Az úgy kezdődött, hogy Majáéknál a suliban lehetett jelentkezni szavalóversenyre. Maja félt, nem akart jelentkezni, pedig nagyon ügyesen mond verset. Nosza, agykontrollos tudás elő, gondolati üzenetet küldtem neki 2 egymást követő napon (szerencsére a gyerekek még egész nap vevőképes állapotban vannak, így a munkahelyi klotyó tökéletes helyszínül szolgált), aminek az volt a lényege, hogy - ha egyébként lenne kedve, csak a félelem tartja vissza -, akkor legyen bátor, és induljon el a versenyen. Két nap múlva, mikor hazaértem a munkából, Maja azzal szaladt elém, hogy indul a versenyen, már a verset is kiválasztotta...
Tegnap volt a megmérettetés, 2. helyezést ért el. Ha műszaki zseni lennék, már itt lenne a blogon a felvétel, de ilyen tulajdonság hiányában Lackó segítségére szorulok.
Tegnap voltam AK (agykontroll) klubban, ahol az esettanulmányt (is) gyakoroltuk. /A párod, akivel dolgozol, megmondja egy ismerőse nevét, életkorát, lakcímet, te pedig kellő relaxációs szintedet elérve elmondod, hogy mi a betegsége az illetőnek, sőt, a külsejét is el tudod mondani./ Na, a külső az nekem nem sikerült, szegény egyént féllábúnak tituláltam :(, /bár lehet, hogy én oldalról láttam???? :), de azon kívül láttam, hogy az agyánál van egy elmosódott kék folt, határozottan láttam, hogy nem kap vért. Láttam, hogy nehezen pisil (nyugi, nem olyan részletességgel, hogy a méreteit is meg tudtam határozni:D), valamint azt is, hogy cukorbeteg... BINGÓ! Halleluja és minden egyéb! A párom is tökéletesen tudta az én esetemet.
Tegnap még egy klassz dolog történt velem. Azt hittem, hogy anyukám az egyetlen szem lélek a bolygón, aki olvassa írásaimat (na jó, néha Lackó is idetéved, meg aztán néha én is visszaolvasok), de kiderült, hogy van még egy érdeklődő olvasóm, mégpedig Zsuzsa barátnőm, akivel a kirándulós bejegyzésemben találkozhattatok, bár lehet, hogy akkor csak a gyerekcsapat volt megemlítve... Szia Zsuzsi, örülök neked!
Ezen felbuzdulva, esetleg van még valaki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése