A keddünk izgalmasan alakult. Az eredeti program úgy nézett ki, hogy Bogival iskolaérettsége 1/2 9-kor, utána Maját elhozzuk a suliból, Bogit felvisszük Papáékhoz, és megyünk Majával a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára növekedési hormon-szuri ügyben. Hazafelé felvesszük Bogit, hazamegyünk, majd én megyek fogorvoshoz. Így is szépen nézett a napunk, de ebbe még vegyük bele, hogy ahogy a kórházba mentünk, beugrottunk a Lyoness Központba mindenféle utalványokért, és ráadásul még tankolnunk is kellett. Tankolás után nagyjából 800 m-t tettünk meg, amikor a drágalátos kis autónk leállt. És nem is indult újra. Lackó egy darabig próbálkozott, majd hátrasétált a tanksapkához, majd vissza hozzám, és soha-nem-látott-arckifejezéssel kérdezte tőlem: -Szagold meg, nem benzin van a tankban? Az volt, egyértelműen az volt. DE nekünk dízel autónk van és már nem-is-tudom-hány-éve csak dízel autónk volt. Ráadásul annyira önérzetes az autónk, annyira jó az önismerete, hogy tudja is magáról, hogy dízel és nem hajlandó benzinnel működni... Szóval a kórház előtt történt ez, gyorsan jött apósom menteni, vitt minket a klinikára, onnan pedig hazafelé feltettük a vonóhorogra, vagyis elhúztuk a szervizbe a pórul járt autónkat. A fogászat előtt még beiktattam a világ-leggyorsabb-főzését, miközben Majával a matekleckéjét írtuk meg. Szép kis nap, mi? Annyira azért nem volt gáz, egész ügyesen összehoztuk.
Ja, Bogi maradhat még egy évet oviban (halleluja), Maja pedig már alig várja, hogy megérkezzen a szuriadagja és kezdődjön a kezelés. Nagyon örülök neki, hogy így fogja fel a dolgokat, de néha viccesen arra gondolok, hogy mekkora gáz, hogy a gyerkőcöm alig várja, hogy szúrja magát. Innen már csak egy lépés a heroin?????? Február 25-én, a szülinapja előtt 1 nappal megyünk majd be újra a kórházba, akkor megtanítanak minket, hogyan kell beadni és ott rögtön meg is kapja majd az első adagot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése