Laci elutazott 5 napra Barcelonába.
Én, kihasználva, hogy csajos napoknak nézünk elébe, kitaláltam, hogy Anyukámmal együtt menjünk el Nyíregyházára, kicsit nosztalgiázni, koliban lakni, kis-elefántot nézni. A kirándulás remekül sikerült, sok-sok nehézséget frappánsan megoldottunk. Megtanultunk keverőpálcikával kenyeret kenni, valamint manikűrollóval szendvicset elvágni :)
Boginak nagyon hiányzott Laci. Egyfolytában emlegette, beszélni akart vele, naponta többször könnybe lábadt a szeme.
Aranyköpései:
- Az se érdekelne, ha állandóan veszekednénk, csak legalább lenne velünk.
- Akkor is szeretem, amikor reggel ő ébreszt engem. (egyébként reggel csak én vagyok jó neki:)
- Én: Szóláncozzunk! Ő: Nem. Na jó, én kezdem! Apa (és ezt már zokogva ejtette ki:)
Nem is gondoltam, hogy ennyire hiányzik majd neki!
Majának is nehéz volt, de ő már nagylány, nem engedte meg magának, hogy nagyon elérzékenyüljön! Ma már újra együtt lesz a család! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése