Ma Pécelen voltunk a barátainknál. Ebéd után elmentünk Isaszegre, ahol nagyon édes pónikat tart egy csupaszív fiatal pár. Édes kis malacaik is vannak, néhány szárnyasuk is, de a fő attrakció mégis a póniló. Előre bejelentkeztünk hozzájuk pónilovagolni, de nem ám akárhogy. Erdei kirándulás a közeli arborétumba. Szépen pónihátra ültek a gyerekek (azt hittem, Bogi az utolsó pillanatban meggondolja majd magát, nyáron az őrségben hallani sem akart arról, hogy ő is pónihátra csüccsenne), majd elsétáltunk az arborétumig (tök vicces volt az autóút mellett sétálni a lovakkal), és ott egy jó háromnegyed órát sétáltunk mi, a gyerekek meg peckesen feszítettek a pónihátakon. Nagyon élvezték, és nekem is nagy élmény volt! Bogi hazafelé már kicsit fájlalta a popóját, és azt mondta: - Az nyom, amivel itt a póni ketté van választva. Én bájosan elmosolyodtam, és biológiai ismereteit fejlesztve elárultam neki, hogy: - Az a gerince, drágám :) :) :)
Szóval, nagyon klassz napunk volt, és köszönet Beának a fincsi ebédért :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése