Rólamságok

Egy barátomnak írt levélre reagáltam, amikor előtört belőlem a monológizálhatnék, és annyira jól kiírtam magamból a dolgokat, hogy itt (is) a helye. Az eleje az AK-ról szól, a barátom is elvégezte a tanfolyamot, abban maradtunk, hogy majd egymást ösztönözzük.

Nagyon jó, hogy írtál a laborodról, én már nagyon régen jártam az enyémben. Kérlek piszkálj csak ez ügyben, a szabim alatt egyáltalán nem relaxáltam, de most, hogy újra dolgozom, megint szeretnék min. reggel és este. Elsőként, hogy visszamelegedjek, a rövid reggeli és esti meditációval indítottam (na jó, csak a reggeli volt ma meg tegnap), de vissza akarok térni azokra a jó mély laborosokra is. Fura érzésem van most ezzel kapcsolatban. Kicsit olyan hátam-közepére-nem-kívánomos. Szerintem én elbanyarintottam a dolgot azzal, hogy már olyan napi kötelezőként éltem meg az egészet. Ilyen legyek-rajta-túl érzésem volt. Nekem ez sajátosságom, annak idején a futást is sikerült ilyenné fejlesztenem :( Aztán ráébredtem, hogy nincs ez így jól, és elkezdtem a futás érzéséért futni. Utána jobb lett :) Most jönne az a korszak, amikor a relaxálás érzéséért meditálok, vagyis, hogy maga a folyamat jó, nem pedig az az érzés, hogy: - na, ez is megvolt, mégsincs este :) Azt hiszem, az időhiány az oka, hogy ezt érzem. Egyfolytában rohanok, tegnap még este fél 11-kor vasaltam, reggel fél 6-kor keltem, a főzés, a hétköznapi rutinszarságok felemésztik az energiámat :( Nem akarok panaszkodni, és nem is fogok. Jó lenne egy alapos gondolatnagytakarítás is :) De nem csak olyan, ahogyan a papok táncolnak, hanem egy olyan nagytakarítás féle. Lacinak azt hiszem, van valami könyve, ami éppen arról szól, hogy mik a fontos dolgok, és mik a kevésbé fontosak. Engem, azt hiszem, nagyon sokszor a "felesleges" dolgok emésztenek fel, vagyis nem feleslegesek, inkább úgy mondom, hogy kevésbé fontos dolgokkal foglalkozom a fontosak helyett. Szóval, inkább elpakolok a lakásban, mint hogy relaxáljak. Vagy inkább főzök, mint hogy olvassak vagy ilyesmi. Gondolom, érted. Szóval itt kellene magammal valami dűlőre jutnom.

Ja, egyébként szombaton ettem utoljára húst, és nem is tervezem egy jó ideig. Egyébként sem voltam nagy husis, amit igazán szerettem, az a rántott csirke/pulykamell, meg még egy kis pöriszaft van számításban. Nálam a husi inkább kényelmi termék, ha éhes vagyok, sokkal könnyebb befalni egy párizsis szenyát, mint valami vega kaja után nézni. Szóval, ha szembejön velem egy rántott csirke/pulyka cici, esetleg valaki pörit főz, mikor náluk eszem, nem fogok kiszaladni a világból, de alapból száműztem a husit. Csak úgy kipróbálásképpen. Tegnap sajtos rizibit ettem friss salátával, meg kukoricasalátával, ma pedig paradicsomos káposztát. Ma főzök (íme, megint egy jobbatiscsinálhatnékinkább elfoglaltság), vagy krumplis tésztát vagy pedig cukkinival sült krumplit. 

Ma reggel egy tragédia is történt velem. Mérlegre álltam. Hááááát, nem kellett volna. Vagyis nem mérlegre állni nem kellett volna, hanem egy kicsit elszaladt velem a ló. Fénykoromban voltam 54-55 kg, a gyerekek születése után, amikor rendszeresen futottam, néha paleolit táplálkoztam, néha fogyóztam, de semmiképpen nem faltam két pofára mindent, szóval odafigyeltem, akkor voltam olyan 57. Aztán lettem 59, és akkor azt mondtam magamnak, hogy max. 60, de a fölé végképp nem mehetek. Aztán egy "elfelejtettem", és most már jó ideje szokásommá vált, hogy este jó későn (10-fél11) eszem, és utána még bevágok mondjuk egy pudingot. Na jó, nem csigázlak tovább, sikerült elérnem a 66,4 kilót!!!! Ez borzasztó. Nem akarok fogadkozni, és drasztikus fogyókúrába kezdeni, de mindenképpen le akarok adni valamennyit. Már tegnap egy kicsit odafigyeltem az evésre, ma viszont névnapot ünnepeltünk, így ettem sütit :) Holnap a szülinapom van, azon a napon mégsem sanyargathatom magam. Ja, mondjuk sanyargatni egyáltalán nem akarom, de első körben ezekről a késő esti evésekről akarok lemondani. Életmódváltás - nevezzük így. Szóval nem eszem majd késő este, úgy 6 felé utoljára, de akkor is lájtosabban. Olyan életmódváltást tervezek, ami számomra tartható, vagyis nem száműzöm a sütiket, csak mértékkel eszem majd, és nem MINDIG, hanem csak akkor, ha alkalom van rá. Én szeretek sütögetni, így azokat is tehetem majd továbbra is, de mértékkel eszem majd belőlük. Pénteken futni is voltam, jólesett, így megpróbálom heti 2x azt is beilleszteni az életembe. Ja, és gyalog járok majd le és fel, kiv., ha cuccot cipelek.