Sétáltunk az utcán Majával és meglátta azt a bizonyos szerkezetet, amivel a fenyőfákat mostanában csomagolják. (az a hálós csomagolás, a betonkeverőszerű géppel). Éppen egy fát csúsztattak a szerkezetbe. Maja ránézett és teljes gyermeki naivitással kérdezte: - Ezzel kilövik a fenyőfákat??? Először azt hittem, viccel, de nem. Teljesen komoly volt. Persze, mikor elmeséltem neki, mi is az, együtt kacagtunk rajta vagy 3-4 percig :)
Én néhány napja nagyon rekedt vagyok és bizony sokat is köhögök. Bogi nagyon félt engem, hogy meghalok ettől :) Annyira édes, tegnapelőtt még csak kerek szemekkel bámult, ha köhögtem, és hangoztatta, hogy nehogy jöjjön a Róka koma, illetve kérdezte, hogy jól vagyok-e. Tegnap már vacsoránál hangot is adott ennek:
- Nem szeretném, hogy meghalj. Akkor én elsírom magamat. És soha többé nem fogok sehová sem elmenni, mindig csak várni foglak, hogy gyere haza!
Annyira édes volt, hogy elsírtam magam. Még most is könnybe lábadt a szemem.
Amikor megint köhögtem, kiszaladt és hozott egy pohár vizet. Amikor újra, akkor befogta a fülét és beszaladt a szobájába. Mikor bementem hozzá, csak állt, szája teljesen legörbülve, remegett a kis szája széle és potyogtak a könnyei. Nagyon nehezen tudott megszólalni, átölelt és csak sírt, hogy nem akarja, hogy meghaljak. Ó, édes drága gyermek! Nagy nehezen megvigasztaltam és miután elaludt, ki mertem magam köhögni.
Ma reggel bementem hozzájuk az osztályba, így adventi időszakban reggelente a szülők énekelnek, az gyermekek pedig gyertyát mártogatnak. Nagyon meghitt és hangulatos volt. Holnap Majáéknál teszem tiszteletemet!
Majának tegnap cimbalomfellépése volt, a Zeneiskola karácsonyi koncertjén. Nagyon izgult, mert most cimbalmozott először pedállal. Olyan édes volt, pár hang után megállt, megrázta a fejét és azt mondta, hogy: - Ja, nem! (Gondolom, elrontotta a drága, bár ebből senki semmit nem vett észre, míg fel nem hívta rá a figyelmet:) Majd elkezdte előlről és végigcimbalmozta az egész darabot. Nagyon klassz volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése