Bizony, bizony, még a tegnapi névnapomról van szó... Jól indult, azt már olvashattátok. Na, a folytatás már korántsem volt ilyen :(
A munkahelyemen sorozatos letolásokban volt részem, az egyikből még fel sem ocsúdtam, jött a másik, nem kicsi :( Ráadásul nem éreztem jogosnak a kritikát, amiből viszont jócskán kijutott... És nem is akárkitől. Persze legmagasabbról :( Hát, ilyenben még nem volt részem, nem vagyok hozzászokva én ehhez a dolgokhoz. Én, az alkalmazottak mintapéldánya, aki mindig szót fogad, azt csinálja, amit kell, nem pofázik, nem késik, lelkiismeretes (fényezzem még magam...) Szóval, a munkaidő így telt, alig vártam a végét. Jó, néhányan felköszöntöttek (köztük a legjobb barátnőm is, aki önfeláldozóan olyan csokit hozott nekem, amit csak én ehetek meg, ő ugyanis nem szereti:) Laciék jöttek elém, de alig indultunk el a munkahelyemtől, az anyósülés felőli ablakot lehúzta Bogi és onnantól azt nem lehetett felhúzni. Így mentünk hazáig (na jó, hazaúton megkaptam egy kedvenc desszertemet kis családomtól:). Otthon aztán én lent maradtam a kocsinál, mert ugye azt nem lehet otthagyni leengedett ablakkal, a többiek pedig felmentek, mert Bogi valamit el akart rejteni nekem. Maja fent maradt, többiek jöttek le azzal, hogy a szomszéd nénink (szegény, már nagyon nagyon öreg) nem tud kijönni a lakásból, 15 perc múlva jön hozzá a segítség. Ők lent maradtak szerelni, én fel Majához. A szomszéd nénihez ugye nem tudtam bejutni, az ajtón keresztül kiabáltam neki, hogy hívjak-e mentőt vagy jól van. Először semmi reakció (kellően betojtam), majd válaszolt, hogy türelmesen vár a segítségre. Így telt el 10 perc, majd Laci hívott, hogy Bogi jön föl, ő meg elmegy az uncsitesójához megszerelni az ablakot, mert nem tudja egyedül. Bogi feljött, nagy édesen előhúzott egy szál vörös rózsát az ágy alól, és boldog névnapot kívánt. Édes volt, a nagy rohanás kellős közepén. Ugyanis közben a gondnok várta a segítséget a szomszéd nénihez, nekem vinnem kellett Maját edzésre. Mire feljöttünk Bogival, már ott volt a szomszéd néni rokona és ketten a gondnokkal próbálták becipelni a fürdőszobából. Mint kiderült, szegény reggel óta ül a kádban, nem tudott kiszállni. Egész este így telt, hol a szomszéd néninek és a rokonainak segítettünk, hol éppen Majáért szaladtam. Laci 8 után ért haza, addigra a néni már picit jobban lett. Kaptunk kulcsot a lakáshoz, éjjel és korán reggel is ránéztem, hogy jól van-e, aludt szegény. Ma már egyedül nyitott ajtót Lacinak :)
Hát, így telt a névnapom. Este 10-kor azért ettünk egy kis pudingot és megnéztünk 2 Dahrma és Greg-et. Bőven rámfért ilyen névnap után!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése