Felhőatlasz

Már a címe is gyönyörű. Vannak mindenféle szóösszetételek, amelyeket alkotunk, ha a magyar nyelv szavai között nem találunk olyat, amely méltó lenne az adott hangulathoz, érzéshez. Ezek nekem azért is különösen szeretettek és különlegesek, mert nem tapad hozzájuk a ráragasztott, belénkkódolt jelentés, nincsenek berögződött, tanult jelentései, hangulatai. A magunk alkotta szó mindig tiszta, mint egy üres tábla. Nincsenek előítéletek, szűz. És ha többen egyszerre hallják először ugyanazt, akkor igazán érdekes, hogy ki mit ért alatta. Érdekes lehet egy ilyen játék is. Körbeül a Társaság és alkot egy magyar szóösszetételt, ami addig a körben ülők által nem volt ismert. Most csak egy vicces jutott eszembe, pl. májkrémpacsi. Mindenki előtt van egy darab papír és arra vagy egy mondatot ír le az adott vagy pedig x db. szóval leírja, hogy neki milyen hangulatot, érzéseket jelent az adott szó. (megegyezés kérdése, hogy a mondatos vagy a szavas verziót játsszuk, de a társaságból mindenki azt tegye. A szavas verziónál fontos, hogy a szavak száma is meg legyen határozva!) Aztán mindenki felolvassa a sajátját. Aztán valaki más alkot egy szóösszetételt és kezdődik előlről az egész. Nagyon tanulságos lehet, hogy mennyire különbözőek vagyunk és mennyire a hatása alatt állunk a tanult, belénk rögződött dolgoknak :)
Te jó ég és még csak a film címénél tartok! Felhőatlasz. Gyönyörűségesen szép cím. Az az igazság, hogy a filmen is pont úgy el lehet (sőt határozottan ajánlott) elfilozofálgatni, mint a címén. Reggel 3/4 6 és 6 között ezzel fárasztottam Lacit :) Nagyon hosszú film, majdnem 3 órás, de végig nagyipózban (leülök, táska az ölemben és jó sokáig úgy maradok - a nagymamák szoktak így ülni az autó anyósülésén:) ültem, szinte mozdulatlanul. Magával ragadott a cselekmény, a jelenetek, a látvány. Nagyon sok szálon fut a cselekmény, térben, időben változnak a helyszínek. (Kicsit féltem tőle, hogy én, aki még az egy szálon futó cselekmények esetén is képes vagyok a film közepén megkérdezni a főhősről, hogy ez kicsoda-is, mit fogok kezdeni a több szálon futással). A film alatt több dolog is eszembe jutott, inkább ezeket osztom meg veletek, mint a film tartalmát, amit bárhol el lehet olvasni...
Olyan volt nézni a filmet, mintha egyszerre láttam volna egy romantikus filmet, egy drámát, egy akció filmet, egy vígjátékot, szóval az összes létező műfajt. Magam ezek közül a drámákat szeretem leginkább, de érdekes módon, itt az összes műfajt élveztem :) Az is eszembe jutott közben, hogy mennyire durva, hogy az ingerküszöbünkön már szinte csak az efféle filmek jutnak túl. Erre vagyunk vevőképesek, hogy már a sima, egyenes szálon futó történetek, a szép leírások, lassabban folyó cselekmények nem kötnek le bennünket. Ez engem elszomorít :( Valahogy a fogyasztói társadalomra emlékeztet. Egyre több kell és gyorsabb kell és hangosabb kell! Lehet, hogy csak azért, mert ha kevesebb, lassabb, esetleg csendesebb lenne körülöttünk a világ, kénytelenek lennénk egy kicsit befelé figyelni? Nem tudom, de elgondolkodtató!
Azt is érdekesnek találom, hogy én, aki nem nézek horrort, (mert undorodom a véres jelenetektől és utána fogat mosni se merek kimenni), nem nézek akciót, (mert egyrészt nem tudom követni, másrészt semmi értelmét nem látom, harmadrészt nagyon hangos, negyedrészt nem szeretem az ütközős-lövöldözős jeleneteket) és a thrillerek után is nagyon be vagyok tojva (így ezeket sem nézem) és a megható jeleneteken mindig elsírom magam, ezt a filmet úgy néztem végig, hogy nem kerültem érzelmileg a hatása alá. Volt benne undorgós-véres jelenet bőven, mégsem éreztem, hogy felfordul a gyomrom, volt benne megható jelenet bőven, mégsem éreztem, hogy kicsordult a könnyem, volt benne akciódús jelenet és nem éreztem, hogy ez gáz és semmi értelme. Nagyon érdekes volt. Az izgalom az maximálisan ott volt, de valahogy nagyon tárgyilagosan tudtam szemlélni a dolgokat. A humoros jeleneteken (van bőven és nagyon jók) mosolyogtam, de a szélsőséges érzelmek elmaradtak. Mintha kompenzálni akartam volna a filmet. (Ami ugyebár az ingerküszöbömön túlmutatott :)
Összességében nekem nagyon tetszett. Én azokat a filmeket szeretem, amikről utána még jó sokáig tudok gondolkodni. Na, ez olyan. Este ezzel feküdtem, reggel ezzel keltem és még többször is szeretném megnézni. Rég láttam olyan filmet, amely ekkora hatással lett volna rám. (Sőt, lehet, hogy még egyáltalán nem...)