Dióhéjban

A gyerekek szerencsére meggyógyultak, így pénteken, amikor lementünk hozzájuk, őrült rohanással és kacagással fogadták a majd két hete nem látott szülőket. Szombaton elmentünk a Krisna-völgyi búcsúba. Három éve járunk már ide, mindig nagyon jól érezzük magunkat, bár most Boginak volt egy kis ellenvetése: "Fúj, én oda nem megyek, annyira szar kajákat esznek!" :) Azért mentünk, jól is éreztük magunkat, Bogi meg evett rizst sült krumplival. Van egy meditációs ösvényük, ahol minden lépésnél el kell mondani a krisnás imádság szövegét. Elég hosszú ösvény, vagy 50x tuti, hogy el kell ismételni az imát. Majának nagyon bejött, édesen mondta a szöveget, kétszer végig kellett menni rajta, annyira élvezte.

Nagy esemény volt még az életünkben Réka, Eszti(k) szülinapja, ahol nagy kegyesen megengedték a gyerekek, hogy maradjunk, de meg kellett ígérnem, hogy nem szólok rájuk. Köszi :) Voltunk még Quimby koncerten a Kobuciban, istenien jó volt, a gyerekek egy darabig a nyakunkban üldögéltek, aztán kicsit hátrébb mentünk, és ott roptuk a táncot ezerrel. 

Kedden csónakázni voltunk a Városligeti tavon, majd vacsi a tóparton, fagyi Újpesten. Imádtam nézni a gyerekeket, olyan jó volt hallani a csicsergésüket, majd elolvadtam. Már nagyon hiányoztak. Sajnos hamar eltelt az a pár nap, amit itthon voltak, el is jött a szerda, Majának endokrinológiai kontroll. Nagyon félt szegény, hogy megint lesz vérvétel, de ezúttal megúszta :) Szerencsére  a növekedése is rendben van, úgy egy nagyon mosollyal a szájukon mentek le Anyuékhoz Tolmácsra.