Bogihoz úgy hozzánőtt a biciklije, mint a hosszú haja. Kicsinek nem lehetett ráimádkozni a bicajra, most meg nem lehet kiszedni alóla. Nagyjából 1-2 hónapja kezdődött az imádat, azóta ha fúj, ha esik, ő csak bicajjal megy oviba. (Ha éppen kocsival kell menni, mert onnan megyünk tovább, akkor a csomagtartóban be kell vinni a cangát.) A régit már kinőtte, így 1 hete kapott egy újat, amivel még gyorsabban lehet menni. Ha valahova megyünk, az az első kérdése, hogy biciklivel mehetünk-e. Hétvégén már Budakalászra is azzal ment volna, ha nem állok a sarkamra! Ápr. 1-jén megtréfáltam, azt mondtam neki, amikor indultunk az oviba, hogy leeresztett a bicaja kereke. Láttam, hogy már görbül a szája, gyorsan elmondtam neki, hogy csak tréfa volt. Ha még láttatok gyilkos tekintetet!!!! Még hozzá is tette: - Ilyen biciklis viccet soha többet ne csinálj!!!!!! És olyan indulatos volt a hangja, hogy magam is azt éreztem, nincs merszem többet ilyennel próbálkozni :)
Tegnap aztán megvolt az első nagy esése is. Véletlenül felborította őt egy bácsi, aki a táskáját lóbálva ment előtte. (Megjegyzem, elképzelhető, hogy Bogi ment neki a táskának...) Hatalmasat esett, harisnya kiszakadt, a térdein és a karján vannak horzsolások. Nem sírt, csak megijedt. Hősiesen biciklizik azóta is. Reggel megnézte a sebeit, és elmélázva így szólt: - Tegnap itt még lyukas volt a bőröm :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése