Gyors összefoglaló...

Az elmúlt hónap eseményeiből.
A lányok túlvannak egy fura betegségkorszakon. 1-2 nap eltéréssel fejfájás Majánál, 1 nap láz, Boginál pedig gyomorfájós 1 nap lázas hülyeség. Majának utána jött egy torokgyuszi is. Olyan fura volt, Bogi dőlt jobbra, dőlt balra, semmihez se volt kedve, étvágya semmi. Nosztalgiával gondoltam rá, hogy milyen jóízűen tud falatozni! A nevetése is hiányzott, olyan volt, mintha sohasem akarna egyik sem visszatérni (megjegyzem, 4-5 napról volt szó mindösszesen, de hát az anyai szív!....) Maja meg szegény, azt hittük szimulál, mert 2 napot hiányzott, majd kutya baja, ment suliba. Majd vasárnap, az adventi bazár után lefeküdt, hogy neki fáj a feje, ő fáradt, csak fetrengett. Azt hiszem, szimpla fáradtságggal vegyes lustálkodhatnékról van szó, míg meg nem pusziltam a feje búbját! Szegénykém. Szerencsére most már ő is tök jól van.
A suli továbbra is szenzációs, minden reggel szülőkkel közös éneklés van a gyerekeknek, hétfőnként a tornateremben együtt, a többi napokon pedig az osztályokban. Nálunk Laci az ügyeletes kórista, felváltva megy a lányokhoz énekelni. Ha minden igaz, a héten hétfőn a nagy közös, adventi gyertyagyújtásosra és kedden-szerdán az osztályonkénti is be tudok menni. Tegnap este otthon, míg a Zsófi barátnőm festette a hajamat, mese helyett vagy háromnegyed órán keresztül énekelgették a dalokat a lányok az apukájukkal :)
Maja szemmel láthatóan belépett a Rubicon korszakba. S hogy mi is ez?
"Mérei Ferenc szavaival élve „metafizikai feszültség”. 8-10 éves kor körül a gyerekek egy sajátos fejlődési szakaszon mennek át, ami hasonló a hároméves kor körüli dackorszakhoz és a kamaszkori dacoláshoz is, de ez még nem korai kamaszkor! Rudolf Steiner Rubiconnak nevezte el ezt a fordulót, határvonalnak az én és az önállóság fejlődésében. Korábban elfojtott, feledésbe merült indulatok, érzelmek bukkanhatnak fel a tudattalanból, amik feszültséget keltenek érthetetlenségüknél fogva, ezért tárgyat keresnek maguknak. Ily módon hozzákapcsolódhatnak dolgokhoz, amelyek amúgy is titokzatosak, érthetetlenek a gyermek számára (pl. halál; mi van a halál után?; végtelen; tényleg a szüleim gyermeke vagyok-e?). A gyakori töprengéssel, fantáziálással le tudják vezetni a keletkezett feszültségeket. /Vekerdy Tamás: Kérdezz! Felelek…; Vekerdy Tamás: A pszichológus válaszol. Gyerekekről felnőtteknek; Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan/"
Érdekes ezt megtapasztalni testközelből. Volt egy nagyon mély beszélgetésem vele, mert többször kiküldték őt óráról és én is úgy tapasztaltam, hogy kicsit meg van zavarodva. Sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz és azóta úgy érzem, sokkal nagyobb bizalommal van irántam.
A legizgalmasabb hírt a végére hagytam. Hamarosan költözünk. Az iskola közelében veszünk ki egy kis házat, a miénket pedig albérlők rendelkezésére bocsátjuk. Nagyon izgalmas napok ezek. A költözés legkésőbbi határideje: február 1. Persze, ha előbb találunk albérlőket, előbb is megyünk!