Tejbegrízt főztem vacsira, bár Maja egy kicsit húzta a száját, hogy ő nem annyira szereti. Maja-Gríz 0:1, vagyis: -Na jó, legyen tejbegríz!
A vacsoránál Maja egyszercsak megszólal:
- Megváltozott a tejbegrízről alkotott véleményem! (és tömte tovább 2 pofára:)
A grízhez időnként lekvárt is eszünk, és mivel a házi készletből mindösszesen 1 kanál volt már, mondtam Lackónak, hozzon a boltból lekvárt. Tudtam, hogy innentől kezdve bolykottálva lesz az én házi ínyencségem, ami mindenféle tartósítószer és cukor nélkül készült.
Maja megörült a bolti lekvárnak, hogy milyen jól néz ki, megkóstolta, majd közölte, hogy:
-Fúúúúj, ez undorítóan édes, tele van cukorral, nézd meg mennyi sz*r cukrot tettek bele, nézd csak meg a papírján! (és ócsárolta a bolti lekvárt).
Eközben Bogi és én jóízűen csócsáltuk a leócsárolt boltit :) Jól van, na, mi édesen szeretjük a lekvárt :)
Szóval, örömmel jelentem, hogy a majdnem 6 és mindjárt 8 éves anyai pályafutásom alatt megkaptam az első (és szinte azonnal a második) pozitív jellegű kritikát, ami a főztömet illeti. /Na jó, valahogy a sütijeimmel ritkábban van bajuk:)/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése