EMK - részletesen

Jegyzetfüzet elő, gondolatok összeszedve, sok szeretettel:

Keleti pályaudvar, Szebb életért Központ. Hát, ott a Keletinél kell is egy ilyen központ. Borzalmas környék. Előadás előtt bementem egy éjjel-nappaliba innivalót venni (nem alkoholt, néztek is rám hülyén:), és a bent lévő 10 emberből rajtam kívül csak a 2 eladó srácon látszott, hogy elmúlt 2 napban fürödtek, és nem a parkban töltötték az éjszakát. Jó volt bemenni a Központba, meleg, kellemes hangulat, vidám színek, jó könyvek, kedves emberek...

Rambala Éva nagyon megnyerő és már elsőre nagyon szimpatikus volt nekem. Nagyjából 30-an lehettünk egy elég nagy teremben, körben székek a fal mellett. A korosztály jellemzően 25-40-ig, de volt egy 16 éves srác is, illetve 2-3 idősebb, ámde fiatalos lelkületű emberke.

Mottó: Ha valami nem tetszik, mondd ki! (anélkül, hogy bárkit is kritizálnál). Tudtam, hogy ez lehetséges, volt némi előképzettségem a Szavak ablakok vagy falak című könyv, rengeteg EMK-s cikk, Thomas Gordon-os képzések után, csak a gyakorlatban valahogy mégsem volt olyan egyszerű a dolog. Mondjuk ezután sem lesz egyszerű, sok-sok gyakorlásra lesz majd szükség, de elszánt vagyok.

Bár már többször hallottam, és minden alkalommal el is tudom fogadni, hogy az érzelmeknek nincs racionális magyarázata, senki nem kérdőjelezheti meg, hogy én (vagy akárki) egy adott pillanatban, helyzetben mit érzek (mit érez).

Tudom, hogy a tanácsadás nem segíti a kapcsolódást a másik ember szívéhez, mindenkinek magában kell megtalálnia a megoldást. Óriási érzés lesz neki, hogy igenis képes volt megoldani a gondját.

Azt hiszem egyszerűbb, ha felsorolásszerűen leírom a dolgokat, azt, ami nekem fontos volt, amit nekem adott, aki a száraz tényekre kíváncsi, olvassa el a könyvet, aki pedig rámféleségesen, az pedig ezt. Nekem ezek voltak a legnagyobb felismerések:

Nem ígérünk biztosra semmit, azt mondhatjuk, hogy szándékunkban áll. (Ki a fene tudja, mi lesz 10 perc múlva?)

Ugyanúgy odafigyelek a másik jólétére, ahogyan a sajátoméra.

A MAI NAPTÓL KEZDVE SOHA NEM HAGYOM, HOGY KÜLSŐ ERŐ (HATALOM) MEGHUNYÁSZKODÁSRA VAGY LÁZADÁSRA VEGYEN RÁ!!!!

Erőszakmentes = együttműködő

Az EMK lépései (amiről azt hittem, hogy milyen könnyű, és bakit bakira halmoztam):

1. Megfigyelés. Csak a tények. Nem: Már megint késtél, hanem: Az utóbbi három alkalommal 10 percet vártam rád.

2. Az érzelem beazonosítása (na, ezzel is vért izzadtam. Tudtam, hogy vannak érzelmeim, de hogy ennyi, és ilyen árnyaltak!!! És ennyire nehéz beazonosítani, ez hihetetlen)

3. Szükséglet beazonosítása (na, erről az utóbbi kb. 2 évben derült ki számomra, hogy léteznek, meg azt hiszem a gyerekek születése előtt is voltak, de a kettő között fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent ez a szó.) Ezzel is totálisan hadilábon álltam, de megnyugodtam, hogy na lám, nem feleslegesen jöttem én ide. Szóval szükségletek márpedig vannak, csak ki emlékszik rájuk????? Konfliktusok nincsenek a szükségletek szintjén, hiszen táplálékra mindenkinek szüksége van, max. az a vita tárgya, hogy mi legyen a kaja. Ez pedig már nem a szükségletek szintjén van.

4. Kérés. Nem követelés, az csak vesztes-vesztes játszmákat szül. Azt hangsúlyozzuk, amit szeretnénk, ne azt, amit ne tegyen a másik.

Ezekből a lépésekből áll össze egy gyönyörűség :)

További érdekességek, avagy felismerések a javából:

Felelősséget csak azért vállalhatsz, amit kontrollálni tudsz, a gyermek nem ilyen

A legfontosabb dolog az igazi kapcsolódás a gyerekkel, és a tudat, hogy megtettem mindent, amit tudtam. (A segítség sokszor nem segítség, hanem éppen ellenkezőleg.)

Ha 2 cselekedet között választani, meg kell nézni, hogy melyik elégíti ki az égetőbb szükségletedet.

Nincsenek önsorsrontó emberek. Akkor az adott pillanatban ennyire képesek és kész.

Ami nekem fáj a másikban, azzal dolgom van. Saját magamban kell dolgoznom.

Szeretettel és tisztelettel elfogadlak, nem akarlak se megváltoztatni, se segíteni. Csak vagyok neked.

Az érzelmeinket tudatosítani kell, el kell fogadni, empátiát kell adnunk magunknak. Így már jobb is lesz.

Megtanultam kezelni a kritikát úgy, hogy ne romboljam önmagam és a másikat sem.

Senkit nem tehetünk felelőssé a saját érzéseinkért, és ne engedjük, hogy más felelőssé tegyen minket a saját érzéseiért!!!!

Szeretet kifejezni úgy kell, hogy a másik is érezze a szeretetet.

10-es listát kellett összeállítani, kiválasztani egy embert, és leírni, hogyan fejezem ki iránta a szeretetemet. Borzasztóan küzdöttem vele. Utána át kell nézetni a listát azzal a személlyel, akiről írtad, és érdekes dolog, hogy lehet, hogy lesz benne olyan, amit ő nem is értelmez a szeretet jeleként, te meg fáradozol vele... Biztosan olyan is lesz, amivel kiegészítené a felsorolásodat. Utána esetleg ő is írhat rólad listát :)

Sőt, saját magunknak is írhatunk listát, mi mindent köszönünk magunknak, így tuti nem leszünk depisek, ha ezt rendszeresen csináljunk. Hmm... Egyelőre 2 dolgot tudtam összeírni, úgyhogy van mit tanulnom :)

Ja, és persze az EMK napló. Írni fogom (naná, hogy blogban, hogy a többi kedves-drága érdeklődőnek is okulással szolgálhassak), és rendszeresen gyakorolni is. Nekem való!