Végre, hosszú hétvége!

Végletes hétvégénk volt. Egyrészt melankólikus, szomorkás, temetőbe járós. Ugye, apu, tavaly, november 4-én halt meg, ez volt az első halottak napja, amikor neki is virágot vittünk a sírjához. A gyerekek egész kedd délelőtt alkottak, festettek neki, ezeket betettük nejlonba, és este, amikor kilátogattunk a temetőbe, kikötöttünk a sírhoz.Persze, sírdogáltam. A temetőből kifelé jövet még Maja is sírdogált egy kicsit... Voltunk a "Messzi mamáék" sírjánál is, ami nagyon érdekesen nézett ki. A fa, ugyanis, amit évekkel ezelőtt ültettünk rá, úgy megnőtt, hogy gyakorlatilag egy nagy fa van a síron, amitől a sír egyáltalán nem látszik. Nekem nagyon tetszett így, remélem nem akarják kiírtani a fát :(

Másrészről a hétvégénk nagyon vicces is volt, mert olyan beszólásokat ejtettek meg a csajok, hogy dőltünk a nevetéstől. Persze, már a nagy többségét elfelejtettem, de kettőre tisztán emlékszem.

Bogi elfelejtett valamit, figyelmeztettem rá. Mire hangosan: - Hát persze, de Zitrone vagyok! Die Zitrone! :) :)

A másik Maja szájából származik, amikor olvasta az út szélén az áruházak feliratait: - Nézzétek, Takkony!!! :)

Ja, még voltunk a Rám-szakadéknál is kirándulni, ahol ugyan kettévált a család, az edzettebbek végigmentek, mi Bogival egy idő után visszafordultunk, de mindenki nagyon jól érezte magát. 

Ellátogattunk a töklámpás fesztiválra is, elkészítettük Manócska tökházát, amiben természetesen Mazsola és Manócska is helyet kapott, a lányok színezték és vágták ki a két lakót.

Szóval, volt minden, mi szem-szájnak ingere. Jó volt, csak rövid.

Az őszi szünet hátralévő részében Apukájukkal vannak, ma voltak endokrinológia kontrollon, Maja szívéről leesett egy nagy kő, hogy nem kapott szurit. Megint nőtt 2 cm-t, 3 hónap alatt :)