Huh, de régen írtam...

Igen, igen, több mint 1 hónapig csend volt a blogon. Tudom, nem szép dolog, nem is sorolom a kifogásokat, pedig abban nagyon jó vagyok :) Mi minden történt az 1 hónap alatt? Voltunk az Őrségben családilag lakóautóval. Sikerült találkoznunk azzal a családdal, akikkel egy éve ott ismerkedtünk meg, azóta nem is beszéltünk. Tavaly abban maradtunk, hogy jövőre veletek ugyanitt! Bejött, már első nap kiszúrták a lakóautót :) A csajok voltak edzőtáborban, ahonnan egy nappal a hazajövetel előtt autóval menekítettük őket haza. Annyira hiányoztunk nekik, hogy az egy napot már nem bírták nélkülünk. Mire leértünk értük, már össze voltak csomagolva, indulásra készen. A mérleg: ott maradt néhány 1 ruha, 1 társas, Bogi sportcipője, viszont cserébe elhozták a panzió 2 törülközőjét, valamint fejenként kb. 30 szúnyogcsípést.
Anyuéknál is töltöttek egy klassz hétvégét, ahonnan persze nem akaródzott hazajönniük :) Az iskolakezdés előtti néhány napot együtt töltöttük otthon. Megvettük a sulihoz szükséges felszereléseket, kifestettük az őrségi kerámiákat, sütöttünk mézeskalácsot, amivel a kis barátaikat kínálták meg.
Boginak az óvodakezdés nem volt zökkenőmentes, hiszen egész nyáron nagyszülőkkel meg velünk voltak, így elszokott az ovitól. Ráadásul ugye, új csoportba került, a legjobb barátai suliba mentek, összesen 5-en maradtak a régi csoportból. Az elején pár napot sírdogált, főleg azt fájlalta, hogy a többiek már megszokták az ovit, nem sírnak, ő meg igen. Biztosítottam róla, hogy előbb-utóbb megszokja ő is, de biztos vagyok benne, hogy nem hitt nekem :) Aztán tegnap este, amikor hazaértem, Laci mesélte, hogy Bogi elmondta neki, hogy: Anya mondta nekem, hogy meg fogom szokni az ovit, igaza volt, már egy kicsit meg is szoktam. Ma már nem sírva mentem be :) Édes pofa.
Majánknak a sulikezdés teljesen gördülékenyen ment, bár új tanító nénit kaptak, mert Anikó néni (aki tavaly decemberben autóbalesetet szenvedett), csak félévtől jöhet vissza tanítani. Nagyon kellemesen csalódtam Tünde néniben :) Féltem tőle, hogy megint új tanító néni, bár Vali nénivel a gyerekek nem voltak maradéktalanul elégedettek, Maja elvolt vele. Nagyon örülök Tünde néninek. Agykontrollozik a gyerekekkel, használják az erőszakmentes kommunikációt, igazából Tünde néni pont olyan, amilyen tanítónéniről azt hittem, hogy csak a mesében létezik. Egyenesen nekem találták ki. Maja is nagyon szereti, otthon úgy hívja, hogy Tündér néni. Ma lesz szülői, így jobban is megismerem talán.
Boginak vannak fura félelmei. Még nyár közepén Tolmácson megkergette egy kutya, azóta retteg tőlük. Ami pórázon van, az oké, de ami el van engedve, még ha kicsi is, pánikrohamot kap tőle. Mondjuk, ez mostanában egy kicsit már enyhült, 1-2 kiskutyával már egész jól megbarátkozott, de alapvetően azért be van tojva tőlük. Nem akarok vele türelmetlen lenni, úgy látom, jó irányban haladunk, ha erőltetném a dolgot, csak rontanék rajta. Ez van, meg kell oldani. És meg is fogjuk.
Vele ellentétben Maja odáig van mindenféle kutyáért. Valamelyik éjjel azt álmodta, hogy Bogi valami rajzversenyre készített 4 rajzot, és nyert vele 2 db kutyust :) :)
Maja egyébként nagyon kinyílt és annyira nagy lány lett belőle, hogy nap mint nap elcsodálkozom. Mikor Bogi sírdogált az ovi miatt, vigasztalta: - Tudod, Bogi amikor én bölcsis lettem, minden nap sírtam. Akkor még tökmag voltam, most meg már látod, milyen nagy lány lettem??? :) :)
Múlt hét pénteken ő ment el Bogiért. Úgy beszéltük meg, hogy Maja 4-kor kijön a suliból, átsétál Bogihoz, Bogi felöltözik és megvárnak engem. Én 1/4 5 után pár perccel értem oda, addigra mind a ketten át voltak öltözve edzős ruhába!!!, és cipelték kifelé az összes csomagot. Azt hittem, megzabálom őket! Tudták, hogy kevés az időnk, sietni kell tornára, ezért már az oviban átöltöztek, hogy ne kelljen annyira rohanni! Ráadásul a csomagjuk akkora volt, hogy én is alig bírtam el. Könnyekig meghatódtam :)
Hát, röviden ennyi, biztosan sok apró dolog kimaradt, most már igyekszem naprakészebb leszek!!!!