag. Úgyis mindig megy a "harc", hogy hol együnk (Maja, Bogi - a közeli, de kevésbé finom fagyizót szeretik, mert ott ismerik a nénit és a bácsit, akik nagyon kedvesek, Lacinak és nekem a Nosztalgia, a balatonmáriai fagyizó, és a lellei Márton a kedvencünk). Persze, a gyerekek ebből mit sem sejtettek, mindössze annyit tudtak, hogy elmegyünk a Nosztalgiába ebéd után (persze, kicsit morogtak, hogy miért nem a "Márti nénihez" (ő a kedves, aranyos néni a kevésbé jó fagyival). Ott rögtön a fagyis bácsi az általunk felajánlott 1 gombóc mellé adott nekik még egyet, gyereknapra. (Már ekkor fel voltak dobódva:) Amikor Márti néninél megálltunk, a világ legértetlenebb arcával néztek rám, hogy mi van :) Mária felé kanyarodva már Maja sejtett valamit, de a hangulat a tetőfokán volt, mígnem a lellei Mártonnál végképp anya-apa imádatba és az általuk kijelentett "a világ legjobb gyereknapja" kifejezéssel adták tudtunkra, hogy a meglepi jól sikerült :)
Hétfőn Bogit megszurizták, ez a 6 éves gyerekeknek kijáró privilégium :) Egy hangja nem volt a drágámnak, bár izgult, de egyáltalán nem látszott rajta. A doktor néni kérdezte tőle, hogy el tud-e számolni 10-ig, mire büszkén kijelentette, hogy 100-ig is. Becsukta a szemét, és számolt. Már 5-nél kész voltak, de ő csak számolt és számolt, míg a doktor néni 20 körül félbeszakította, hogy már rég készen vannak :) Ennyi volt. Bár a hatéves szurit Maja is hősként viselte annak idején, most mégis éjszaka kell neki beadni :( Reméljük ebben Bogi mutat majd neki példát...

Ja, ma kirándul a két lány, Maja osztályával. Mackó mama is megy velük, Diósjenőnél száll be a buliba. Meglepivel készültünk, Mama nem tudja, hogy Bogi is velük tart, csak annyit mondtunk neki, hogy visz Maja egy kis meglepit :) Jó kis 22 kilós, meglepi :)

Gyilkosság a (házassági évfordulós) vacsorán :)

Nézzétek meg: www.gyilkossagavacsoran.hu

Mi megnéztük, és olyan fullos kikapcsolódásban volt részünk, hogy csak na! MÉG, MÉG, MÉG

Maja cimbizett

Kedden volt a szolfézs és cimbalom vizsgája. Mindkettő sikerült :)

Majdnembárányhimlő

Kedden este néhány pöttyöt láttam Bogin. Mivel be lett oltva már ellene, ráadásul emellett már el is kapták a gyerekek, csak kicsit piszkált a dolog, lévén tudtam, hogy az oviban éppen járvány dúl. Ja, mellesleg a suliban is :) Csütörtök reggelre a pöttyök szaporodtak, és egyértelműen bárányhimlősödtek. A doki néni is úgy látta, az előzmények ismeretében is, hogy az. Csütörtök: 2 doktor néni állította, szinte 100%-ra, hogy béget (+én, a laikus). Pénteken reggel még szintén erősen úgy tűnt, de szerencsére a doktor nénink elég alapos, így bőrgyógyászatot javasolt, ahova csak hétfőn reggelre kaptunk időpontot. Hétvégén anyuéknál voltunk, nagyon jól éreztük magunkat, de Bogi bárányhimlője azért rányomta a bélyegét az ott töltött időre. Én szétfrászoltam magam, hogy ne menjen napra, sőt, még az árnyékba sem szívesen engedtem ki, miután a dokinéni nem javasolta. A lényeg, hogy hétfő reggelre kiderült, hogy szó nincs bárányhimlőről, rovarcsípések voltak rajta. Mehetett másnap oviba :)

Az élet könnyedén...

Hétvégén Ákos koncerten voltunk családilag. Az odaérkezés nem szerint megosztásban történt, vagyis a csajok mentek otthonról, Apa pedig egy rendezvényről. A villamoson voltunk, amikor hallottunk mentőszirénázást. Bogi megszólal: - Remélem nem Apának esett baja. (hatásszünet, mialatt én éppen elérzékenyültem, hogy mennyire édes a gyerekem, majd folytatta): Mert akkor tök fölöslegesen vettünk 4 koncertjegyet. Na mindegy, legfeljebb majd elajándékozzuk valakinek. :)

Én voltam hétvégén futni a Szigeten. Szombat reggel már 7 felé róttam a kört. Egyszercsak az egyik bokorból előbújt egy hajléktalan (gondolom, akkor kelt fel), majd az egyik padra támaszkodott és elkezdett gimnasztikázni. Édes volt :)

Ma is futottam reggel, de a nagy eső miatt nem merészkedtem ki a Szigetre a gumipályára. Nem akartam hasraesni, így maradt a Rákos patak part.

Fogtündér

Tegnap Majának fogszabályzati célból kihúzták az egyik tejfogát. Este, amikor arról beszéltünk, hogy jön majd a fogtündér, megkérdezte tőlem, tudom-e, hogy pontosan hogy is jön a fogtündér (hogy bírja el azt a nagy fogat?). Mondtam, hogy nem tudom. Erre ő: - Akkor ezt holnap majd le kell szednünk a netről!! :)

Ablakok és a káposztás tészta

Bogi számítógépen szeretett volna játszani, de kicsit türelmetlen volt a drága, így a netet többször is elindította egymás után. Mikor betöltött, ugyebár több ablak volt egyszerre nyitva. Azt mondja: - Ez meg mi a fene. Erre én: - Csukd be az egyik ablakot, és akkor jó lesz. Erre ő (miközben leugrott a székről, és elindult a nappaliban): - Jó, jó, de melyiket??? (kérdezte a nappali ablakaira mutatva :)


Tegnap este káposztás tésztát főztem. Bogi rákérdezett, hogy az olyan-e, hogy egyben van a tészta és a káposzta. Igen-feleltem. Akkor azt hiszem most én pórul jártam :) / Mert a drága a "kopasz" tésztát szereti! :)

Családi nap a suliban

Szombaton futni voltunk Káposztásmegyeren, majd pedig Családi nap volt a Pozsonyi suliban. Családi csapatot alkottunk, 10 feladat volt. A legviccesebb a hosszú síléces volt, amire egyszerre négyen tudtunk ráállni (Bogi már eleve meg sem próbálta) és így kellett eljutni kb. 20 métert. Nekem sikerült kétszer hasra esnem közben, de azért sikeresen teljesítettük a feladatot.
Voltak fellépők is, Majáék is előadták az összes aerobic-os formációt, csak a szokásos létszám helyett mindössze 4-en álltak színpadra, akik abba a suliba járnak. Fergeteges sikerült volt. Az addig gyér nézőszám rögtön felturbózódott :)
Este még visszamentünk Káposztásra koncertet bámulni. Megjegyzem, Tolvaly Reni valamivel visszafogottabb táncoslányokat is választhatott volna. A két csaj előadta az erotika összes verzióját a színpadon. Azt hittem, ez a pasiknak bejön, de Laci volt az, aki megjegyezte, hogy enyhén szólva k....san vonaglottak. Bogikánk a hosszú nap után annyira kidőlt, hogy másnap reggel 10 órakor ébredt :)

Húsvéti műveink...

Most, hogy megint letöltöttem a képeket a saját fényképezőmről, ezek is előkerültek. Na nehogy má ne osszam meg veletek!!!!

Pogik készülőben. Különösen érdemes szemügyre venni apa csirkéit :)
Micsoda sületlenség!!!

Sülve a nem éppen dekoratív papírtörlőn

A festett, ill. matricázott tojásaink

A feldíszített hungarocell tojások (Rajzszöggel, gyönggyel, gombostűvel, fonallal, filccel, mindennek, mi szem-szájnak ingere

Nyuszifészek kisnyuszikkal

és kisnyuszik nélkül

Anyák napja Bogiéknál

Tegnap volt az ovis anyák napja. Kár, hogy a suliban már nincs ilyen :( Nagyon kedves műsorral készültek a gyerekek, voltak énekek és versek, és egy kicsi verses mesét is előadtak. Ügyesek és aranyosak voltak, mi pedig nyeltük a könnyeinket...

Már a dekoráció is megér egy misét

Bogi középen. A műsort is végigmosolyogta. Édes pofa...

Anyukámnak

Ugyanis a tegnapi nap a világ egyik legklasszabb napja volt Nekem. Meglepetésből eljött hozzánk. Köszönöm!


Ja, és még a tavaszi szünetes képeket is magával hozta. Zseniális!!! Íme, az anyuéknál töltött pár nap:

Még Süti kutya is a könyvet bújta :)

Ez anyuék sonka tálja, amit még Trokán Péter is megirigyelhetne :)

Mama, Maja, Belfegor, a cica (aki úgy tud sírni, mint egy csecsemő)

Ipolytarnóc - ami gyönyörűséges volt

Állati :) - Ipolytarnóc

Maja gyakorol a Lombkorona sétányhoz

Itt pedig már élesben nyomja (ez az első köre a kb. 10-ből :)

Jó, mi?

Én is nekivágtam...(meg vissza is fordultam holtsápadtan, remegő térdekkel néhány méter után:)

Nem lennék majom, se mókus, se semmi, akiknek nap mint nap itt kell közlekedniük

Bogi is szerzett edzettséget

De ő a gólyafészeknél magasabbra nem merészkedett:)

Nálatok, laknak-e állatok ???

Rólamságok

Egy barátomnak írt levélre reagáltam, amikor előtört belőlem a monológizálhatnék, és annyira jól kiírtam magamból a dolgokat, hogy itt (is) a helye. Az eleje az AK-ról szól, a barátom is elvégezte a tanfolyamot, abban maradtunk, hogy majd egymást ösztönözzük.

Nagyon jó, hogy írtál a laborodról, én már nagyon régen jártam az enyémben. Kérlek piszkálj csak ez ügyben, a szabim alatt egyáltalán nem relaxáltam, de most, hogy újra dolgozom, megint szeretnék min. reggel és este. Elsőként, hogy visszamelegedjek, a rövid reggeli és esti meditációval indítottam (na jó, csak a reggeli volt ma meg tegnap), de vissza akarok térni azokra a jó mély laborosokra is. Fura érzésem van most ezzel kapcsolatban. Kicsit olyan hátam-közepére-nem-kívánomos. Szerintem én elbanyarintottam a dolgot azzal, hogy már olyan napi kötelezőként éltem meg az egészet. Ilyen legyek-rajta-túl érzésem volt. Nekem ez sajátosságom, annak idején a futást is sikerült ilyenné fejlesztenem :( Aztán ráébredtem, hogy nincs ez így jól, és elkezdtem a futás érzéséért futni. Utána jobb lett :) Most jönne az a korszak, amikor a relaxálás érzéséért meditálok, vagyis, hogy maga a folyamat jó, nem pedig az az érzés, hogy: - na, ez is megvolt, mégsincs este :) Azt hiszem, az időhiány az oka, hogy ezt érzem. Egyfolytában rohanok, tegnap még este fél 11-kor vasaltam, reggel fél 6-kor keltem, a főzés, a hétköznapi rutinszarságok felemésztik az energiámat :( Nem akarok panaszkodni, és nem is fogok. Jó lenne egy alapos gondolatnagytakarítás is :) De nem csak olyan, ahogyan a papok táncolnak, hanem egy olyan nagytakarítás féle. Lacinak azt hiszem, van valami könyve, ami éppen arról szól, hogy mik a fontos dolgok, és mik a kevésbé fontosak. Engem, azt hiszem, nagyon sokszor a "felesleges" dolgok emésztenek fel, vagyis nem feleslegesek, inkább úgy mondom, hogy kevésbé fontos dolgokkal foglalkozom a fontosak helyett. Szóval, inkább elpakolok a lakásban, mint hogy relaxáljak. Vagy inkább főzök, mint hogy olvassak vagy ilyesmi. Gondolom, érted. Szóval itt kellene magammal valami dűlőre jutnom.

Ja, egyébként szombaton ettem utoljára húst, és nem is tervezem egy jó ideig. Egyébként sem voltam nagy husis, amit igazán szerettem, az a rántott csirke/pulykamell, meg még egy kis pöriszaft van számításban. Nálam a husi inkább kényelmi termék, ha éhes vagyok, sokkal könnyebb befalni egy párizsis szenyát, mint valami vega kaja után nézni. Szóval, ha szembejön velem egy rántott csirke/pulyka cici, esetleg valaki pörit főz, mikor náluk eszem, nem fogok kiszaladni a világból, de alapból száműztem a husit. Csak úgy kipróbálásképpen. Tegnap sajtos rizibit ettem friss salátával, meg kukoricasalátával, ma pedig paradicsomos káposztát. Ma főzök (íme, megint egy jobbatiscsinálhatnékinkább elfoglaltság), vagy krumplis tésztát vagy pedig cukkinival sült krumplit. 

Ma reggel egy tragédia is történt velem. Mérlegre álltam. Hááááát, nem kellett volna. Vagyis nem mérlegre állni nem kellett volna, hanem egy kicsit elszaladt velem a ló. Fénykoromban voltam 54-55 kg, a gyerekek születése után, amikor rendszeresen futottam, néha paleolit táplálkoztam, néha fogyóztam, de semmiképpen nem faltam két pofára mindent, szóval odafigyeltem, akkor voltam olyan 57. Aztán lettem 59, és akkor azt mondtam magamnak, hogy max. 60, de a fölé végképp nem mehetek. Aztán egy "elfelejtettem", és most már jó ideje szokásommá vált, hogy este jó későn (10-fél11) eszem, és utána még bevágok mondjuk egy pudingot. Na jó, nem csigázlak tovább, sikerült elérnem a 66,4 kilót!!!! Ez borzasztó. Nem akarok fogadkozni, és drasztikus fogyókúrába kezdeni, de mindenképpen le akarok adni valamennyit. Már tegnap egy kicsit odafigyeltem az evésre, ma viszont névnapot ünnepeltünk, így ettem sütit :) Holnap a szülinapom van, azon a napon mégsem sanyargathatom magam. Ja, mondjuk sanyargatni egyáltalán nem akarom, de első körben ezekről a késő esti evésekről akarok lemondani. Életmódváltás - nevezzük így. Szóval nem eszem majd késő este, úgy 6 felé utoljára, de akkor is lájtosabban. Olyan életmódváltást tervezek, ami számomra tartható, vagyis nem száműzöm a sütiket, csak mértékkel eszem majd, és nem MINDIG, hanem csak akkor, ha alkalom van rá. Én szeretek sütögetni, így azokat is tehetem majd továbbra is, de mértékkel eszem majd belőlük. Pénteken futni is voltam, jólesett, így megpróbálom heti 2x azt is beilleszteni az életembe. Ja, és gyalog járok majd le és fel, kiv., ha cuccot cipelek.

Az az áldott, imádott tavaszi szünet

Apának és a gyerekeknek másfél hét. Nekem egy hét. De az maga volt a mennyország. A legszebb szünet a tavaszi. Néhány nap húsvét előtt, időt adva a húsvéti készülődésre, maga a húsvét, utána pár csodálatos nap anyuéknál, majd záródik egy fergeteges szüli-név-anyáknapi hétvégével. Kell ennél jobb? Tényleg ez volt az álom, annyira ki tudtam kapcsolódni, hogy konkrétan fogalmam sem volt, hogy milyen napot írunk, de még azt is elfelejtettem, hogy milyen év van. Nagyon klassz volt, ami a fotókból is kiderül (bár csak gyenge utánzat, talán visszaad valamit).

Az, hogy mennyire ki tudtam kapcsolódni, miből is látszana jobban, mint hogy anyuékhoz még a fényképezőt se vittem???? Ha megjöttek a képek, majd beutólagcsatolom őket :)

Addig is:

Még a tavaszi szünet előtt volt az ovi szülinapi ünnepsége, ahol a Pozsonyi ovi 40 éves lett. A gyerekek pólót kaptak, és szülős-együttjátszós délutánon köszöntötték fel az ovit. Bogi kezében lévő virág a büdöske, amit el is ültetek az ovi szülinapja, valamint a föld napja alkalmából
ez olyan hivatalos lett, mintha a Sajtófotó kiállítás egy képe lenne. Én nem is ilyen vagyok. Nem értem...

Az együttjátszós délután szuperképe

Ide jönnének a húsvéti képek, amik azt hiszem el sem készültek (ugye, ugye, mondtam, hogy teljesen kikapcsolódtam), bár úgy rémlik, mintha lett volna a kezemben a gép. Megnézem a sajátomban majd, és ha van, akkor majd szépen ide beteszem. (jaj, már megint a monológ!!!!)

Utána következnek majd Anyuéknál készült képeink,

majd pedig következett Bogi szülinapi zsúrja. Már hetek óta másról sem szólt a napunk, csak hogy ki jön a bulira, mi legyen az ajándék, milyen játékok legyenek, milyen torta és milyen mindenféle. És ha hiszitek, ha nem, eljött a várva vár nap.

Itt is megtáncoltattuk a seprűt

Twisterbajnokság is volt

Úgy látszik, a pizzával mégsem laktak egészen jól a gyerekek. Vágyakozva várták a tortát

Ami egyre közelebb...

és közelebb érkezett hozzájuk

És íme, teljes pompájában tündökölt az ünnepelt előtt, aki, miután elfújta a gyertyákat, vidáman szeletelte a tortát.

Nem, nem a torta volt büdi. A csapat legkisebb tagja tojt az  egész bulira :)

Lassan vége a bulinak! Érdemes Bogi bal térdénél megnézni a harisnyát... Jó buli volt!!!!

 Másnap folytatódott a reggeli felköszöntéssel az ünneplés. Bogi szüli-, Maja névnapi ajándékát kora reggel adtuk át a skacoknak, akik láthatóan örömmel fogadták ébredés után a köszöntést. Bezzeg, ha suliba kell menni reggel, nehezebb mosolyt varázsolni az arcukra)

Ez AZ a pillanat :)

 Délután jöttek is a rokonok, ismerősök sorban, gyűlik a sok sütemény, rétes-béles-torta :)

Panni mama külön erre az összejövetelre gyakorolta be a tüzijátékos torta-egyensúlyozást a fején :)

Itt a család apraja nagyja. Akik nem látszanak, ők az előző fotón fellelhetők.   Lackó különleges adottsága, hogy feleződni képes :)

A fotós a nagybácsi volt, akinek a végén egy külön fotót szenteltünk.

Életkép a nagybácsival