Hihi, jól megfogalmaztam a hosszú hétvége programjait.
Az egész egy nagy cirkusszal kezdődött:)
A szokásos nyárvégi balatoni tematikus program* középpontjában most a cirkusz állt.
Mindenki nagy sikert aratott és remekül szórakoztunk.
Maja kígyóbűvölő volt Ferenccel (Morzsa párja), akik hol egymás, hol a saját kígyójukat bűvölték :) Bogi művészként csak piros ceruzával egy gyönyörűen színes művet alkotott, mi pedig Lackóval mozdulatművészek voltunk, egy pár perces kis darabot adtunk elő. De volt itt kérem zsonglőr, énekes, bűvész, bohóc, állatidomár és minden, mi szem szájnak ingere. Ismét szívet, lelket melengető nyáreste volt...
Aztán jött az augusztus 20. Reggel aratás Újlengyelben: a természet lágy ölén, a tanya körül a nagy semmi, a tanyán sok háziállat (kismalac, nyuszi, kecske, tyúkok, libák), kis, fürdésre alkalmas tó, ami fölött dróton át lehetett csúszni, fából ákolt tutaj és jó levegő. Finom ebéd, utána számháború csata, több se kellett ennél. Ja, a kedves, meleg, szerető vendéglátás sem hiányzott. A gyerekek kaszálták le az általuk ültetett zabot, így a földmunkával ismét barátkoztak :) Én először fogtam kaszát életemben. Hát, nem könnyű munka... A learatott zabot átadjuk majd a 3. osztálynak, aki kenyeret süt majd belőle a 4.-eseknek, már-nem-emlékszem milyen ünnepre. Talán Márton-napra.
Este jött a tüzijáték, amire jó korán elindultunk, hogy a leendő Ákos-koncert környékéről nézhessük. A kocsi maradt a Blahán, mi átsétáltunk az Erzsébet híd budai lábához és ott még jó sokat sétáltunk a rakparton, hogy jó helyet találjunk. (Még jó, hogy 2 fagyizó is volt útközben, így pótolhattuk az energiát:) A tüzijáték nagyon szép volt, különösen, hogy éppen azzal az uszállyal szemben telepedtünk le, ahonnan kilőtték a rakétákat. Nagyon jó helyünk volt és a gyerekek is jól bírták a hosszú, csaknem 1 órás várakozást, hogy elkezdődjön. És azt estének itt még nem volt vége! Innen battyogtunk át a Dózsa György térre, az Ákos koncertre. Rendes volt, megvárt minket is. Éppen akkor kezdődött, amikor mi odaértünk. Hát, itt látni semmi sem láttunk, akkora volt a tömeg, hogy a kivetítőt is csak a nyakunkból-hátunkról látták a gyerekek. Na mindegy, így is élveztük nagyon. Én szinte semmit nem láttam a kivetítő tetején és a körülöttünk állókon kívül, de Ákost hallgatni is élvezet :)
A ráadást már nem vártuk meg, mert Boginak pisilnie kellett, így a nagy tömeg előtt elindultunk haza, vagyis a Blahára a kocsihoz. Én kicsit (nagyon) tartottam tőle, hogy itt dől ki a társaság fiatalabbik része, a sok élmény, gyaloglás, késő éjszaka stb. hatására, de semmi, semmi nyafogás nem volt. Igazi kis hősökként sétáltak a nagy budapesti éjszakában. Csak Laci jegyezte meg halkan, hogy mehetnénk taxival, de nem fogta senki a pártját :) Bár, Bogi halkan megjegyezte, hogy ő bizony még sosem utazott taxival, de a dolog ennyiben is maradt. Persze, hazafelé az autóban szinte rögtön elaludtak :) Na jó, de már majd 1/2 1 volt!
Nagyon-nagyon köszönöm a kis családomnak és mindenkinek ezt a fantasztikus napot! Együtt voltunk békében, szeretetben, megértésben! MÉG KÉREK SOK ILYET!!! :)
* a szomszéd utcában lakó fantasztikus nagymama (Morzsa) maga köré gyűjti a gyerekeket (és gyermeki lelkületű felnőtteket) és nyár végén egy közös programra készülnek fel (színházi előadás, Ki-mit-tud, idén cirkuszi előadással készültünk) és a környéken lakó barátokat, ismerősöket, nyaralókat, stb. meghívják ide. A belépő tavaly csokoládé, idén palacsinta volt, amit az előadás után jó étvággyal, közösen fogyasztottunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése